Az ukránok kurszki betörése óta érthető módon ez a hadszíntér kapja a legnagyobb figyelmet az orosz-ukrán háborúban, de ez nem jelenti azt, hogy más, érdekes fejleményekről ne lehetne beszámolni. Ezek közül az egyik az, hogy nagyon úgy tűnik, az orosz légvédelem kezd komoly bajba kerülni.
Ez így önmagában eléggé meglepő kijelentésnek tűnhet, hiszen köztudomású, hogy ha valamiben, légvédelmi rendszerek tekintetében egyrészt világszínvonalú volt a szovjet hadiipar, másrészt hatalmas készletek is felhalmozódtak még a hidegháborús időkben, de Oroszország is nagy hangsúlyt fektetett ezekre az eszközökre. Ráadásul Ukrajnának jelentős légiereje nem volt az orosz támadás kezdetekor, és igazából azóta sem – az első nyugati harci repülőgépek csak most érkeztek meg Ukrajnába, és egyelőre még kérdéses, mennyire lesznek képesek komolyan befolyásolni a háború menetét.
Igen ám, de az ukránok azért időközben kifejlesztettek és kaptak is nagy távolságban a levegőből csapásmérésre képes fegyvereket, és ezeket egyre gyakrabban vetik be orosz célpontok ellen, Oroszország nemzetközileg elismert határain innen és túl is.
Lőnek mindenre az oroszok – de ez a jó taktika?
A legutóbbi három leglátványosabb példa: augusztus 22-én a kercsi szorosban a minden bizonnyal átalakított Neptun hajó elleni rakéta vagy rakéták süllyesztettek el egy orosz komphajót; szintén augusztus 22-én számos drón csapódott be a Marinovka légibázison; augusztus 18-án szintén dróntámadás érte a proletarszki stratégiaiolaj-lerakatot, a tüzet nagyjából egy hét alatt sem sikerült eloltani, a tomboló lángok hatalmas károkat okoztak.
Fotó: MTI/AP/Planet Labs PBC
Közben viszont látszólag teljes erőbedobással dolgozik az orosz légvédelem is. Az orosz védelmi minisztérium naponta közöl összefoglalókat arról, milyen ukrán eszközöket hatástalanítottak légvédelmi rendszereik. Ha ezeket összeadjuk, akkor például a június 8. és augusztus 2. közötti szűk két hónapban az orosz légvédelem sikeresen támadott
- 9 harci repülőgépet
- 53 ATACMS rakétát
- 26 Storm Shadow és Neptun rakétát
- 359 rakétavetőkből kilőtt rakétát (például a HIMARS-rendszerekhez használatos kisebb hatótávolságú GLMRS rakétát, de nem irányított rakétákat is)
- 14 ellenséges föld-levegő rakétát
- 3513 pilóta nélküli repülő eszközt
- 7 egyéb eszközt (például francia HAMMER siklóbombát)
Ez igen meggyőző lista, és még akkor is érdekes olvasmány, ha tudjuk, hogy az oroszok hajlamosak igencsak túlzó számokat közölni a saját eredményeikről (hogy mást ne mondjunk, 2022 februárja óta saját bevallásuk szerint már legalább háromszor-négyszer lelőtték az ukrán légierő összes harci gépét – miközben azok még mindig hajtanak végre bevetéseket). Az érdekesség ebben az esetben abban rejlik, hogy az oroszok láthatóan nemcsak harci gépek, ballisztikus rakéták (mint az ATACMS), vagy éppen cirkálórakéták jelentette fenyegetések ellen vetik be légvédelmi eszközeiket, hanem kisebb hatótávolságú irányított és nem irányított fegyverek ellen is – illetve feltehetően a drónok egy részét is az elektronikus hadviselési eszközök mellett hagyományos légvédelmi eszközök, azaz föld-levegő rakéták segítségével igyekeznek hatástalanítani.
