Újabb történelmi pofont kaptak az oroszok a Fekete-tengeren

Ha hihetünk az ukrán katonai hírszerzés (GUR) vezetőjének, akkor ismét történelmi eseményre került sor az orosz-ukrán háborúban. A GUR közlése szerint ugyanis pénteken ukrán haditengerészeti drónok (USV-k – unmanned surface vehicles, azaz vezető nélküli felszíni járművek) lelőttek két orosz Szu-30-as harci repülőgépet.

Márpedig ez a maga nemében történelmi elsőség: ugyan korábban orosz harci helikoptert már lőttek le ukrán USV-k, merev szárnyú harci géppel most esett meg először ez a csúfság. És nincs sok okunk kételkedni az ukrán kijelentések valóságtartalmában, ugyanis azt nem hivatalos orosz források is megerősítették – legfeljebb az lehet a kérdés, hogy valóban két gépről, vagy csak egyről van-e szó.

Ugyan az első hírek még arról számoltak be, hogy szovjet eredetű R-73-as levegő-levegő rakétával érték el a találatot vagy találatokat (az már a helikopteres esetben kiderült, hogy ilyeneket rá tudtak barkácsolni USV-ikre az ukránok), később azonban már azt közölték, hogy amerikai AIM-9M Sidewinder levegő-levegő rakétát használtak. A drónok pedig Magura-7-es USV-k voltak, tehát ezeket sikerült az ukránoknak felszerelni az eredetileg közeli légiharcra kifejlesztett Sidewinderekkel.

„Ez egy történelmi pillanat”

– jelentette ki Kirijlo Budanov, a GUR parancsnoka a The War Zone portál megkeresésére.

Rábarkácsolták az amerikai rakétát is

A GUR három Magura-7-est (ezek a Magura-5-ösök „légvédelmi” változatai, de azt nem árulták el, hogy miben is különböznek az eredetitől a fegyverzeten kívül) vetett be az akcióban. Ezek közül kettő tüzelt az orosz gépekre. Az akcióról egy videófelvételt is közzétettek.

World first: On May 2, 2025, the @DI_Ukraine special operations unit, in coordination with the Security Service of Ukraine and Defence Forces of Ukraine, eliminated a russian Su-30 fighter jet in the Black Sea.

https://t.co/DXhg74AKcg pic.twitter.com/Z4fP5CFRb8

— Defence Intelligence of Ukraine (@DI_Ukraine) May 3, 2025

Mindkét Szu-30-as megsemmisült, az egyik legénysége katapultálni tudott, őket egy civil hajó vette a fedélzetére, míg a másik a legénységgel együtt veszett oda (legalábbis ukrán közlés szerint). Budanov még annyit árult el az akcióval kapcsolatban, hogy a Sidewindereket januárban kezdték el felszerelni tengeri drónokra.

„Többfélét [rakétát] is használunk a Magura-7-esen, de a legjobb eredményeket az AIM-9 adja”

– tette hozzá Budanov.

A Sidewinder AIM-9M változata nem egy mai fegyver, már 1983-ban leszállították az amerikai légierőnek az első darabokat belőle. Nagy előnye az egyébként hasonló hatótávolságú és működési elvű szovjet R-73-ashoz képest, hogy hatékonyabban képes figyelmen kívül hagyni az infravörös célravezetését megzavaró módszereket, illetve jobban el tudja választani a „háttérzajt” a célpont által kibocsátott sugárzástól.

Hátránya viszont, hogy célravezető rendszerét nem lehet a rakéta „orrához” képest túl nagy szögben aktiválni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rakétának nagyjából a céltárgy irányába kell „néznie” a kilövés pillanataiban. Mivel arra még nem láttunk példát, hogy az ukránok forgatható indítóállványt szereltek volna a Magurákra, ez igencsak megnehezítheti a drónok kezelőinek dolgát, különösen, ha egy, a drónhoz képest nagyon gyors és fordulékony harci repülőgépet kell célba venni.

Український БЕК MAGURA 7 з ракетами AIM-9. pic.twitter.com/Cud6r7fjO9

— Pulse of Ukraine (@PulseOfUkraine) May 4, 2025

Ez a körülmény is azt valószínűsíti, hogy az ukránok egy előre megtervezett akcióban lőtték le az orosz gépeket. Bár erről – természetesen – Budanov sem beszélt, de könnyű elképzelni, hogy a három drón valamiféle csapdát állított az orosz gépeknek, miután az ukránok kifigyelték, milyen módszerekkel vadásznak a drónjaikra az ellenséges gépek. Elképzelhető például, hogy az ukránok az egyik drónnal „előcsalogatták” az orosz légierő gépeit, majd az előre ideálisan, tehát szemből érkező másik kettő felé vezették azokat.

Az oroszok szerint is baj van

Az orosz háborús Telegram-csatornákon is tényként kezelik legalább egy Szu-30-as elvesztését. A nagy olvasottságú Kitten csatornán például három „szomorú” momentumot emelnek ki:

1. Az ellenség megszerezte a kezdeményezést a Fekete-tengeren.
2. A fekete-tengeri flotta harcképessége a zászlóshajója [a Moszkva cirkáló] és több más hajója elvesztése után mostanáig nem lett helyreállítva. A flotta (maradéka) kikötőkben és öblökben keres menedéket.
3. Az ellenségnek lehengerlő fölénye van az USV-k tekintetében, azzal a képességgel együtt, hogy a vízfelszín bármely részén támadást indíthat, az Orosz Föderáció partmenti területét, és a hozzá tartozó légteret az ellenőrzése alatt tartja.

Egy másik Telegram-csatornán pedig arról ír Vlagyiszlav Surjigyin katonai szakértő, hogy az ukránok Novorosszijiszktól 50 kilométerre nyugatra lőtték le a gépet, „ugyanazt a taktikát alkalmazva: kicsalogatták és elkapták”.

Surjigyin hozzáteszi, hogy a veszteség azért is fájó, mert semmi újdonság nincs abban, hogy az ukránok légiharc-rakétákat vetnek be tengeri drónokon.

„A legfontosabb dolog pedig az, hogy van mód e veszély ellen felvenni a harcot. A gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy kompetens operátorok keében még az átlagos FPV [öngyilkos] drónok is hatékonyan semmisítenek meg USV-ket”

– írja Surjigyin.

Egy harmadik orosz Telegram-csatornán is azt a megoldást szorgalmazzák, hogy a szárazföldi műveletekhez hasonlóan ZALA felderítő, illetve Lancet „lebegő lőszer” drónok kombinációjával semlegesítsék az ukrán felszíni drónokat, már csak azért is, mert a szárazfölddel ellentétben a Fekete-tenger felett sem erőteljes elektronikai zavarás, sem ellenséges légvédelem nem nehezítené az orosz pilóta nélküli gépek dolgát.

Unfortunately, Russians are using FPV drones to destroy Ukrainian naval drones

It is unclear when and where the encounter happened, pic.twitter.com/HyTVaJOnxH

— PS01 □ (@PStyle0ne1) May 29, 2024

Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy az orosz FPV-k csak korlátozottan alkalmasak a tengeren, gyorsan manőverező célpontok elleni bevetésre, így a szárazföldi erőktől ilyenek átvezénylése nem oldaná meg egy csapásra a problémát.

A tenger urai?

Az mindenesetre biztos, hogy valamit lépniük kell az oroszoknak a Fekete-tengeren, márpedig záros határidőn belül. Szintén az orosz háborús blogszférában terjedő hírek szerint az ukránok május 1-jéről 2-ára virradó éjjel egy fekete-tengeri gázkitermelő platform ellen is sikeres támadást intéztek, méghozzá egy USV-ről kilőtt, manőverezésre is képes rakétával.

Márpedig, ha az ukránok megtalálják a módját, hogy – a például a Moszkvát is elsüllyesztő – Neptun hajók ellen bevethető robotrepülőgépet vagy más hasonló, nagy rombolóerejű, precíziós fegyvereket szereljenek fel a tengeri drónjaikra, akkor az orosz flotta maradékának a kikötők és az öblök sem fognak menedéket nyújtani. De veszélybe kerülhet a már többször megtámadott, de eddig csak károkat szenvedett Kercsi (Krími) híd is, illetve a kiterjedt orosz kikötői, például energetikai infrastruktúra is.

Ezek a célpontok a kevés robbanóanyagot szállító repülő drónokkal csak korlátozottan voltak támadhatók, a földről vagy repülőgépekről kilőtt nagyobb rakéták, robotrepülőgépek pedig hatótávolság híján nem voltak bevethetők e feladatokra. Ha viszont tengeri drónok szállítanának ilyen fegyvereket a célpontokhoz közel, akkor ez ellen csak az USV-k idejekorán történő levadászása jelentene védelmet – csakhogy erre a jelek szerint jelenleg nem képes sem az orosz haditengerészet, sem a légierő.

Akármi is lesz a fekete-tengeri hadszíntér következő fordulata, az mindenképpen figyelemre méltó, hogy a hadiflottával a háború kezdetén gyakorlatilag nem rendelkező Ukrajna valóban át tudta venni a kezdeményezést a Fekete-tengeren a légierő és haditengerészet tekintetében is sokszoros túlerőben lévő oroszokkal szemben.

Amikor arról beszélünk, hogy Ukrajna mit adhat cserébe az amerikai, nyugati támogatásokért, akkor ezek a hadihajókhoz és harci repülőgépekhez képest mindenképp filléres tételnek számító tengeri drónok, illetve a bevetésükben szerzett tapasztalatok súlyos dollármilliárdokkal érhetnek fel. Gondoljunk csak bele, hogy mit jelentene például Tajvan számára, ha egy esetleges kínai inváziós kísérlet esetén hajókra és repülőgépekre egyaránt veszélyes tengeri drónok százait vagy ezreit tudná bevetni, ráadásul katonái életének veszélyeztetése nélkül.

A fekete-tengeri hadszíntér ugyan az orosz-ukrán háború szempontjából másodlagos fontossággal bír csupán, azonban az itt történtek legalább annyira átírják a tengeri hadviselés jövőjét, amennyire a szárazföldön és a levegőben bevetett drónok ezt más területeken már megtették.