Olyan képek érkeztek az orosz-ukrán háborúból szeptember második felében, amelyektől a nyílt háború kitörése óta rettegett a világ: gombafelhő az égen! Csakhogy a felvételek nem Ukrajnában, hanem Oroszországban készültek, és nem nukleáris fegyverek bevetését mutatták, hanem olcsó, új fejlesztésű ukrán fegyverek sikeres bevetésének utóhatásait.
Szeptember 18. és 22. között három fontos orosz lőszerraktárat ért ukrán támadás a nemzetközileg is elismert orosz határokon belül, iszonyatos pusztítást okozva. De mi vezethetett e támadások sikeréhez, és milyen hatásuk lehet a háború alakulására?
Drone strike on the main Russian artillery ammunition depot in the village of Kamenny, Tikhoretsky District, Krasnodar Krai. The destroyed depots here allegedly contained ammunition from North Korea.
— WarTranslated (Dmitri) (@wartranslated) September 21, 2024
Videos will probably surface soon where brave Russian generals talked about… pic.twitter.com/KGCIusVwC4
Valószínűleg olvasóink többsége találkozott a hírrel néhány hete, hogy hatalmas robbanások történtek három orosz lőszerraktár területén: Toropecnél, Tikhoretszkijnél és Krasznodarnál. Az orosz hivatalos források ugyan csökkenteni próbálták az események súlyát, és arról beszéltek, hogy csak a lelőtt ukrán drónok roncsai okoztak tüzeket a lőszerraktáraknál, amelyek nem idéztek elő súlyos károkat, az elérhető bizonyítékok egész más képet mutatnak. Ott vannak a felvételek hatalmas robbanásokról, másodlagos robbanásokról (amelyek azt mutatják, hogy a detonációk és tüzek berobbantottak más, gyúlékony, robbanékony anyagokat – feltehetően nyilván lőszereket), sőt a detonációk egy részét a földrengések észlelésére szolgáló műszerek is kimutatták. A NASA erdőtüzeket figyelő rendszere is kiterjedt tüzeket mutatott a három raktár területén.
Fotó: Maxar
Később aztán megérkeztek az előtte/utána műholdképek is, megerősítve, hogy valóban komoly pusztítás történt, a toropeci és krasznodari raktárak területén korábban látható épületek, struktúrák nagyobb része elpusztult, Tikhoretszkijnél csak azért nem, mert az eleve inkább egy ideiglenes, átrakodásra használt létesítmény volt, itt kevesebb állandó épület volt.
Régi hagyományok
Az első, amit fontos leszögeznünk, hogy a háromból kettő létesítmény, a toropeci és a krasznodari nem holmi sebtében felhúzott, a háború igényei által életre hívott raktár volt. Ezek a GRAU, az orosz védelmi minisztérium központi rakéta- és tüzérségi főosztálya alá tartozó létesítmények voltak. A GRAU-t még 1862-ben alapították azzal a céllal, hogy az orosz haderő tüzérségi lőszerigényét, ennek logisztikáját intézze (a rakéták persze később kerültek csak a képbe), és a Szovjetunió idején, illetve a rendszerváltás után is megőrizte jogköreit, feladatait.
Ez a két létesítmény is még a szovjet időkben épült, méghozzá az orosz tüzérségi és rakétás erők lőszerkészleteinek tárolására. Könnyen belátható, hogy háborús helyzetben, illetve háborúra készülve mennyire fontos ez. A lőszergyárak termelési kapacitása véges, ezt növelni sok időbe telhet, a fronton harcoló csapatoknak viszont azonnal van szüksége a készletekre, tehát ezekből jelentős mennyiséget kell felhalmozni. És biztonságosan tárolni, hiszen ezek az eszközök többségükben arra valók, hogy minél nagyobbat robbanjanak, nem lehet tehát csak úgy letenni ezeket valahova – legalábbis nem túl célszerű ezt csinálni.
A világon minden magát komolyan vevő haderőnek vannak ilyen tárolólétesítményei, a legtöbb esetben úgynevezett ECM-ekben (Earth-Covered Magazine, azaz földdel borított tároló) helyezik el a lőszereket, hogy azok egyrészt lehetőleg védve legyenek külső behatások ellen, másrészt egy esetleges robbanás esetén a környezetüket is megvédjék annak hatásaitól. Az általában a földbe bele is ásott ECM-ek esetén maga az építmény tetején található földréteg is, de megerősített struktúra, robbanásnak ellenálló ajtók védik az értékes és robbanékony tartalmat.