A légvédelmi rendszerekből és az ezekhez való lőszerekből komoly hiányokkal küzdő ukránok ennél jóval szelektívebben vetik be a drágán és időigényesen legyártható föld-levegő rakétáikat: öngyilkos és felderítő drónokra alig-alig lőnek ki ilyeneket, valamint a frontvonalakon komoly gondokat okozó orosz siklóbombák ellen sem vetik be ezeket, inkább a legveszélyesebb és legnagyobb értékű célpontokra, harci repülőgépekre, ballisztikus és cirkálórakétákra tartogatják.
Az oroszok hozzáállását jól mutatja, hogy ha a fenti számokat nézzük, akkor még ha feltételezzük is, hogy drónokra egyáltalán nem lőnek ki rakétákat, illetve minden célpontra csak egyetlenegyet (azaz 100 százalékos hatékonysággal működnének az orosz föld-levegő rakéták, miközben számos ennek ellentmondó felvételt láthattunk, például ATACMS rakétákra kilőtt föld-levegő rakétasorozatokat, amelyek még így sem találtak), ez akkor is heti bő 120 elhasznált rakétát jelentene. Összehasonlításképpen: egy észt jelentés szerint Ukrajnának havi 400 korszerű föld-levegő rakétára lenne szüksége ahhoz, hogy semlegesíteni tudja a jóval nagyobb erőt képviselő orosz légi eszközök jelentette fenyegetést.
Fogyó készletek, növekvő lyukak
Két probléma merül fel ezzel az orosz metódussal kapcsolatban. Az egyik az, hogy meddig lehet ezt bírni rakétákkal? Ugyan az oroszok valóban hatalmas készletekkel rendelkeztek a háború elején, azért ezek sem végtelenek, a gyártást pedig szintén nem lehet korlátlanul felfuttatni, már csak amiatt sem, hogy a szankciók miatt nehézkesen és drágán lehet hozzájutni nyugati elektronikai alkatrészekhez. A másik gond az, hogy ez anyagilag sem fenntartható gyakorlat: egy harci repülőgépet vagy egy Strom Shadow cirkálórakétát „megéri” kilőni egy sokmillió dolláros fejlett légvédelmi rakétával, egy GLMRS vagy egy irányítatlan rakétát, pláne néhány ezer dolláros drónokat nem, hiszen ez egy elhúzódó háború esetén biztos anyagi csődöt jelent.
Update
— MT Anderson (@MT_Anderson) August 26, 2024
Proletarsk: 26 August 2024
Russian Federal Agency for State Reserves Oil Depot still burning
Looks like they were able to put one of the areas out with foam while 3 others continue to burn https://t.co/7p9PDi63cN pic.twitter.com/qiHM4EWGf0
Az igazi gondot azonban orosz szempontból az jelenti, hogy ennek ellenére is nagyon fájdalmas csapásokat szenvednek el a levegőből. Ha az imént felsorolt három esetet vesszük, akkor a kercsi hídnál elsüllyesztett komphajó az utolsó olyan hajó volt, amely sok tucat üzemanyagszállító vasúti kocsit tudott egyszerre átszállítani a Krímre (a Krími hídon egy tavalyi ukrán robbantás óta nem közlekednek ilyen szerelvények, valószínűleg azért, mert a híd megsérült szerkezete nem bírná ezt a terhelést), így ez a támadás komoly problémákat okozhat a Krím polgári lakosságának, illetve az itt állomásozó orosz erők üzemanyaggal való ellátásában.
The Russian ro/ro ferry Conro Trader is ablaze in the port of Kavkaz after a successful Ukrainian Navy Neptune cruise missile strike.
