Eredetileg nem ezt a tartalmat akartam mára betenni, de ha már kaptam némi - szolid - biztatást a tegnapi Jon Andersonhoz (még akkor is ha csak a populárisabb, leszálló ágban lévő korszakából sikerült csemegéznem), akkor arra gondoltam, kivesézzük ugyanennek az előadónak a saját zenetörténetemben hátralévő szakaszát - egyszersmind megnyitva az ajtót sajtohubának, vagy kakasosnak, hogy valamelyik későbbi epizódban kielemezzék az aranykorszakot.
Egy olyan lemez két száma jön, melynek LP-je máig ott hever, gondosan elrakva az idestova 10 éve üzemen kívül helyezett Technics márkájú hifitornyom aljában. Valamikor régen, amikor még nem voltak PC-k, tabletek, laptop, internet és a televízióban is előfordult még, hogy hétfőn adásszünet volt, akkor a házioltár tetején nem egy monitor volt, hanem a lemezjátszó, alatta az erősítő, az equalizer, a kétkazettás deck és az FM tuner visszafogott eleganciával pislákoló fényei szűrődtek ki a gondosan kiválasztott füstüveg mögül és a gyerekszoba (igen, nekem volt olyan, még ha a stílusomon nem is látszik mindig...) négy különböző sarkába elhelyezett hangfalak (ún. álkvadrofon) a kívánt világba repítettek hangulatom szerint.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
