Trump elnök Alex Wongot, aki első hivatali ideje alatt részt vett az Észak-Koreával folytatott munkaszintű tárgyalásokon, a nemzetbiztonsági főtanácsadó helyettesévé nevezte ki. Elbridge Colbyt, aki az Észak-Koreával kötendő fegyverzetellenőrzési megállapodás mellett szállt síkra, védelmi államtitkár-helyettesnek nevezték ki. Trump a különleges missziókért felelős megbízottnak Richard Grenell volt németországi amerikai nagykövetet is kinevezte, aki komoly Észak-Koreával kapcsolatos munkássággal rendelkezik, és szintén a Phenjannal folytatott párbeszéd híve.
Trump csapata most állítólag arról vitázik, hogy folytassák-e a párbeszédet Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral. A kampánykörúton Trump a Kimhez fűződő személyes kapcsolatával dicsekedett, mint az észak-koreai rakéta-moratórium legfontosabb tényezőjével.
Fotó: Wikipédia/Fehér Ház/Shealah Craighead
Ha Észak-Korea izgatott is ennek lehetőségétől, ezt mindenesetre eddig nem mutatta ki. Phenjan nemcsak, hogy nem számolt be Trump választási győzelméről, hanem többször is hangsúlyozta, hogy nem érdekli, ki nyerte az amerikai elnökséget. Fél éve a Koreai Központi Hírügynökség kifejezetten hangsúlyozta, hogy „az állam külpolitikáját és a személyes érzéseket szigorúan meg kell különböztetni”.
Az év végi ülésén Észak-Korea elfogadta a „legkeményebb vonalvezetésű” politikáját az Egyesült Államokkal szemben, és egyértelművé tette üzenetét azzal, hogy januárban két közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát tesztelt.
Kim marsall pókerezik
Phenjan azonban szándékos kétértelműséget is alkalmaz. Miközben még azt a kilátást is figyelmen kívül hagyja, hogy Trump párbeszédet javasolhat, hasonlóképpen nem tette közzé a felülvizsgált alkotmány teljes szövegét, amelyben a délieket „ellenséges államként” definiálta.
Úgy tűnik, hogy a kivárás a megközelítés, különösen Dél-Korea kibontakozó politikai válsága közepette, a múlt hónapban meghiúsult hadiállapot kihirdetése után. Egy liberális dél-koreai elnök feltételezett választási győzelme 2025-ben, ami nem elképzelhetetlen forgatókönyv, Trump párbeszédre való törekvésével párosulva felélesztheti a Mun Dzsein dél-koreai liberális elnök hivatali ideje alatt tapasztalt lendületet.
De hogy a párbeszéd eredményezhet-e megállapodást, az már egy másik kérdés. Bár a 2018-ban és 2019-ben tartott három Trump-Kim csúcstalálkozó nem hozott konkrét eredményt, a két vezető úgy távozott, hogy tudja, mit vár a másik fél egy megállapodástól, különösen az észak-koreai atomprogram befagyasztásáért cserébe az amerikai szankciók enyhítésének mértékét illetően. De a megállapodás fő akadálya ezúttal nem önmagában Észak-Korea atomprogramjában, hanem az Oroszországgal kötött szövetségében rejlik.
Amikor 2018-ban megkezdődött az amerikai-észak-koreai párbeszéd, Észak-Korea nem sok támogatást kapott Oroszországtól. Sőt, Moszkva nemzetközi szankciókat léptetett életbe Phenjan ellen a nukleáris kísérletek miatt, és észak-koreai munkavállalókat toloncolt ki. Az Egyesült Államokkal kötött, a nemzetközi szankciók enyhítését célzó megállapodás akkoriban óriási előnyökkel járt Észak-Korea számára.
Egy szép barátság kezdete
Észak-Korea számításai mostanra megváltoztak. Oroszország 2024 márciusában megvétózta az ENSZ Észak-Korea elleni szankciórendszerét. Oroszország az orosz-ukrán háborúban részt vevő észak-koreai csapatok részvételét bőségesen kompenzálja azzal, hogy technológiát és készpénzt biztosít számára a hazai védelmi ipar és a vidékfejlesztés újjáélesztéséhez. Oroszország azt is megerősítette, hogy segítséget nyújt Észak-Koreának, ha az utóbbi megtámadásra kerülne.
Oroszország jutalma messze meghaladja azt, amit az Egyesült Államok fel tud ajánlani, ami legfeljebb Észak-Korea atomfegyverrel rendelkező államként való elismerését jelenti, korlátozott szankciókönnyítéssel.
Az Egyesült Államoknak azért is nehézséget okoz majd egyezséget kötni Észak-Koreával, mivel észak-koreai csapatok harcolnak Ukrajna ellen. Az Észak-Koreával kötendő amerikai megállapodásnak ki kell terjednie ezekre a csapatokra, hogy enyhítse az Amerika európai szövetségeseire jelentkező fenyegetést.
Egy ilyen megállapodás az amerikai-orosz kapcsolatok javulásától is függene, mivel Oroszország nem engedheti meg, hogy Észak-Korea felrúgja védelmi kötelezettségvállalását, és kivonuljon Oroszország nyugati frontjáról, miközben vészesen apad a csapatok száma.
Észak-Korea a legnagyobb komolysággal fogja kezelni Oroszország biztonsági aggályait, mert egy második koreai háború kitörése esetén szüksége lesz Moszkva katonai segítségére. Az ukrajnai háború rendezése tehát közvetlen hatással van az amerikai-észak-koreai megállapodás kilátásaira.
Homályosabb a kép Trump számára
Az amerikai-észak-koreai tárgyalások önmagukban a phenjani atomprogram mértékéről ritkán jártak sikerrel, de legalább egy nukleáris megállapodás még 2019-ben könnyen megkapta volna az orosz és kínai támogatást. Most, hogy az orosz tényező bonyolultabbá vált, Trumpnak Phenjannal és Moszkvával is tárgyalnia kell, hogy egyezségre jusson Észak-Koreával, mivel egy ilyen megállapodás nem mehet Oroszország érdekeinek rovására.
Észak-Korea azonban nem mutatja jelét annak, hogy leállítaná a lőszerek és csapatok Oroszországba irányuló áramlását. Sőt, a jelentések szerint 2025 március közepéig új katonai személyzetet telepít Oroszországba, valószínűleg azért, hogy fenntartsák a jelenlegi ütemet és intenzitást a Kurszki területen zajló, gyalogosok által vezetett támadásokban. A The New York Times arról számol be, hogy egy magas rangú amerikai védelmi tisztviselő kijelentette: további észak-koreai erők érkeznek Oroszországba „a következő két hónapon belül”.
Észak-Korea kétértelműsége Trumppal és Dél-Koreával szemben azt jelzi, hogy nem zárkózik el teljesen a diplomáciai kapcsolatoktól. Az Egyesült Államok régi-új elnöke azonban nem várhatja el, hogy ugyanazt az ajánlatot tegye le a tárgyalóasztalra, és más eredményt reméljen.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
