„Putyin háborúja a Nyugat ellen már elkezdődött” – Németország fegyverkezik, ha bukdácsolva is

Az elmúlt évtizedek viszonylagos békéje után Németország és Európa újra kénytelen szembenézni a geopolitikai kockázatokkal és a háborús fenyegetésekkel. Az orosz-ukrán háború és a globális hatalmi átrendeződés nyomán a védelmi politika ismét a figyelem középpontjába került. A német ifo Intézet (Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung an der Universität München) gazdasági kutatóintézet februárban megjelentetett tanulmányválogatása – Carsten Breuer tábornok, Hans Christoph Atzpodien, a Német Biztonsági és Védelmiipari Szövetség (BDSV) főigazgatója, Clemens Fuest, az ifo Intézet elnöke, Severin Pleyer, a hamburgi Helmut-Schmidt-Universität tudományos munkatársa és társszerzőik tollából – részletesen elemezték a német védelem aktuális helyzetét, a szükséges válaszlépéseket és azok gazdasági hatásait.

A tanulmány azelőtt készült, hogy kiderült volna, a CDU és az SPD megállapodott egy 500 milliárd eurós infrastrukturális alap létrehozásáról és a hitelfelvételi szabályok felülvizsgálatáról. A tanulmánygyűjtemény alaposan bemutatta, hogy miért van szükség ekkora befektetésre.

Carsten Breuer tábornok, a német hadsereg, a Bundeswehr főfelügyelője szerint a német haderő ütőképessége és a társadalom védelmi készsége egyaránt kulcsfontosságú a biztonság szempontjából. Oroszország hadigazdaságra állt át, intenzíven gyártotta a katonai felszereléseket, és új katonai struktúrákat épített a NATO keleti szárnyán. Az orosz haderő 2026-ig több mint 30 százalékkal, 1,5 millió főre növekedhet, ami a háború előtti létszám megduplázását jelenti. „Katonai elemzések szerint Oroszország a következő négy-hét évben ismét képes lehet NATO-terület megtámadására, hogy ezzel próbára tegye a tagállamok szövetségi hűségét” – fogalmazott.

„Putyin háborúja a Nyugat ellen már elkezdődött, amit a hibrid támadások egyre növekvő száma is bizonyít, amelyeknek egész Európa ki van téve. Németországot számos olyan rendszerszintű támadás érte, amelyek a béke és háború közötti szürke zónában mozognak: kibertámadások a kritikus infrastruktúra ellen, adatkábelek elvágása a Balti-tengerben, szabotázsakciók előkészítése, drónos kémkedés és dezinformációs kampányok a közösségi médiában.”

Németország az Egyesült Államok után Ukrajna második legnagyobb támogatója, Donald Trump döntésével, miszerint leállítják az országnak küldött katonai segítséget, az első helyre léphet elő. 2022 októbere óta több mint 60 ezer ukrán katonát képeztek ki, ebből 19 ezret Németországban. További 10 ezer fő kiképzése várható 2025 végéig. Németország jelentős pénzügyi és katonai támogatást nyújt, beleértve humanitárius segélyeket, közvetlen kifizetéseket, nehézfegyvereket és lőszert. Az Ukrajna melletti kiállás Németország saját biztonságát is szolgálta, mivel egy orosz siker messzemenő következményekkel járna a tábornok szerint. 

Nehezményezi, hogy a Bundeswehr három évtizedes alulfinanszírozása és a külföldi missziókra való összpontosítás miatt súlyos hiányosságokkal küzd. Korábban ugyan egy 100 milliárd eurós különalapot hoztak létre a védelmi képességek gyors megerősítésére, hogy egy hiteles elrettentő erőt hozzanak létre, amely képes fenntarthatóan védeni az országot és a szövetséget, ez az összeg azonban csak a korábbi lemaradásokat kompenzálta. 

A költségek viszont gigásziak: 2024-ben a Bundestag több mint 25 milliárd euró értékben hagyott jóvá védelmi beszerzéseket, beleértve tengeralattjárókat, vadászgépeket, légvédelmi rendszereket és lőszert, amelyek nagy része 2026-2027-ben érkezik meg. A katonai infrastruktúra fejlesztésének költségeit 67 milliárd euróra becsülik 2040-ig. Az emberanyag pedig szintén nagy kérdés: a hadseregnek és a tartalékos állománynak összesen 460 ezer katonára van szüksége. A sorozási rendszer újjáépítése és a sorkatonaság új formájának bevezetése segíthet a létszámhiány kezelésében Breuer szerint. 

