Trumpnak sincs terve, mihez kezdjen Ukrajnával

A múlt pénteki groteszk színjáték az Ovális Irodában szertefoszlatta azok reményeit, akik annak jeleit keresték, hogy az új amerikai kormányzat esetleg mégiscsak elkötelezett az atlanti szövetség mellett. Nyilvánvalóvá vált, hogy Trump normalizálni akarja a kapcsolatokat Oroszországgal, és az ukrajnai „békéről” alkotott elképzelése egyértelműen Moszkva javára torzított.

Európa bizalma is szétfoszlik

A Trump-kormányzat intézkedései megkérdőjelezik Amerika Európával és a NATO-val szembeni elkötelezettségét, és a globális rend teljes átrendeződését jelzik. Bár az adminisztráció fókuszában eddig nagyrészt Európa állt, intézkedései világméretű következményekkel járnak. A Trump-rezsim megváltozott álláspontja még valószínűbbé teszi a háborúk kitörését, és még több országot ösztönözhet arra, hogy atomfegyvereket fejlesszen ki. A pénteki események egy veszélyesebb világot vetítenek előre.

Kaja Kallas, az EU külpolitikai vezetője és volt észt miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok legutóbbi lépései azt kockáztatják, hogy „megadják az agresszornak, amit akar”, még mielőtt a tárgyalások megkezdődnének, és azzal érvelt, hogy a megbékélés „csak még több agressziót fog kiváltani”.

Trumpnak nincs konkrét terve

Természetesen vannak kényszerítő okok, amelyek a háború befejezésére irányulnak. Több százezren haltak vagy sebesültek meg, köztük akár 700 ezer orosz áldozat is. Több, mint 10 millió ukrán kényszerült lakóhelyét elhagyni, és Ukrajna súlyos gazdasági és kulturális pusztítást szenvedett el, miközben az ország 20 százaléka még mindig orosz ellenőrzés alatt áll.

A orosz-amerikai tárgyalások fokozatos megindulása ellenére bármilyen megállapodás még hónapokig várathat magára. A háborúban álló nemzetek alapvetően eltérő nézeteket vallanak arról, hogy milyen feltételeknek kellene szerepelniük az asztalon.

Trump gyenge pozíciója

Novemberi megválasztása óta Trump többször megfogadta, hogy véget vet a háborúnak – időnként még azt is állította, hogy ezt már az első hivatalba lépésének napján meg fogja tenni. Egyértelműen türelmetlen a konfliktussal kapcsolatban, és nem akarja, hogy az dominálja a kormányzását.

Trump elfogadta a Kreml narratíváját, miszerint Ukrajna nem győzhet, annak ellenére, hogy Oroszország hadserege képtelen elérni eredeti céljait, az ország gazdaságát pedig csődhullám sújtja.

Konkrét terve azonban nincs. Kormánya egy sor vegyes és összehangolatlan jelzést küldött, ami az Egyesült Államok szövetségeseit és ellenfeleit egyaránt zavarba ejti és aggodalommal tölti el.

Az egyetlen biztos pont eddig az, hogy Trump előszeretettel lép kapcsolatba Putyinnal.  Trump Ukrajnát láthatóan könnyebb célpontnak tekinti a nyomásgyakorláshoz, mint Oroszországot.

A kormányzat azon kísérlete, hogy Zelenszkijt arra kényszerítse, hogy a katonai segélyért „fizetségként” hozzáférést biztosítson az Egyesült Államoknak Ukrajna ásványkincseihez, jól tükrözi ezt a hozzáállást. A kritikusok ezt a kezdeményezést nyílt zsarolásnak tekintik – egy régimódi gyarmati korszakbeli zsarolásnak, ahol az erősek kihasználják a gyengéket.

Maga Zelenszkij megjegyezte:

„Amikor az Egyesült Államok fegyvereket ad el Izraelnek, Katarnak, az Emírségeknek, Szaúd-Arábiának, akkor 100 százalékos felárat követelnek? Én nem írok alá olyasmit, amiért az ukránok 10 generációjának kell majd fizetnie”.

Alapvető biztonsági kérdések

Az alapvető biztonsági kérdésekben Ukrajna és Oroszország továbbra is mélyen megosztott. Ukrajna nem fog olyan megállapodást aláírni, amely csupán befagyasztja a konfliktust, és lehetővé teszi Moszkva számára, hogy a jövőben átcsoportosítsa erőit és újra betörjön az országba.

Következésképpen Kijev ragaszkodik a Nyugat biztonsági garanciáihoz, és elsődleges célja a NATO-tagság. Oroszország azonban Ukrajna NATO-csatlakozását egzisztenciális fenyegetésnek tekinti, Trump pedig elvetette az ötletet. Valójában Putyin nem a NATO katonai jelenlététől, hanem a Nyugat térhódításától tart leginkább.

Oroszország követeli az ellenőrzést Herszon, Zaporizzsja, Donyeck, Luhanszk és a Krím felett, annak ellenére, hogy nem ellenőrzi teljesen ezeket a régiókat. Zelenszkij felajánlotta, hogy 200 négyzetmérföldnyi, Ukrajna által ellenőrzött területet cseréljen el az oroszországi kurszki területen a jelenleg Oroszország által megszállt ukrán területekért, de a Kreml elutasította az ajánlatot.

Moszkva emellett korlátozni akarja az ukrán hadsereg méretét, és ki akarja tiltani a külföldi csapatokat az országból. Putyin a jelek szerint arról is meggyőzhette Trumpot, hogy bármilyen megállapodásnak tartalmaznia kellene Zelenszkij eltávolítását a hatalomból.

Az afgán kivonulás kísértete

Trump azt akarja, hogy a háború minél hamarabb véget érjen, de egy elsietett, Moszkvának kedvező megállapodásnak hasonló politikai következményei lehetnek, mint Biden kaotikus afganisztáni kivonulásának. Trump már így is gyenge alkut kötött a tálibokkal – egy újabb engedmény a Kremlnek belpolitikai szempontból visszaüthet.

Ennél is fontosabb, hogy tragikus stratégiai hibát jelent a Moszkvával való szorosabb kapcsolat javára történő radikális elmozdulás a demokratikus szövetségesek támogatásának évtizedes amerikai politikai konszenzusától. A szövetségesek cserbenhagyása az agresszorok megnyugtatása mellett gyengeséget sugall, ami felbátorítja az olyan ellenfeleket, mint Kína, akik megpróbálhatják kihasználni ezt a hatalmi vákuumot, és Tajvan és más sebezhető államok ellen irányulhatnak.

A kockázatok különösen jelentősek a balti államok és Kelet-Európa számára. Európa reakciója a tárgyalásokra azt tükrözi, hogy összeomlottak az Egyesült Államokhoz, mint tisztességes és megbízható védelmezőhöz fűzött reményei, amely szerepet a második világháború kezdetétől a hidegháború végéig játszott. Washington fellépése arra késztetheti Európát, hogy egy új katonai blokkot hozzon létre, a NATO alternatívájaként.