A Donald Trump elleni gyilkossági kísérlet nem számít egyedülálló jelenségnek az utóbbi időben - emeli ki a Foreign Policy cikke. Az elmúlt években például Robert Fico szlovák kormányfő idén májusban, a volt pakisztáni miniszterelnök, Imran Khan pedig 2022 novemberében élte túl a rájuk leadott lövéseket, míg az akkori argentin alelnök, Cristina Fernández de Kirchner csaknem áldozatául esett egy merényletnek 2022-ben, de a támadó pisztolya elakadt. Nem úszta meg viszont a volt japán miniszterelnök, Shinzo Abe, megölték 2022-ben. Li Dzsemung dél-koreai ellenzéki vezetőt januárban megkéselték, Jair Bolsonaro egykori brazil elnököt pedig 2018-ban szúrták meg.
„Úgy tűnik, hogy a merényletek száma növekszik" – mondta Jacob Ware, a Terrorizmus szakértője a Council on Foreign Relations-nél és a God, Guns, and Sedition: Far-Right Terrorism in America (Isten, fegyverek és lázadás: Szélsőjobboldali terrorizmus Amerikában) című könyv társszerzője, bár megjegyezte, hogy anekdotikus bizonyítékokra támaszkodik.
„A politikusok és politikai szereplők célkeresztbe kerülnek, mivel egyesek úgy döntenek, hogy a választási urnák és a választások már nem a legjobb módjai politikai sérelmeik kifejezésének" – mondta a szakértő.
Fotó: Telegram, Bitcoin-csoport
Az Egyesült Államokban sem ismeretlenek az amerikai elnökök és az elnökjelöltek elleni merényletek, illetve merényletkísérletek. Négy korábbi amerikai elnököt – Abraham Lincolnt, James Garfieldet, William McKinleyt és John F. Kennedyt – gyilkolták meg elnöki ciklusuk alatt. 1968-ban Robert F. Kennedy amerikai szenátort, a Demokrata Párt elnökjelöltjét meggyilkolták. Többen túlélték a támadásokat, köztük Franklin D. Roosevelt, Harry Truman, Gerald Ford, Ronald Reagan és George W. Bush, utóbbira egy kézigránátot dobtak Tbilisziben, Grúziában.
A politikusokat dehumanizálják
„A kormány iránti bizalmatlanság és gyanakvás olyan mértékű, ami szinte a politikai szereplők dehumanizálásához vezet” – mondta Bruce Hoffman, a Council on Foreign Relations terrorizmus-ellenes szakértője és a már idézett könyv társszerzője.
„Ez hozzájárul az egyének démonizálásához is, ami bizonyos amerikai kisebbségek fejében erőszakot válthat ki” - tette hozzá.
Két közelmúltbeli példa erre a volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi és Brett Kavanaugh legfelsőbb bírósági bíró elleni sikertelen emberrablási és merényletkísérlet. Pelosi esetében, bár ő elkerülte a támadást, férjét brutálisan összeverték egy kalapáccsal.
Az FBI pedig 2020-ban több mint egy tucat embert tartóztatott le egy olyan összeesküvés kapcsán, amelynek célja Gretchen Whitmer, Michigan kormányzójának elrablása és hazaárulás vádjával történő felelősségre vonása volt. Végül kilenc embert ítéltek el, és ötöt felmentettek.
Mi motiválhatja a merénylőket?
A Zürichi Egyetemen készült tanulmány szerint, a gyilkos merényletet tervezők között négy fő különböző motivációt lehet megkülönböztetni:
Politikai változás elérése
Ez a fő ösztönző egy olyan uralkodó megölésére, aki népszerűtlen, vagy gyűlölt politikát folytat. Mások között, Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámája egy klasszikus példát mutat be erre a vágyra. E nézet szerint, minél diktatórikusabb egy uralkodó, annál nagyobb hasznot hoz a megölése. Ezzel szemben egy demokráciában ez az ösztönző gyenge, mert a vezető politikusokat választott parlament korlátozza, és egyes esetekben népszavazással is meg kell erősíteni a politikai döntéseket. Ez arra kényszeríti a politikai vezetőket, hogy ne távolodjanak el a polgárok preferenciáitól.
Fotó: MTI/TASR
Káosz teremtése
Egyeseknek vágyuk lehet arra, hogy egy politikust megöljenek azért, hogy káoszt teremtsenek, függetlenül attól, hogy az uralkodó politikus a nép akaratát követi-e vagy sem. Ez volt néhány 1960-as évekbeli „forradalmár” nyílt célja is. Azonban annak valószínűsége, hogy egy politikai merénylet káoszhoz vezet, sokkal kisebb egy demokráciában, mint egy autoritárius rendszerben, mivel az utódlási szabályok egyértelműen meghatározottak. Ezért a politikusok megölésének igénye hasonló tényezőktől függ, mint a politikai változást közvetlenül célzó támadók esetében.