Gazdasági növekedés nélkül nincsen fegyverkezés 

A védelmi ipar szerepét Hans Christoph Atzpodien, a Német Biztonsági és Védelmiipari Szövetség (BDSV) főigazgatója hangsúlyozta, aki szerint a Bundeswehr megfelelő ellátása csak stabil finanszírozással és hatékony jogszabályi háttérrel valósítható meg. „A védelmi beszerzések elhúzódó engedélyezési folyamatai és a széttagolt felelősségi rendszer hátráltatja a hatékony fegyverkezést, ezért gyorsabb és célzottabb állami beavatkozásra van szükség” – írta. Jelenleg a finanszírozás kiszámíthatatlansága miatt sok védelmi vállalat nem tudja megfelelően növelni termelési kapacitásait, ami kockázatot jelent a Bundeswehr ellátására nézve.

Atzpodien szerint a Bundeswehr megfelelő felszereléséhez elengedhetetlen a gyorsabb és hatékonyabb beszerzési folyamatok kialakítása, valamint az ipari kapacitások további bővítése. Konkrétan rámutat, hogy minden 25 millió eurónál nagyobb volumenű beszerzést egyenként jóvá kell hagynia a Bundestag költségvetési bizottságának, ami jelentősen hátráltatja a folyamatokat. A 2024 végén sikerült ugyan 38 ilyen előterjesztést még az előző kormányzati ciklusban jóváhagyni, de ez csak egy egyszeri politikai erőfeszítés eredménye volt, nem pedig egy rendszerszintű megoldás.

Erősen nehezményezi, hogy a jelenlegi szabályozás túl sok környezeti és jogi akadályt támaszt az új védelmi gyártókapacitások létrehozásával szemben. A REACH-szabályozás (Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals) célja az egészség- és környezetvédelmi szempontok érvényesítése az Európai Unióban, azonban Atzpodien szerint ez bizonyos védelmi ipari termékek gyártását is akadályozza. A szabályozás olyan kritikus nyersanyagokra és vegyi anyagokra is kiterjed, amelyek nélkül nem lehetséges egyes csúcstechnológiás katonai eszközök előállítása.

Például a speciális ötvözetekben és félvezetőkben használt berillium, titán-dioxid és fluorpolimerek egyes változatai az EU korlátozásai alá esnek. Ezek az anyagok nélkülözhetetlenek precíziós elektronikák, radarberendezések, hőkamerák és egyes ballisztikai védelmi rendszerek gyártásához.

A szabályozás olyan korlátozásokat vezetett be, amelyek miatt egyes alapanyagokhoz való hozzáférés nehézkessé vált, vagy a védelmi iparnak hosszadalmas engedélyeztetési eljáráson kell átverekednie magát, súlyos késedelmeket elszenvedve. Atzpodien szerint a szabályozás nem veszi figyelembe a védelmi ipar stratégiai jelentőségét, ezért sürgeti a vonatkozó előírások módosítását, hogy a kritikus katonai alkalmazások mentesüljenek az ilyen korlátozások alól. Emellett a környezeti engedélyezési eljárások és a jogi kifogások lehetőségei is hátráltatják az új üzemek építését, mivel a vonatkozó dokumentációkat nyilvánosságra kell hozni, ami Atzpodien szerint nemzetbiztonsági kockázatokat is felvet.

Mindezekre válaszul egy védelmi gyorsítótörvény bevezetését javasolja, amely csökkentené a bürokráciát és felgyorsítaná a beszerzéseket. „A védelmi ipar az elmúlt három évben hatalmas kapacitásnövelést hajtott végre, gyakran saját gazdasági kockázatára. De a következő szint eléréséhez egyértelmű és kedvező jogi keretekre van szükség” – vetette fel.

Clemens Fuest, az ifo Intézet elnöke is azon a véleményen van, hogy Németországnak jelentősen növelnie kell védelmi kiadásait. A hidegháború idején az ország katonai kiadásai a GDP 3-5 százalékát tették ki, de az 1989-es fordulat után ezek az arányok csökkentek, a sorkatonságot pedig felfüggesztették. Ez a „békeosztalék” kezdetben szükséges volt az újraegyesítés terheinek kezeléséhez, ám a politikai prioritások később is a szociális kiadások és adókönnyítések felé tolódtak.

Fuest szerint a biztonsági környezet gyökeresen megváltozott, különösen Oroszország fenyegetése és az Egyesült Államok csökkenő katonai elkötelezettsége miatt Európában. Ebben a helyzetben azonban nem elég a pénzügyi forrásokat növelni, hanem strukturális reformokra is szükség van, például a haderő szervezeti felépítésében és a beszerzések hatékonyságának javításában.

