Zelenszkij elnök a hétvégén felszólította Biden elnököt: engedélyezze Ukrajnának, hogy az Egyesült Államok által szállított fegyverekkel nagy hatótávolságú csapásokat hajtson végre Oroszországon belül, és még hivatalából való távozása előtt szerezzen „helyet a történelemben Ukrajna megerősítésével”. Az amerikai útja előtt Zelenszkij azt mondta, hogy „győzelmi tervet” fog előterjeszteni a háború befejezésére.
Sűrű program
Az ukrán elnök vasárnap meglátogatta azt a pennsylvaniai lőszergyárat, amely az egyik legkritikusabban szükséges lőszert gyártja országa harcaihoz. Zelenszkij a héten beszédet mond az ENSZ közgyűlésének New York-i éves közgyűlésén, és Washingtonba utazik, hogy megbeszéléseket folytasson Joe Biden elnökkel és Kamala Harris alelnökkel és bemutassa nekik „béketervét”.
Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat
Zelenszkij szombaton azt is mondta, hogy a háború befejezése Kijev nyugati szövetségeseinek „elszántságától” függ, hogy biztosítják-e a szükséges fegyvereket és a használatukhoz szükséges engedélyt. Éjszakai videóbeszédében további kéréseket fogalmazott meg, hogy fokozzák a fegyverellátást az orosz erők lassú előrenyomulásának visszaverésére a donyecki térségben. Putyin orosz elnök közben arra figyelmeztetett, hogy Oroszország „háborúba kerül” az Egyesült Államokkal és annak NATO-szövetségeseivel, ha engedélyezik Ukrajnának a nagy hatótávolságú fegyverek használatát.
Rögös úton
Az Ukrajna elleni orosz háború kezdete óta az USA vezette nyugati koalíció figyelemre méltó eltökéltséget tanúsított Kijev támogatásában. Ugyanakkor az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás minden gyakorlati lépése hosszadalmas tanácskozásokkal járt. Moszkva folyamatosan igyekszik kihasználni és súlyosbítani ezeket az aggodalmakat, de eddig nem tudta kisiklatni az Ukrajna Leopard fő harckocsikkal vagy F-16-os vadászrepülőgépekkel való ellátására létrejött koalíciókat.
A jelenlegi washingtoni tanácskozások arról szólnak, hogy hozzájárulását adják Ukrajnának ahhoz, hogy távolsági csapásokat mérhessen Oroszországra, ami feltehetően még nagyobb nyomást gyakorolna a Kremlre és annak katasztrofális háborújára. Putyin megpróbálja kisiklatni ezeket a megbeszéléseket, és eszkalációs fenyegetések újabb hullámát indítja el, amennyiben a nyugati fővárosok megadják Kijevnek ezt az engedélyt.
A professzor figyelmeztetése
A The New Statesman című lapban Lawrence Freedman, a londoni King's College háborús tanulmányok professzora figyelmeztet a „tárgyalásos béke mítoszára” azok részéről, akik úgy vélik, hogy minden háború tárgyalásokkal ér véget. Visszatekint arra, hogy más konfliktusok hogyan értek véget a múltban, beleértve a teljes megadástól a tűzszüneteken át a technikailag évtizedekig tartó háborúkig, mint például a Koreai-félszigeten.
Freedman mélyen beleássa magát az 1980-as évek elején lezajlott Falkland-háború történetébe, ahol a tárgyalások lényegében kudarcot vallottak, de a harcok leálltak. „Mit tanulhatunk ebből az epizódból?” - teszi fel a kérdést.
A professzor leszögezi:
„Először is, a különböző elemek - tűzszünet/erők kivonása, tárgyalások a végleges rendezésről, és ideiglenes megállapodások a tárgyalások ideje alatt - hasonlóak azokhoz, amelyek bármely békefolyamatban megtalálhatók. Ezen elemek mindegyike külön tárgyalást igényel. A végső rendezésről szóló tárgyalások nem zárulhatnak le a többi lépés nélkül, de lehetséges a csapatkivonási megállapodás, vagy akár egy egyszerű tűzszünet a többi nélkül is.”
„Az a probléma, hogy a harcok közben próbálnak tárgyalni a végső rendezésről, miközben egyik fél sem akar engedni alapvető érdekeiből. Ez a döntő katonai vereség diplomáciai megfelelője, és minden bizonnyal mindaddig, amíg a katonai kimenetel bizonytalan, nem ösztönöznek ennek elfogadására.” – zárja gondolatait a neves professzor.
Rémálom precedens
Azok, akik nyitottak a „területi kompromisszumra” - legalábbis elvben, a területi kiterjedés és a feltételek meghatározása nélkül - még mindig kisebbséget alkotnak: az ukránok 68 százaléka ellenez mindenfajta területi engedményt. Ezekkel a számokkal még egy olyan nagymester a közvélemény irányításában, mint Zelenszkij, sem tud mit kezdeni – amely traumák ezer nap háború, számtalan bomba és rakéta, földig rombolt városok, elpusztított falvak, több tízezer megölt és megcsonkított katona, több millió menekülő civil és összetört család közvetlen következményei.
És még ha a fáradtság, az élőerő és a katonai felszerelés hiánya arra kényszeríti is Ukrajnát, hogy lemondjon a Donbaszról, nem világos, hogy az ország többi része valaha is beléphet-e az Európai Unióba. Ráadásul egy újabb, Zelenszkij hatáskörén túlmutató probléma merülne fel: a nemzetközi jog ugyanis egyszerűen nem ismeri el a katonailag megszállt területek átengedését.
1945 óta nem csatoltak el szuverén európai államrészeket, és ha precedenst teremtenének arra, hogy egy erősebb - nukleáris fegyverekkel felszerelt - katonai nagyhatalom erőszakkal annektálhassa gyengébb szomszédjához tartozó területeket, az hasonló háborúkat váltana ki a világ más részein is, Ázsiától Latin-Amerikáig. Egy ilyen forgatókönyv rémálom lenne a nemzetközi közösség - különösen Európa - számára, amely egy diadalmas Putyin első számú célpontja lenne.
