A Soft Machine egyike a Canterbury-hangzásnak nevezett improvizatív pszichedelikus jazz-rock, vagy akár rock-jazz, zenei irányzatnak, amely a ’60-as évek második felében bontakozott ki. Ez a zenei világ egynyári slágernek nehezen nevezhető, elvont szövegű, semmi „kék az ég és zöld a fű, íly egyszerű az élet” feelinget ad, hanem sokkal inkább rikítozó-tántorgót.
Az SM mellett a Camelre és Caravanra mindenképpen, esetleg még a Gongra és egy-két Isotope számra mondanám, hogy na igen, ez jöhet nagykanállal. A banda történetének kronológiai feldolgozását itt olvashatjátok.
És hogy miért is jó ez a zene? Ha beengeded, belemászik a fejedbe, ott kézen fog és visz magával váratlan ritmusokkal az abszurdnak tűnő harmóniákba. Utaztat, ha ráérzel. Ha nem, akkor marad az egyhelyben topogós „hát ez meg mi?!” ki-, és lemaradás érzés.
Jelentősen lassult az infláció augusztusban. 
Pár gombnyomással lehet pénzt keresni Szoboszlai Dominik góljánál - Klasszis podcast
