Mini-Taurusok Ukrajnának – mit tudhatnak és mit érhetnek a csúcstechnológiás német drónok?

Biztosan sokan ismerik a vicces anekdotát, miszerint a NASA hosszú évek fejlesztésével, sokmillió dollár elköltésével kifejlesztett egy, az űrben, gravitáció nélkül is működő golyóstollat. És a szovjetek? Ők ceruzát használtak. A sztori egyébként nem pont így igaz, mégis ez is eszünkbe juthat az Ukrajnának küldendő német Mini-Taurus drónok kapcsán.

Kedd délelőtt röppent fel a hír, hogy egy német cég, a Helsing több hónapra elosztva összesen 4 ezer, Mini-Taurusnak „becézett” drónt szállítana Ukrajnának. Az elnevezés miatt valószínűleg sokan felkapták a fejüket erre a hírre, hiszen hosszú hónapok óta téma, hogy Németország a megerősített célpontok ellen is hatékony, nagy hatótávolságú Taurus robotrepülőgépekből szállítson Ukrajnának. A nagyjából a brit-francia Storm Shadow/SCALP EG robotrepülőgépek képességeivel rendelkező Taurus érkezése fontos segítség lenne az ukrán fegyveres erőknek – az erről szóló diskurzusnak új lendületet adott az is, hogy Biden amerikai elnök hétfőn hosszas fontolgatás után végül is engedélyezte amerikai fegyverek Oroszország nemzetközileg elismert területén történő bevetését.

Ennek kapcsán a figyelem Nagy-Britannia és Franciaország felé is fordult: vajon ők mit lépnek – és vajon Olaf Scholz is hagy-e egy búcsúajándékot Ukrajnának a Taurus robotrepülőgépek formájában (egyelőre nem úgy tűnik egyébként).

Okos kistestvér?

A Mini-Taurus hír tehát ezért is mehetett nagyot a médiában. Valójában azonban szó sincs arról, hogy a „nagy” Taurusszal egy kategóriába tartozó fegyverről lenne szó. Miközben nem sokat tudni erről a drónról, annyit azért ki lehetett hámozni a megjelent információkból, hogy a Mini-Taurus egy, az ukrán haderő által eddig is használt „kamikaze” FPV-drónok kategóriájába tartozó eszköz, amely maximum néhány kilogrammos robbanófejjel van felszerelve (csak az összehasonlítás kedvéért: a Taurus egy 480 kilogrammos robbanófejet képes célba juttatni, akár 500 kilométernél is messzebbre).

Ez nem jelenti azt azonban, hogy a Mini-Taurus ne lehetne érdekes, vagy éppen hatékony fegyver. A kiszivárgott információk szerint ez az eszköz 40-60 kilométer hatótávolsággal rendelkezik, ez jóval meghaladja az átlagos, kisméretű ukrán FPV-drónok 5-10 kilométeres hatótávolságát. A másik, amit tudni vélünk a Mini-Taurusról az az, hogy „fejlett mesterségesintelligencia-funkciókkal rendelkezik”, amelyeket célok azonosítására és támadására képes használni.

Ez a gyakorlatban két dolgot jelenthet. Az egyik az, hogy a drón akár operátor utasításai hiányában, autonóm módon is képes lehet a hadszíntér felett „lebegve” azonosítani célpontokat, majd ezeket megtámadni. A másik – valószínűbb – forgatókönyv szerint a Mini-Taurus emberi operátorok által már kijelölt célpontokat lehet képes további emberi beavatkozás nélkül felkutatni és semlegesíteni. Utóbbi azért is lehet fontos, mert az ukrán hadszíntéren mindkét fél által használt drónok ellen az egyik leghatékonyabb védekezési mód az elektronikus zavarás, amely képes lehet akár meg is semmisíteni az eszközöket, de legalábbis elérni, hogy eltévesszék a céljukat. Egy autonóm, külső jelek helyett a saját szenzorai által vezérelt eszköz sokkal ellenállóbb lehet az ilyen zavarási kísérletekkel szemben.

A fenti űrhajós tollas hasonlatot kibontva: az oroszok egy jóval egyszerűbb és olcsóbb, de láthatóan működő megoldást alkalmaznak az elektronikus hadviselés kikerülésére: egyes új drónmodelljeik száloptikás kábelt húznak maguk után, és ezen keresztül küldik és fogadják az információkat, utasításokat. Természetesen ennek azért vannak hátrányai – hatótávolság, érzékenység a terepviszonyokra –, de megfelelő körülmények között igencsak hatékony, és az ukránok egyelőre nem igazán találják az ellenszerét.

Csepp a tengerben

A Mini-Taurus tehát hatékony kiegészítője lehet az ukrán drón-arzenálnak, de lehet bármilyen komolyabb hatása a háború folyására? Ehhez érdemes azért észben tartani, hogy ugyan 4 ezer csúcstechnológiás fegyver soknak hangzik, de Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrég arról beszélt, hogy Ukrajna évi négymillió(!) drón gyártására képes, és az idei első három negyedévben is már 1,5 millió drónra adtak le megrendelést.

A hírek szerint a Mini-Taurusból havi bő 300 darabot szállítanának Ukrajnának decembertől. Ha óvatosságból meg is felezzük Zelenszkij számait, akkor is az jön ki, hogy Ukrajna az idei első 9 hónapban havi közel százezer drónt gyártatott le, és ezt a mennyiséget is nagyjából a kétszeresére tervezi emelni. Az orosz oldalon is hasonló számokat lehet becsülni.

Havi 300-400 kisméretű drón tehát semmiképpen nem lesz döntő jelentőségű, de még egyben 4 ezer sem változtatna döntően az erőegyensúlyon. Azt sem lehet viszont mondani, hogy teljesen lényegtelen lenne ez a fejlemény. Ha a Mini-Taurusok valóban akár a fronttól 50-60 kilométeres távolságban is képesek lesznek célpontokat támadni, az azért fejtörést okozhat az oroszoknak. Az sem lebecsülendő tényező, ha egy drón a többi hasonló drónhoz képest jóval nagyobb találati arányt képes elérni. Most ugyanis – bár erről csak becsléseink vannak – az FPV drónok egy jelentős, talán túlnyomó része nem okoz komoly károkat a célpontokban, akár azért, mert el sem jut odáig, akár azért, mert a célrarepülés utolsó fázisában esik zavarás áldozatául, akár azért, mert a célpont – mondjuk egy páncélos – nem megfelelő részét találja el. Ha a Mini-Taurusok a fejlett irányítórendszerük segítségével mondjuk 10-ből 9-szer, 8-szor valóban megsemmisítik vagy legalább mozgásképtelenné teszik a kijelölt célpontjaikat, akkor 300 ilyen felérhet akár több ezer saját gyártású ukrán drónnal is.

Pontosabbat persze csak a Mini-Taurusok megérkezése és bevetése után lehet majd mondani.