Fotó: US Army
Ennek megfelelően a GRAU fő lőszerraktárainak is az lett volna a feladata, hogy akár egy harmadik világháború esetén, a NATO légiereje, rakétái, robotrepülőgépei ellenében is megvédje a felhalmozott készleteket. A toropeci raktárat ráadásul a 2010-es években felújították, és az akkori orosz védelminiszter-helyettes 2018-ban, a munkálatok végén úgy nyilatkozott, hogy az új épületek akár egy közvetlen nukleáris csapás esetén is képesek megvédeni az itt tárolt fegyvereket.
Zsebre tett biztonság
Akkor hogyan volt képes néhány ukrán drón (pláne drónok roncsai, ugyebár) egy második napfelkeltéhez mérhető robbanássorozatot okozni itt?
Az első – orosz szempontból – súlyos gond az lehetett, hogy ezek a létesítmények csak elméletben tudták azt, amit tudniuk kellett volna. A toporeci raktárról készült felvételeken az látható, hogy az itteni tárolóépítmények egyrészt nem voltak a földbe süllyesztve, de más szempontokból sem tűnik úgy, hogy megfeleltek volna a lőszertárolás speciális igényeinek (például a fényképek alapján az ajtók sem tűnnek megfelelően biztonságosnak).
Ennek oka valószínűleg igen egyszerű: a lopás és a korrupció. Békeidőben valószínűleg a tervezési és építési folyamat minden pontján voltak olyan szereplők, akik a felújításra szánt anyagi források és építőanyagok egy részének valamilyen jobb helyet találtak, mint a toropeci bázis. Elég beszédes tény, hogy a fentebb említett miniszterhelyettest, Bulgakovot 2022 őszén – az orosz logisztika teljes, ukrajnai összeomlása után – leváltották posztjáról, majd 2024-ben korrupciós vádakkal tartóztatták le.
A másik fő gond viszont már inkább a működésben lehetett. A legbiztonságosabb lőszertároló sem ér semmit, ha nem teszik bele a lőszereket, márpedig számos jel utal arra, hogy ezeknél a létesítményeknél jókora mennyiségben tároltak a szabad ég alatt, legfeljebb valamilyen földsáncokkal védve lőszerkészleteket. Ennek egyik oka egyszerűen a megfelelő fegyelem hiánya lehetett, másrészt az, hogy az orosz logisztika még mindig nagyrészt kézi erőre épül, tehát szabványosított, targoncákkal mozgatható ládák helyett a készletek nagy részét munkásoknak, kézzel kell a vonatkocsikról le-, más szerelvényekre vagy teherautókra pedig felpakolni. Szerepet játszhatott a folyamatos terhelés is: a fronton harcoló csapatok igényei miatt folyamatosan érkeztek és távoztak a szállítmányok, amelyeket még a legjobb akarat vagy munkamorál mellett sem lehet azonnal eltüntetni a raktárakba vagy továbbküldeni a frontra.
Csapásmérő képesség
Mindez persze csak egy lehetőséget biztosított az ukránok számára, hogy látványos eredményekkel járó csapást mérjenek ezekre a raktárakra, de ezt a lehetőséget ki is kellett használni. Ehhez kellettek egyrészt eszközök. Mivel a nyugati nagy hatótávolságú fegyvereket, főként a pontosan ilyen feladatokra kifejlesztett Storm Shadow/SCALP robotrepülőgépeket Ukrajna továbbra sem vetheti be mélyen orosz területeken fekvő célpontok ellen, ezért a saját készítésű fegyvereire volt utalva.
Fotó: Twitter(X)
Ahhoz képest, hogy a háború elején Ukrajnának gyakorlatilag nem voltak nagy hatótávolságú csapásmérésre alkalmas eszközei, elképesztő fejlődést mutat a tény, hogy a beszámolók szerint e támadásokban „több száz” drónt vetettek be, a helyi lakosok pedig sugárhajtóművek működését is hallani vélték a robbanásokat megelőző másodpercekben. A mennyiség azért volt fontos, hogy túlterheljék az orosz légvédelmi rendszereket, amelyek néhány célponttal valószínűleg elbírtak volna, így azonban nem tudták semlegesíteni a támadást. De minőségre is szükség volt: egy-két kilogrammos – az első ukrán drónokra jellemző – robbanófejek csak különleges szerencsével tudtak volna ilyen pusztítást okozni, a drónok legalább egy része most már minden bizonnyal kilogrammban két számjegyű súlyú robbanófejeket vitt magával. A támadás utáni műholdfelvételeken egyes relatíve épségben megmaradt épületek tetején lyukak láthatók – ez azt jelzi, hogy az ukránok képesek lehettek direkt ilyen célokra alkalmas, az épület szerkezetét áttörő, majd késleltetve, azon belül robbanó eszközöket készíteni, még ha ezek pont e felvételek alapján nem is feltétlenül működtek mindig tökéletesen.