A jelenlegi politikai vita azonban nem tükrözi a helyzet súlyosságát. A februári, német választásokat megelőző kampány fő témai a migráció és a jóléti juttatások voltak, „miközben a védelmi kiadások kérdését a legtöbben elkerülik.”.Az olyan költségvetési területek, mint a nyugdíjak vagy az egészségügy, növekvő nyomás alatt állnak, miközben a gazdasági növekedés gyenge, az üzleti beruházások pedig csökkennek. Fuest szerint a stabil védelem és gazdasági erő fenntartásához más országok példáját is érdemes megvizsgálni.

Izrael példáját hozta fel, ahol a védelmi kiadások hagyományosan magasak, 2023-ban a GDP 5,3 százalékát tették ki. A 2023. október 7-i Hamasz-támadás után Izrael hirtelen növelte a katonai kiadásait, amit részben hitelekből, részben a kiadások átrendezésével és adóemelésekkel finanszírozott. Az izraeli gazdaság a háború ellenére is rugalmas maradt, és még így is gyorsabban növekszik, mint a német. „Az izraeli modell egyik tanulsága, hogy a katonai költségek emelkedését nem lehet kizárólag adósságból finanszírozni” – állítja Fuest.

 „Aki több biztonságot és gazdasági erőt szeretne, annak fejlesztenie kell a hadiipart. Ez Németországban csak úgy működhet, ha a védelmi vállalatok több exportlehetőséget kapnak, ha az egyetemek hajlandóak részt venni a katonailag releváns kutatásban, és ha a hadiiparba történő befektetéseket eddig akadályozó szabályozásokat módosítják” – érvelt Hans Christoph Atzpodien véleményéhez hasonlóan.  

A finsnzírozás azonban kényes, politikai érdekekkel átitatott kérrdés. Fuest szerint a következő német kormánynak átfogó reformokat kell végrehajtania.

Lehetőségként említette a nyugdíjak lassabb növekedését, a támogatások csökkentését, valamint az áfa egy százalékpontos emelését. Ezekkel az intézkedésekkel akár 120 milliárd eurónyi forrást is elő lehetne teremteni, ami a GDP 2,5 százalékának megfelelő katonai kiadást tenne lehetővé. 

Nukleáris elrettentés, a tabu

De nem csak a finanszírozás, illetve átcsoportosítás kényes téma. Severin Pleyer, a hamburgi Helmut-Schmidt-Universität tudományos munkatársa a nukleáris elrettentés jelentőségére hívta fel a figyelmet, amely szerinte elengedhetetlen volt a német biztonságpolitikában. A hidegháború vége óta Németországban háttérbe szorult a nukleáris fenyegetések elleni stratégiai tervezés, miközben más nagyhatalmak, köztük az Egyesült Államok, Oroszország és Kína folyamatosan fejlesztették nukleáris arzenáljaikat.

„A nukleáris elrettentés nem csupán egy politikai eszköz, hanem a globális stabilitás egyik alappillére, amelynek fenntartása elengedhetetlen.” 

Pleyer szerint a NATO-n belüli nukleáris együttműködés megerősítése kulcsfontosságú lenne, különösen annak fényében, hogy Oroszország egyre nyíltabban fenyeget nukleáris eszkalációval.

„A hiteles elrettentés azt jelenti, hogy nemcsak birtokolni kell a megfelelő eszközöket, hanem azokat gyorsan és hatékonyan alkalmazni is kell, ha a helyzet megköveteli.” 

Szerinte az Egyesült Államok nukleáris garanciái továbbra is kulcsszerepet játszanak Németország biztonságában, ugyanakkor Németországnak saját stratégiáját is aktívabban kellene alakítania. A jelenlegi politikai viták azonban szerinte nem veszik kellőképpen figyelembe a nukleáris elrettentés jelentőségét.

Kiemelte, hogy a német lakosság és politikai vezetés körében a nukleáris kérdés gyakran tabunak számít, ami hosszú távon csökkentheti az elrettentés hatékonyságát. „A nukleáris fenyegetések nem fognak eltűnni attól, hogy nem beszélünk róluk. Éppen ellenkezőleg, egy jól informált közvélemény és egy hatékony döntéshozatali rendszer nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Németország megfelelően reagálhasson a biztonsági kihívásokra” – tette hozzá Pleyer. Véleménye szerint a német kormánynak növelnie kellene a társadalmi tudatosságot, és nyílt vitát kellene folytatnia arról, milyen szerepet kell betöltenie az országnak a NATO nukleáris védelmi stratégiájában.