Ő is azok közé az előadók közé tartozik, akikről az igazán vájtfülűek és hozzáértők pont azokat a számokat értékelik nagyra, melyeket rezzenéstelen arccal és teljes érdektelenséggel simán továbblapozok.
Phil Collins a legendás - itt majd másik Vincent értékeli milyen érdemekkel rendelkező - Genesis együttes dobosaként ugrott a mikrofonhoz az önerőből lassan totemmé váló Peter Gabriel távozása után.
Phil Collinsból azt hiszem először az egyéniség, a számaiból és klipjeiből áradó önirónia fogott meg először. Hosszú ideig - több-kevesebb sikerrel - kokettált a filmiparral. Néhány tűrhető feledhető moziban is kipróbálta ezirányú ambícióit.
Róla kevesen tudják, hogy elkötelezett és már-már radikálisan jobboldali zenész, akivel a toryk a Thatcher korszak után úgy kampányoltak, hogy szavazzon ránk, különben Phil Collins visszatér. És valóban! Kilátásba helyezte, hogy ismét Nagy-Britanniában aktivizálja magát, ha a Munkáspárt győztesen kerül ki a választásokból.
A Vincentblog mai, szubjektív válogatásának első részében nem a legismertebb, nem a legsikeresebb számait vesszük végig, hanem azokat, amelyek valami okból megfogtak. Vannak azért közöttük slágerek is, de inkább olyanok, amelyeket érzésem szerint talán nem is hallottatok.
Az Antifát terrorszervezetté tetetné az EU-n belül a kormány.