— OSINTtechnical (@Osinttechnical) August 22, 2024
The ferry was reportedly carrying fuel tankers. pic.twitter.com/A4ZitQG6QC
A Marinovka légibázis elleni csapásban független szakértők szerint legalább két Szu-34-es és egy Szu-24-es harci repülőgép semmisült meg, további két Szu-34-es és még egy Szu-24-es pedig megsérült, miközben egy siklóbomba-összeszerelő üzem, egy lőszerraktár és egy üzemanyagraktár is megsemmisült. (További sót dörzsölhet az oroszok sebébe, hogy ezek a gépek azért tartózkodtak ezen a bázison, mert a fronthoz közelebbi Morozovszk légibázis elleni hasonló ukrán támadás előtt/közben/után ide kellett ezeket menekíteni.) A proletarszki lerakatban keletkezett károkat egyelőre nem lehet felmérni, de nagyon úgy tűnik, hogy a tartályok több mint fele megsemmisült, illetve a környező létesítmények egy része is helyrehozhatatlan károkat szenvedett, és a tűz még hétfőn (augusztus 26-án) is égett.
Satellite images of the consequences of today's attack on the #Marynivka airfield near #Volgograd.
— Jane (@jane_sinding) August 22, 2024
Several hangars, warehouses with aviation weapons, infrastructure were completely destroyed, there may be fried planes, we have to wait for further information1/ pic.twitter.com/p9rspxrP2z
De ha az oroszoknak még mindig rengeteg légvédelmi rendszerük van és látszólag a rakétákkal sem kell spórolniuk, akkor hogyan képesek ezekre a csapásokra az ukránok? Úgy, hogy immár hónapok óta tartó szisztematikus munkával rombolják az orosz légvédelem képességeit.
The Crimean Wind explains the situation with fuel delivery to Crimea after yesterday's strike on the Conro Trader ferry. According to their information, all three existing tankers are no longer operational, while fuel transportation across the bridge has not been carried out… pic.twitter.com/zU9qzuunNZ
— WarTranslated (Dmitri) (@wartranslated) August 23, 2024
Akit bővebben is érdekel, hogyan is zajlik ez, annak Tom Cooper osztrák szakértő részletes, történelmi példákat is felhozó írásait ajánljuk, de korábban mi is írtunk bővebben arról, hogyan is zajlik a légierők és légvédelmek közötti, életre-halálra játszott sakkjátszma (az alábbi ajánlóra kattintva olvasható az egyik ilyen cikk).
Röviden összefoglalva: miközben a légvédelmi rendszerek halálos veszélyt jelentenek az ellenséges harci gépekre, minden „mozdulásukkal” (radarrendszereik bekapcsolásával, rakéták kilövésével) maguk is információkat árulnak el az ellenséges elektronikus és egyéb hírszerző rendszereknek. Az orosz-ukrán háború valósága pedig az, hogy mindkét oldal rendelkezik eszközökkel ahhoz, hogy ha egy értékes ellenséges célpont helyét tudja, akkor csapást is mérjen rá.
A légvédelmi rendszerek legkönnyebben bemérhető, és egyben legfontosabb és legnehezebben pótolható részei nem a rakétákat kilövő egységek, hanem a radarok, amelyek bemérik a célpontokat, majd célra is vezetik a kilőtt rakétákat – közben azonban olyan erős jeleket bocsátanak ki, amelyeket többféle módon is be tudnak mérni a másik oldalon, és ezt felhasználva csapást is tudnak mérni rájuk. Ha egy adott körzetben sikerül elég radart (és/vagy kilövőegységet) semlegesíteni, akkor létrehozható rövidebb-hosszabb időre egy „folyosó”, amelyen keresztül a korábban védett célpontokra csapásokat lehet mérni.
Az ukránok az elmúlt bő egy év során – elsősorban a Nyugattól kapott Storm Shadow, HAARM, illetve később ATACMS rakéták segítségével – olyan sikeresen tizedelték meg a Krím orosz légvédelmét, hogy az kénytelen volt erőit a kulcsfontosságú Kercsi (Krími) híd közelébe visszavonni és ezzel párhuzamosan a megmaradt haditengerészeti egységeit is a veszélyeztetett Szevasztopolból távolabbi kikötőkbe menekíteni. Az augusztus 22-ei akciót megelőző héten azonban az ukránok egy S-300-as légvédelmi üteg elleni csapással újabb folyosót tudtak nyitni ebben az irányban, ezt kihasználva tudtak a Neptun rakéták célba érni a kercsi szorosban.
