A múlt hónapban a The War Zone (TWZ) arról számolt be, hogy 25 ezer észak-koreai munkást küldenek az oroszországi Alabuga különleges gazdasági övezetbe Tatárföldre, hogy segítsenek a Sahed drónok gyártásában, egy olyan megállapodás részeként, amelyet állítólag Szergej Sojgu orosz biztonsági tanácsi titkár Phenjanban tett látogatása során közvetítettek.
Műholdfelvételek új munkásszállók építését mutatják az alabugai telephelyen, ami megerősíti azokat a jelentéseket, hogy Oroszország havi 2000-ről 5000 darabra kívánja növelni a dróngyártást. Az ukrán hírszerzés vezetője, Kijlo Budanov altábornagy megerősítette ezt a fejleményt, Oroszország és Észak-Korea növekvő együttműködésére hivatkozva, és figyelmeztetve a stratégiai következményekre mind Ukrajna, mind Dél-Korea számára. Hozzátette, hogy néhány észak-koreai munkást az orosz védelmi szolgálatba szerződtethetnek.
DNIPRO OSINT analysts confirmed the UAV strike on the plant producing Shahed -136 drones in Alabuga, Tatarstan.
— Olga Klymenko (@OlgaK2013) June 16, 2025
Ukrainian A-22 Flying Fox UAV targeted the production facility. However, a FAB aerial bomb fell instead near the training building, hitting the plant's employee… pic.twitter.com/dTCQh4ZRjO
Az ukrán csapások által többször célba vett Alabuga üzem továbbra is kritikus csomópontja Oroszország távolsági csapásmérő képességének, különösen az ukrajnai háborúból eredő nagymértékű veszteségek közepette.
Eközben Oroszország a jelentések szerint segíti Észak-Koreát a KN-23 rakéták, a nagy hatótávolságú levegő-levegő lőszerek és a tengeralattjáróról indítható rendszerek pontosságának növelésében. A munkaerő és a technológia átadása aláhúzza a kétoldalú katonai kapcsolatok szorosabbra fűzését, mivel mindkét rezsim elszigetelődéssel és fokozódó globális ellenőrzéssel néz szembe.
Moszkva lovat vált
Valóban, a jelek szerint Oroszország legbizalmibb partnerségét Iránról Észak-Koreára helyezi át. Miközben Irán az izraeli és amerikai légicsapások, valamint a nem teljesített orosz fegyverüzletek miatt megbicsaklik, Észak-Korea előretör, beágyazódva Oroszország hadigépezetébe és távol-keleti stratégiájába.
Bár Oroszország és Irán hosszú bizalmatlansági és konfliktusos múltra tekint vissza, a nyugati uralom alatt álló nemzetközi rend, és a súlyosan szankcionált gazdaságaik az előbbi ukrajnai invázióját követően összehozta a két országot. Irán igyekezett magát nélkülözhetetlenné tenni Oroszország háborús erőfeszítései számára azáltal, hogy orosz vadászgépek vásárlása ellenében Sahed drónokat, taktikai felszerelést és tüzérségi eszközöket szállított. Orosz befektetésekre is törekedett a nemzetközi észak-déli közlekedési folyosó (INSTC) területén.
Mivel azonban Oroszország átállt a hadigazdaságra, és elkezdte a Sahed drónok helyi gyártását, Irán befolyása csökkent, ami aláásta Irán azon erőfeszítéseit, hogy biztonsági garanciákat vagy pénzügyi támogatást szerezzen az előbbitől.
Fotó: Depositphotos
Továbbá – bár Irán folyamatosan kérte a fejlett orosz felszereléseket, például a Szu-35-ös vadászgépeket – ezek a szállítások még nem valósultak meg, mivel Oroszországnak az Ukrajnával való konfliktusa miatt olvsürgősebben szüksége van ezekre a vadászgépekre.
2024 októberében Izrael megsemmisítette Irán nagyra becsült Sz-300-as föld-levegő rakéta (SAM) indítóállásait, így az utóbbiak ki vannak téve a jelenlegi légitámadásoknak. Bár Irán lekicsinyelte a fejlettebb Sz-400-asok Oroszországtól való megvásárlásának szükségességét, hivatkozva a hazai rendszereinek jobb képességeire, ez lehet a fedősztorija annak, hogy Oroszország ugyanabból az okból, amiért visszatartotta a Szu-35-ös vadászgépeket, nem hajlandó ilyen rendszereket biztosítani.
Az Irán elleni izraeli csapások azonban vegyes következményekkel járnak Oroszország számára. Egyrészt, míg az ilyen csapások alááshatják Oroszországot, mint hiteles partnert, az iráni olaj- és gázinfrastruktúrára mért csapások részben megszüntették Iránt, mint az orosz energiaexport versenytársát.