Azt is ki kell emelni, hogy az ukránok tudták, hova és mikor kell lőni. Ugyan, ahogy fentebb írtuk, ezek a létesítmények akár évtizedek óta is létezhettek, azért ekkora pusztításhoz pontos célzás kellett, ráadásul sok jel mutat arra, hogy a támadásokra pont nagyobb – Észak-Koreából, illetve Belaruszból – beérkező szállítmányok befutása után került sor. Ezzel egyszerre növelhették az ukránok a támadás sikerének esélyét – hiszen az éppen kirakodás/berakodás alatt álló készletek védtelenebbek, berobbanásuk pedig már önmagában képes lehet további károkat, robbanásokat okozni –, illetve az okozott károkat is, hiszen friss szállítmányok is megsemmisültek.
„Ezek a raktárak évek óta léteznek, bőven belül vannak az ukrán támadó drónok hatótávolságán és a hozzávetőleges helyük is ismert, Ukrajna mégis csak most kezdte el támadni őket. A ’miért’-re egy lehetséges magyarázat, hogy a nyugati szövetségesek mostanában kezdték csak el olyan pontosságú hírszerzési információk átadását Ukrajnának, ami lehetővé tette ezeknek a raktáraknak a megcélzását”
– írta Rácz András Oroszország-szakértő a támadások után. És ezt az eshetőséget nem lehet elvetni, bár az is tény, hogy Ukrajnának sokáig nem volt sem elegendő mennyiségű, sem minőségű drónja ilyen hadműveletek végrehajtására, egy-egy „puhatolózó” támadás pedig csak az oroszok éberségét növelte volna, potenciálisan csökkentve egy nagyobb csapás hatékonyságát.
Sok ezer tonna ment füstbe
Mekkora károkat okoztak a támadások? A közvetlen károkat is nehéz felmérni. Egy robbanásból, vagy annak szeizmikus adataiból nehéz megbecsülni még azt is, mennyi robbanóanyag változott tűzgolyóvá, de ezekben az esetekben ráadásul robbanások sorozatáról, akár napokig égő tüzekről van szó. Műholdfelvételek alapján az épületekben esett károkat valamennyire fel lehet mérni, de hogy mi volt azokban az épületekben, azt már kevésbé.
Mindenesetre nem lehet kérdés, hogy jelentős mennyiségű fegyver, elsősorban tüzérségi lövedékek, de feltehetően Iszkander ballisztikus rakéták, illetve föld-levegő rakéták is megsemmisültek a támadássorozatban. Az észt hírszerzés becslése szerint nagyjából 30 ezer tonna lőszer semmisülhetett meg összesen, de valójában óriási a bizonytalanság egy ilyen becslésben. Például egy tüzérségi lövedék súlyának nagy részét nem a benne lévő robbanóanyag, hanem az egyebek adják, de egész máshogy robban mondjuk egy termobárikus robbanófej, mint egy hagyományos tüzérségi lőszer vagy éppen egy hajtóanyagot is tartalmazó rakéta. De ahhoz nem kell hírszerzőnek lenni, hogy belássuk, ilyen hatalmas robbanásokat nem okoz néhány száz kilónyi lőszer, itt sok-sok tonnáról beszélünk.
Russia's 67th GRAU Arsenal struck
— Euromaidan Press (@EuromaidanPress) October 9, 2024
In Russia's Karachev, Bryansk Oblast, Ukrainian drone attack on an artillery ammunition depot caused fires and secondary detonations.
Militarnyi notes (https://t.co/Wel83rKHwQ) that the facility is the 67th Arsenal of GRAU (Main Missile and… https://t.co/X2415OeBxm pic.twitter.com/7vkSSBFrUX
Szintén az észt hírszerzés becslése, hogy a megsemmisült fegyverek akár az orosz haderő átlagos felhasználását tekintve 2-3 hónapnyi készletnek is megfelelhettek. Ha ez igaz – megint csak, igazából nem tudjuk, de a nagyságrend körülbelül azért stimmelhet –, akkor az azért még az orosz (és észak-koreai) hadiipar teljesítményével összevetve is szabad szemmel látható mennyiség.
