Ő is azok közé az előadók közé tartozik, akikről az igazán vájtfülűek és hozzáértők pont azokat a számokat értékelik nagyra, melyeket rezzenéstelen arccal és teljes érdektelenséggel simán továbblapozok.
Phil Collins a legendás - itt majd másik Vincent értékeli milyen érdemekkel rendelkező - Genesis együttes dobosaként ugrott a mikrofonhoz az önerőből lassan totemmé váló Peter Gabriel távozása után.
Phil Collinsból azt hiszem először az egyéniség, a számaiból és klipjeiből áradó önirónia fogott meg először. Hosszú ideig - több-kevesebb sikerrel - kokettált a filmiparral. Néhány tűrhető feledhető moziban is kipróbálta ezirányú ambícióit.
Róla kevesen tudják, hogy elkötelezett és már-már radikálisan jobboldali zenész, akivel a toryk a Thatcher korszak után úgy kampányoltak, hogy szavazzon ránk, különben Phil Collins visszatér. És valóban! Kilátásba helyezte, hogy ismét Nagy-Britanniában aktivizálja magát, ha a Munkáspárt győztesen kerül ki a választásokból.
A Vincentblog mai, szubjektív válogatásának első részében nem a legismertebb, nem a legsikeresebb számait vesszük végig, hanem azokat, amelyek valami okból megfogtak. Vannak azért közöttük slágerek is, de inkább olyanok, amelyeket érzésem szerint talán nem is hallottatok.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