Ezek a nyereségek azonban rövid életűek lehetnek. Izrael elismeri, hogy csapásai nem elegendőek az iráni atomprogram megsemmisítéséhez, és hogy a cél az, hogy Iránt ismét tárgyalásokra kényszerítsék – amelyre Teherán a jelen állás szerint nem hajlandó.
Továbbá, nem tudni, hogy Irán hogyan reagál az elkövetkező időszakban. Egy atomfegyverrel rendelkező Irán végső soron alááshatja Oroszország befolyását. Oroszországnak kevesebb befolyása lehet egy nukleárisan felfegyverzett Iránnal szemben, ami potenciálisan közel-keleti nukleáris fegyverkezési versenyt indíthat el, mivel Szaúd-Arábia korábban hangsúlyozta: nukleáris fegyvereket fog kifejleszteni, ha Iránnak atombombája van.
E lehetséges hosszú távú hátrányok ellenére az izraeli csapások elterelhetik az Egyesült Államok figyelmét Ukrajnáról, elvonva az erőforrásokat az Oroszországgal való szembenézéstől. Ez azt is lehetővé teszi Oroszország számára, hogy rámutasson az amerikai „kettős mércére”, mivel az Egyesült Államok elhatárolódik a gázai izraeli harci műveletektől, miközben támogatja az Irán elleni izraeli csapásokat, amelyek civil áldozatokat követeltek.
Miközben Irán megbicsaklott az izraeli és amerikai csapások alatt, Észak-Korea belép a megnyílt résbe.
Bizalmi kapcsolat
Észak-Koreát és Oroszországot a koreai háborúig visszanyúló mély kapcsolatok fűzik össze, és az előbbi ország nukleáris arzenálja vitathatatlanul biztonságosabb hosszú távú befektetést jelent az utóbbi számára. Észak-Korea elmélyítette szerepét az orosz háborús erőfeszítésekben, mivel hadianyagot és munkaerőt biztosít, miközben harci tapasztalatokat, kemény valutát és hozzáférést szerez a fejlett rendszerekhez.
Észak-Koreának az lehet az érdeke Oroszország ukrajnai támogatásában, hogy csökkentse túlzott függőségét Kínától – fő politikai és gazdasági mentőövétől –, hogy megőrizze stratégiai autonómiáját és a rezsim túlélését.
Ezek a célok ütközhetnek Kína azon céljával, hogy fenntartsa a stabilitást a Koreai-félszigeten. Az észak-koreai rakétakísérletek bizonyos nézőpontból ugyanúgy fenyegetést jelentenek Kínára, mint Japánra és Dél-Koreára, ami arra késztette Kínát, hogy az Észak-Koreával való politikai és gazdasági kapcsolatok csökkentésével fenyegetőzzön.
E célból Észak-Korea orosz segítséggel aktívan fejleszti a nukleáris hordozórendszereit, például az amerikai szárazföldet elérő interkontinentális ballisztikus rakétákat (ICBM) és a második csapásmérő képességet biztosító nukleáris ballisztikus rakéta tengeralattjárókat (SSBN).
Miközben egy harcias Észak-Korea Kína és Oroszország közös érdekét szolgálja, a nyugati dominanciájú nemzetközi rend aláásását, továbbra is bizonytalan, hogy ez a háborús összehangolódás tartós partnerséggé alakul-e, amint Ukrajnában elhallgatnak a fegyverek. Annak ellenére, hogy Oroszországot súlyos szankciókkal sújtják, továbbra is igyekszik újraindítani a kereskedelmet az Egyesült Államokkal, ami kétségeket ébreszt az orosz-észak-koreai kapcsolatok hosszú távú növekedésével kapcsolatban. Az orosz-ukrán háborún túlmenően azonban Oroszország Észak-Koreát ütőkártyaként használhatja egy ütközőállamot hozva létre Kína növekvő jelenlétével, gazdasági befolyásával és területi ambícióival szemben az orosz Távol-Keleten.
Észak-Korea viszont az Oroszország és Kína közötti kapcsolatok kiegyensúlyozásával tartja fenn autonómiáját, miközben nukleáris arzenálja stratégiai biztosítékot nyújt a rezsimváltás ellen. Irán háttérbe szorulásával és Kína árnyának növekedésével Észak-Korea gyorsan Oroszország legveszélyesebb és legmegbízhatóbb szövetségesévé válik, amely táplálja háborús gépezetét, megerősíti keleti szárnyát, és Oroszország javára billenti Eurázsia stratégiai egyensúlyát.