Alkalmazkodásra kényszerítve
Azonban arra azért nem kell számítani, hogy ennek hatására komolyan visszaesik a fronton harcoló orosz csapatok teljesítménye. Elképzelhető, hogy a következő hetek, hónapok során lesznek bizonyos fennakadások egyes orosz egységek lőszerellátásában, de azt azért ne várjuk, hogy az orosz tüzérség napokig, hetekig üres csövekkel várakozzon. Tény, hogy már a lőszerraktárak tűzgolyóvá történt átalakítása után vette be Vuledárt az orosz hadsereg – a szokásos masszív tüzérségi és légitámadásokkal kísérve.
Az orosz logisztika hatalmas, redundanciákkal teli gépezet, amelynek alapjait még a szovjet időkben, erőforrásokat nem spórolva építették ki, három bázis kiesése nem fogja térdre kényszeríteni, legfeljebb egy kicsit megtántorítani lehet képes.
Az azonban biztos, hogy ez a három raktár/átrakóközpont belátható időn belül nem lesz használható. Márpedig ezeket nehezebb pótolni, mint a felrobbant lőszereket, hiszen itt kiépült infrastrukturális kapcsolatok, épületek álltak rendelkezésre a feladatok ellátására. Érdekesebb kérdés tehát, hogy hosszabb távon milyen hatással lehetnek ezek a támadások.
Amikor 2022 nyarán a HIMARS-rendszerek megérkeztek Ukrajnába, és az oroszok a frontvonalhoz közeli lőszerraktárai, átrakodási pontjainak egy része változott hirtelen látványos, de halálos tűzijátékká, akkor az orosz haderő válasza végül az lett, hogy ezeket a létesítményeket a HIMARS-rakéták hatótávolságán túlra költöztették, ami elég nagy kényelmetlenségeket okozott ugyan, de megoldható feladat volt.
A most bevetett ukrán drónok hatótávolsága azonban – mint most is láthattuk – több száz kilométer, az ukrán határoktól 750 kilométeres távolságon belül pedig hat GRAU lőszerraktár, és több más, a tikhoretszkijihez hasonló ideiglenesebb létesítmény van. Ezeket már csak azért sem lehet hirtelen hátrébb költöztetni, mert ez pont a fő feladatuk ellátásában korlátozná őket, azaz hogy a lőszergyárak és a front között, utóbbitól belátható távolságban biztosítsák a lőszerek tárolását és utánpótlását. Vasútvonalakat sem lehet csak úgy hirtelen mozgatni, arrébb rakni, márpedig vasút nélkül az orosz logisztika nem működőképes.
Kérdés, hogy az ukránoknak e három csapás után mennyi, erre alkalmas drónjuk lehet még bevethető állapotban. Azóta nem indítottak újabb ilyen akciókat, kérdés, hogy nem tudnak vagy nem akarnak. Persze ott lennének a Storm Shadow-k például, csak hát azokat egyelőre nem engedik bevetni a nyugati hatalmak oroszországi célpontok ellen, pedig azokból valószínűleg nem kéne egy-kétszáz darab, hanem néhány is elég lehetne hasonló eredmények eléréséhez. (Cikkünk befejezése után érkezett a hír, hogy egy újabb GRAU lőszerraktárat ért ukrán támadás, részletek az alábbi cikkajánlóra kattintva olvashatók:)
Az mindenesetre biztos, hogy az oroszoknak újabb légvédelmi egységeket kell majd a front közeléből hátrébb vonni e vonzó célpontok védelmére, és ez sem biztos, hogy elég lesz. Feltehetően ezekben a napokban e létesítmények parancsnokai megpróbálják a katonáik fejébe verni, hogy szigorúbban tartsák be a védelmi intézkedéseket, és például ne hagyjanak szabad ég alatt tonnaszámra lőszereket, de talán az építmények állapotát is felülvizsgálják – egy méternyi földet, egy drónvédő ketrecet viszonylag gyorsan oda lehet varázsolni egy-egy raktárépület tetejére, és az ukrán drónok mostani képességei ellen ezek is nyújthatnak valamilyen védelmet.
Az egész történet viszont jól megmutatja, hogy milyen elképesztő sebezhetőségeket okoz az orosz hátországban (is) a teljes orosz államot és haderőt átjáró korrupció, a hozzá nem értés és a nemtörődömség. És azt, hogy milyen lehetőségeket volt kénytelen kihasználatlanul hagyni az ukrán haderő a megfelelő nyugati fegyverek és az ezek szabad használatára szóló felhatalmazások hiányában.
A cikk jórészt az ausztrál védelemgazdasági szakértő, Perun a témával foglalkozó adása alapján készült, amelyet itt is megtekinthet:
