Mióta Donald Trump visszatért a Fehér Házba, az Egyesült Államok és Európa kapcsolatai alapvető ellentmondásba keveredtek. Egyrészt az európaiak megpróbálják demonstrálni Trumpnak, hogy hajlandóak többet tenni az amerikai biztonsági garanciákért cserébe.
Másfelől az Egyesült Államok, amelynek védelmét keresik, arra próbál kényszeríteni egy NATO-szövetségest, hogy feladja saját területét, és nyomást gyakorol Ukrajnára, hogy járuljon hozzá saját gazdasági megerőszakolásához és kifosztásához. Azt követelni, hogy egy kétségbeesett, háború sújtotta ország örökre írja alá a kritikus ásványkincsekből és ritkaföldfémekből származó bevételeinek felét, egy példátlan, a gyarmati időket idéző zsarolás.
Leállás jöhet
A Fehér Házban, a sajtó kamerái előtt lezajló súlyos diplomáciai incidens a modern nemzetközi kapcsolatok történetében is ritka és drámai eseménynek számít. Ez az incidens nyilvánvalóvá tette az Egyesült Államok és Ukrajna közötti mély nézeteltéréseket a jelenlegi válság megoldását illetően. A Trump-kormányzat számára ez azt is megmutatta, hogy a válság lezárása nagyobb kihívást jelenthet, mint azt eredetileg tervezte.
Fotó: MTI/EPA pool/Jim Lo Scalzo
A The New York Times a Trump-kormányzat egyik képviselőjére hivatkozva jelenti, hogy az amerikai elnök kormánya az incidens nyomán leállíthatja az Ukrajnának nyújtott további közvetett támogatást, beleértve a katonai finanszírozás más formáit, a hírszerzési információk megosztását és a katonai kiképzést. Ez magában foglalná az ukrán katonai személyzet és pilóták kiképzését, valamint egy nemzetközi segítségnyújtást irányító központ elhelyezését is egy németországi amerikai katonai bázison.
A The Washington Post forrásai szerint a döntés, ha megszületik, az Ukrajnának szánt radarokra, járművekre, lőszerre és rakétákra is vonatkozna.
A befolyásos The Wall Street Journal szerkesztőségi állásfoglalása szerint „Putyin nyerte a Trump-Zelenszkij látványosságot”. A lap azt írja: az ukrajnai háború lehetővé tette az Egyesült Államok számára, hogy aláássa Oroszországot „anélkül, hogy az amerikai katonáknak valaha is lövést kellett volna leadniuk”. Ez az „alapvető érdek nem változott, de Ukrajna szidalmazása az egész világ előtt megnehezíti ennek elérését”.
Az USA még mindig Európa szövetségese?
Az incidens után sokan kérdezik kontinensünkön: Egyesült Államok valóban ellenféllé vált? Ez a jelenlegi helyzet kétértelműsége.
Macron rövid washingtoni látogatása során láthattuk a gyakorlatban: A francia elnök elment, hogy megvédje a Trumpéval közvetlenül ellentétes álláspontokat Ukrajnával kapcsolatban, de ezt csak úgy tudta megtenni, hogy előbb a hízelgés rituáléjába bocsátkozott, és mindenkit emlékeztetett a történelmi francia-amerikai barátságra.
Macron elmondta: meg van győződve arról, hogy az Egyesült Államok még mindig Európa szövetségese, de a kételyek már belopták magukat az európai döntéshozó elméjébe is, és ha biztonsági kérdésekről van szó, a kételyek pusztítóak lehetnek.
Ez megmagyarázza az Európa-szerte zajló konzultációk és bejelentések örvényét a védelmi beruházások növeléséről. Ma Londonban minicsúcsot tartanak Európa védelmi kérdéseiről, amelyet március 6-án az Európai Tanács ülése követ a témáról.
Giorgia Meloni, Olaszország vezetője, aki Trump közeli szövetségese, felszólította az európaiakat: ne engedjék, hogy mély szakadék nyíljon Washington felé, és közölte, hogy Róma az elkövetkező órákban EU-USA csúcstalálkozót fog összehívni, hogy a diplomácia újra sínen legyen.
„Azonnali csúcstalálkozóra van szükség az Egyesült Államok, az európai államok és a szövetségesek között, hogy őszintén beszéljünk arról, hogyan kívánunk megbirkózni napjaink nagy kihívásaival, kezdve Ukrajnával, amelyet az elmúlt években közösen védtünk meg” – mondta.
Európa védelmi tervei mozgásba lendülnek
Az EU27-ek kényszerhelyzetben vannak: nem reménykedhetnek abban, hogy néhány hét alatt ki tudják építeni az amerikai ernyő alternatíváját, de azt is tudják, hogy már nem számíthatnak rá. Ukrajna az első teszt. De ezen túlmenően, ha Észtország – egy NATO-tag – veszélyben lenne, ki hihetné őszintén, hogy Trump a segítségére sietne.
Az európai védelmi költségvetések növekedése látványos. Kedden a britek bejelentették, hogy a GDP 2,5 százalékára emelik, miután Dánia úgy döntött, hogy megduplázza védelmi kiadásait; Lengyelország már közelít az 5 százalékhoz.
Az európai védelmet még ki kell építeni
Franciaország esetében Macron szintén a GDP 3-3,5 százalékát tűzte ki célul – a jelenlegi 2 százalékról –, a szűkös költségvetési helyzet ellenére. De egy teljes amerikai kivonulás esetén egyes becslések szerint ez a szám 7 százalékára is emelkedne, ami a globális rend drámai változását jelezné.
Ezek a beruházások azonban nem jelentik azt, hogy az európai védelem automatikusan megvalósul, azt még ki kell építeni. Addig is, az Egyesült Államok szövetséges – vagy ellenfél? Kétségtelenül egyszerre mindkettő, ami jól érzékelteti ennek az új korszaknak a bonyolultságát, amelyben élünk, és amely nem szűkölködik az előttünk álló bizonytalanságban.
Ebben a helyzetben csak egy harmadik szereplő örülhet – mégpedig a moszkvai Putyin-rezsim. Diadalmasan nézheti, ahogy Zelenszkij csillaga elsüllyed, és a nyugati szövetség szétmállik.
Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el. A gepolitikai szakértő nemrég a Klasszis Klub Live-ban beszélt a transzatlanti törésről:
