J.D. Vance, Trump alelnöke a hétvége folyamán messzire vezető kijelentést tett, hiszen arról beszélt, hogy az elnök „nem zárta ki” az Insurrection Act, vagyis a felkelések és zavargások esetére szóló törvény alkalmazását, amely lehetővé tenné a szövetségi hadsereg vagy a Nemzeti Gárda bevetését amerikai városokban. Ezzel az adminisztráció régóta kacérkodik, és bár Vance nyilatkozatában azt is kiemelte, hogy Trump ezt egyelőre még nem látja indokoltnak, a konkrét említés az amerikai politika ilyen magas szintjén intő jel lehet az Egyesült Államoknak.
Törvény az 1800-as évekből
A Trump veszélyes fegyverének is bizonyulható Insurrection Act egy 1807-ben elfogadott törvény, amelyet ritkán,csak súlyos belső válságok idején alkalmaznak. Lényege, hogy az elnök rendkívüli körülmények között – például zavargások, felkelés vagy a helyi hatóságok működésképtelensége esetén – a katonaságot is bevetheti, és egyben felfüggesztheti a vonatkozó jogi korlátozásokat, amelyek normál esetben megtiltják a hadseregnek, hogy rendfenntartási feladatokat lásson el.
A törvény alkalmazása azonban első ránézésre szigorú feltételekhez kötött: az elnöknek előbb felhívást kell kiadnia a rend helyreállítására, és csak ezután vethet be katonai egységeket. Ráadásul mindezt kizárólag akkor, ha valóban beigazolódik, hogy a hatóságok nem tudják fenntartani a rendet.
Fotó: DepositPhotos.com
Ha a Trump-adminisztráció valóban bevetné, azzal évtizedek óta nem látott lépésre kerülne sor az Egyesült Államokban, hiszen a törvényt az elmúlt két évszázadban mindössze néhányszor alkalmazták. Eisenhower és Kennedy az 1950-60-as években a déli államok iskoláinak deszegregációját kényszerítették ki vele, Lyndon B. Johnson pedig az 1967-es detroiti zavargások idején élt a jogkörrel. Legutóbb 1992-ben, a Los Angeles-i zavargások után vetették be a törvényt, akkor a kaliforniai állami vezetés kérésére. A New York-i Egyetem (NYU) jogi karának Brennan közjogi központja így értékelte a törvény jelentőségét:
„mivel a törvény rendkívül tág mozgásteret ad és visszaélésekre is lehetőséget nyújt, az elnökök eddig óvatosan bántak alkalmazásával. A hadsereg belföldi bevetése komoly alkotmányos és polgári szabadságjogokat érintő aggályokat vet fel.”
A Nemzeti Gárda korábbi kivezénylése például Washingtonban az állítólagosan romló közbiztonságra hivatkozva még nem esett a törvény hatálya alá, hiszen itt a kormányzói és a városvezetési hatalom a megválasztott személyeknél maradt, míg az Insurrection Act intézkedése esetén Trump döntései felülírhatnák azt.
Elavult és veszélyes
Az NYU szakértői emellett rendkívül komoly kritikát is megfogalmaztak az 1800-as évekből származó törvénnyel szemben, egyebek mellett annak hiányosságaival kapcsolatban, hiszen több kulcsfontosságú pont nincsen elég szűken meghatározva, hanem a szokásjogra és az értelmezésre hagyatkozik, amely egy ilyen nagy jelentőségű jogrendi módosításnál komoly aggályokat hordoz.
Mint írták, az Insurrection Act szövege nem határozza meg pontosan, mit jelentenek az olyan kulcsfogalmak, mint a „felkelés”, „lázadás” vagy „belföldi erőszak” – vagyis éppen azok a kifejezések, amelyek alapján eldönthető lenne, mikor indokolt a törvény alkalmazása (így az is kérdéses, hogy mit jelentene a korábban már említett: „valóban beigazolódik, hogy a közrendért felelős hatóságok nem tudják fenntartani a rendet”-kitétel, hiszen úgy tűnik, ez kizárólag az elnök definícióján múlna). Mivel a jogszabály nem tartalmaz egyértelmű iránymutatást, a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az alkalmazás indokoltságának megítélése kizárólag az elnök hatáskörébe tartozik – ez pedig egy olyan tényező, amelyet Donald Trump elnöksége alatt egyáltalán nem lehet elhanyagolni.
Az NYU intézete kiemelte, hogy a hiányosságok, valamint a korábbi alkalmazások körüli jogi precedensek együttesen olyan helyzetet teremtettek, amelyben az elnöknek szinte korlátlan mérlegelési joga van a szövetségi csapatok belföldi bevetésére, ha polgári zavargások törnek ki. Mint írták:
„az ilyen, határok nélküli katonai felhatalmazás mindig is veszélyes volt – a XXI. században pedig már szükségtelen és tarthatatlan is. Az Insurrection Act – amely talán az elnöki rendkívüli jogkörök legerősebbike – ma már nem tükrözi ezeket a valóságokat, pedig tükröznie kellene.”
A közvélemény sem támogatja
A legfrissebb felmérések szerint az amerikaiak többsége nem támogatja a katonaság bevetését belföldi rendfenntartási célokra. A Chicago Council idén szeptemberi kutatása szerint a megkérdezettek 70 százaléka ellenzi, hogy katonai erővel oszlassanak tüntetéseket, és 60 százalék azok aránya, akik általánosságban is elutasítják a katonai jelenlétet az amerikai városokban. A republikánus táboron belül magasabb a támogatottság, de még ott sem egységes az álláspont.
Ha a Trump-adminisztráció valóban bevetné az Insurrection Actet, a demokraták vezette államok és városok azonnal bíróság elé vihetnék az ügyet, vitatva, hogy fennállnak-e a törvényben előírt feltételek. A kormányzók megtagadhatnák a saját Nemzeti Gárdájuk átadását is, amíg a szövetségi beavatkozás jogszerűsége be nem bizonyosodik.
Tényleg romlik a közbiztonság?
A Fehér Ház szerint az elnök az ország nagyvárosaiban tapasztalható bűnözési hullám miatt fontolgatja az intézkedést – ám a statisztikák nem feltétlenül támasztják alá a „romló közbiztonság” narratíváját.
Az FBI adatai alapján 2024-ben 15 százalékkal csökkent a gyilkosságok száma, és a rablások, illetve súlyos testi sértések száma is visszaesett. A 2025-ös év első felében a legtöbb nagyvárosban tovább folytatódott ez a csökkenés. Bár vannak városok, ahol bizonyos bűncselekmény-típusok újra emelkednek, a tendencia összességében javuló.
A washingtoni The Hill cikkében hozzátette, hogy az elnök „rendrakási” terveinek leghangosabb kritikusai szerint Trump fókusza leginkább azokra a demokrata vezetésű, „kék államokban” fekvő városokra irányul, ahol fekete polgármesterek vannak hivatalban.
Trump után bármit
Korábbi cikkünkben bemutattuk egy júniusi közvélemény-kutatás eredményét, amelyben a kérdezők arra voltak kíváncsiak, a katonák tisztában vannak-e a jogszerű és illegális parancsok közötti különbségekkel, bizonyos parancsok megszegésének lehetőségével, és azzal, hogy mikor kell ezt megtenniük. A felmérés azután készült, hogy a Nemzeti Gárdát Washingtonba rendelték.
Mint írtuk, az amerikai katonák esküt tesznek az alkotmány betartására. Ezenkívül az USA hadbírósági kézikönyve értelmében a katonáknak engedelmeskedniük kell a törvényes parancsoknak, de ellenszegülhetnek a jogellenes utasításoknak. A jogellenes parancsok azok, amelyek egyértelműen sértik az Egyesült Államok alkotmányát, a nemzetközi emberi jogi normákat vagy a genfi egyezményeket. Ennek fényében még érdekesebb, hogy a megkérdezett 818 aktív szolgálatot teljesítő katona közül mindössze 9 százalék nyilatkozta, hogy „bármilyen parancsnak engedelmeskedne”, és csak 9 százalék előtt nem volt ismert a definíció, 2 százalék pedig nem fűzött hozzá megjegyzést.
Amikor arra kérték őket, hogy saját szavaikkal írják le a jogellenes parancsokat, a válaszadók mintegy 25 százaléka azt vetette papírra, hogy ilyenkor kötelességük lenne megszegni a „nyilvánvalóan helytelen”, „nyilvánvalóan bűnös” vagy „nyilvánvalóan alkotmányellenes” utasításokat – derült ki cikkünkből.
Úgy tűnik tehát, hogy az Insurrection Act bevetésével szemben az egyik visszatartó erő maga a katonaság tiltakozása lehet, hiszen alacsony azok aránya, akik vakon engedelmeskednének egy olyan társadalmi ellenérzéseket kiváltó, ráadásul súlyos következménnyel járó parancsnak, mint ez lenne.