Médiafigyelem keresése
Vannak olyan merénylők, akik egy uralkodó megölésével a média figyelmét akarják felhívni; őket nem érdeklik a politikai következmények. Szabad sajtóval rendelkező országokban az elért figyelem általában nagyobb, mint egy autoritárius rendszerben, ahol a híreket akár el is nyomhatják, hogy a politikai osztály megtartsa hatalmát. Egy példa lehet erre Türkmenisztán diktatórikus uralkodójának, Nyijazovnak a hirtelen halála. A pletykák szerint megmérgezték, de hogy ez igaz-e, az nem tudható, mivel a média teljes mértékben ellenőrzött. Ezzel szemben egy szabad médiával rendelkező országban az ilyen pletykákat nem lehet elfojtani, ami növeli a politikai merénylet által elért médiafigyelmet. Az is lehetséges, hogy a nagy médiafigyelem utánzási hatást vált ki.
Zavart elmék
Egyes merénylőket vonzanak a prominens politikusok, és belső késztetésük van arra, hogy megöljék őket, függetlenül attól, hogy milyen politikát követnek ezek a politikusok, és függetlenül a média reakciójától. Egy példa lehet erre John Hinckley, aki súlyosan megsebesítette Ronald Reagan elnököt. Később kiderült, hogy Hinckley súlyos pszichológiai problémákkal küzdött. Nyilvánosan kijelentette, hogy szándéka igazában az volt, hogy felhívja magára Jody Foster színésznő figyelmét, nem volt politikai vagy ideológiai indítéka. Ezeket az eseteket tulajdonképp véletlenszerű eseményeknek lehet tekinteni.
Világpolitikusok a célkeresztben
A kanadai Hub egy korábbi tanulmányt kiegészítve július végén felvázolta, hogy hogyan alakult a világpolitikusok elleni merényletek, illetve merényletkísérletek gyakorisága, egy hosszú korszakot áttekintve egyészen a 19. századtól napjainkig.
„Az éves merényletek száma növekedett a 19. század végén és a 20. század elején, jelentősen csökkent az 1940-es években (talán a második világháború alatt fokozott biztonság eredményeként), és 1950 óta viszonylag magas szinten maradt” – áll a National Bureau of Economic Research 2009-es tanulmányában. A legtöbb kísérlet történelmi fordulópontok idején történik, magyarázza a tanulmány.
Az adatokat kiegészítve a Hub fő megállapítása, hogy a világ vezetőinek meggyilkolása és ezek kísérletei csökkentek a 21. században az előző század csúcsaihoz képest. Azonban a választott világvezetők elleni merényletek kísérletei a 2020-as évek első négy évében növekedést mutattak, először 2000 óta.
Fotó: Hub
2020 óta hét merényletkísérlet történt hivatalban lévő világvezetők ellen. Ezek között volt a kanadai fegyveres erők tagja, aki teherautóval hajtott Justin Trudeau, Kanada miniszterelnökének rezidenciájába, továbbá robbanószerkezetek dobtak Fumio Kishidára, Japán miniszterelnökére. Ide sorolhatjuk a Robert Fico elleni támadást is. Ebben a számításban csak azokat a kísérleteket vették figyelembe, amelyek aktív világvezetők ellen irányultak a támadás időpontjában, kizárva azokat a kísérleteket vagy gyilkosságokat, amelyek korábbi vezetők ellen történtek, mint például Benazir Bhutto pakisztáni vezető 2007-es meggyilkolása, Shinzo Abe japán vezető 2022-es meggyilkolása vagy a legutóbbi támadás Donald Trump ellen.
Ez a hét kísérlet kevesebb mint négy év alatt történt 2020 óta. Az előző évtized egészében hat kísérlet történt. Ha még egy aktív világvezető ellen történik nyilvános merényletkísérlet 2029 előtt, akkor a mostani évtizedben lesz a legnagyobb növekedés a világvezetők elleni merényletek számában 1950 óta.
2020 óta csak egy sikeres merénylet történt hivatalban lévő világvezető ellen: Jovenel Moïse, Haiti miniszterelnöke ellen. Az ő halála jelenti az első növekedést a vezetők elleni gyilkosságok számában az 1970-es évek óta.
Talán egyet érthetünk a National Bureau of Economic Research tanulmányának megállapításával, hogy történelmi fordulópontok idején nő a világpolitikai vezetők elleni merényletek száma – és most ilyen időszakot élünk. Félő, hogy ebben az évtizedben új rekord születik.