Összemenő takaró
Mint azonban a Marinovka, és korábban a Morozovszk légibázis, valamint a proletarszki olajlerakat elleni sikeres támadások mutatják, az ukránok immár egyszerre több ilyen „folyosó” megnyitására és kihasználására is képesek. Ebben szerepe van annak, hogy a nyugati államok engedélyt adtak egyes eszközeik a nemzetközileg elismert orosz határokon belüli felhasználására is, illetve annak, hogy szép lassan azért fogynak a bevethető orosz radarok és kilövőegységek is, és hát persze annak az egyszerű ténynek is, hogy Oroszország hatalmas, az orosz-ukrán frontvonal pedig nagyon hosszú.
Ahogy Perun, a témáról nemrég adást készítő ausztrál védelemgazdasági szakértő fogalmazott:
„A légvédelem ebben a háborúban mindkét fél számára olyan, mint egy túl kicsi takaró: ha valahova odahúzzák, máshol valami ki fog lógni alóla.”
Úgy tűnik, hogy az oroszok takarója mostanra tényleg nagyon összement a mosásban, különben az ukránok nem lettek volna képesek néhány nap leforgása alatt több különböző helyen is ilyen fontos célpontokat támadni. Korábban az oroszok ezeket a lyukakat Oroszország más részeiről átirányított rendszerekkel viszonylag hamar be tudták tömködni, de lassan azért ezek a tartalékok is elfogyni látszanak.
Volodimir Zelenszkij pedig a hétvégén jelentette be, hogy elkészült, sőt már be is vetették az ukránok új, rakétameghajtású csapásmérő drónját, a Paljanicját. Nem tudjuk, pontosan mire képes ez az új fegyver, és hogy milyen mennyiségben állhat az ukránok rendelkezésére, az azonban biztos, a hagyományos „öngyilkos” drónoknál gyorsabb eszköz is lehetőséget adhat arra, hogy az orosz légvédelem nehézségeit még hatékonyabban használhassák ki. (Ne feledjük, a Morozovszk légibázisról úgy tudták az oroszok kimenekíteni a gépeiket, hogy a lassú, propelleres meghajtással repülő ukrán drónok érkezésének hírére volt idő a levegőbe küldeni a harci gépeket – rakétahajtású drónok esetén erre már nem biztos, hogy lesz idő.)
“A Ukrainian jet drone “Palyanytsia” was successfully used for the first time tonight against military target in Russia
— La Punchline de Yakovleff (@G_Yakovleff) August 24, 2024
Volodymyr Zelensky pic.twitter.com/ZWBGSDajxO
Ennek ellenére persze kár lenne temetni az orosz légvédelmet vagy arról álmodozni, hogy mondjuk az új ukrán F-16-osok majd szabadon repkedhetnek a frontvonalak felett. Az oroszok még mindig jelentős készletekkel rendelkeznek légvédelmi rendszerek és rakéták tekintetében, ám feltehetően kénytelenek lesznek némileg módosítani az eddigi gyakorlatukon, és nem mindenhol, minden célpont ellen bevetni ezeket, mert azon bizonyos takaró alól most már egyre több testrészük kezd kilógni.
(The War Zone, Tom Cooper, Perun)
Frissítés:
A cikk elkészülte után lett nyilvánvalóvá, hogy hétfőn a hajnali órákban, illetve nap közben folytatódva nagy léptékű orosz légitámadás érte Ukrajnát, a drónok, ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek számos energietikai létesítmény mellett lakóépületeket is eltaláltak.
Mint ez a támadás is jól mutatja, a nyugati segítség ellenére természetesen az ukránok „takarója” is túl kicsi, és mint a Bendarzsevszkij Anton posztjához csatolt térképen is jól látszik, az oroszok is folyamatosan keresik és használják ki az ukrán légvédelem hiányosságait.
Itt vannak a hétvége előtti árfolyamok. 
