Nem tudom, megfigyeltétek-e, de az ilyen sorokat, hogy "se istenem, se hazám", csak úgy oda lehet vetni, míg a nagy fölhorgadások közepette átélt hazafiúság bizony hosszas kifejtést igényel. Én a leghazafiasabb borzalmasakat többnyire csak két-három nekifutásra tudom végigolvasni, ha egyáltalán... Mai költőnk, Snekszer Károly (NEm Snexer!!) Magyar Hiszekegye ilyen hömpölygő folyam. A költő Sajó Sándort jelöli meg, mint akinek a nyomdokain jár, de ilyen címmel Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna írt 1921-ben nagy hatású, máig is szívesen idézgetett verset. Rakamaz nagy költőjének hite azonban sokkal szélesebb és befogadóbb: ő hisz gyakorlatilag kivétel nélkül mindenben, ami csak a Magna Hungáriától (oppardon: Hungarikától!) '56-ig történt. Ettől aztán kicsit Zorán híres dalára emlékeztet, benne a rugós nyalókával stb.
Snekszer Károly: A Magyar Hiszekegy - Szózat
Sajó Sándor után
Hiszek egy Hazában
Hiszek egy isteni
Örök igazságban,
Hiszek Magyarország
Feltámadásában.''
Hiszek Magna Hungarikában,
Hiszek Finnugoriában,
Hiszek Mezopotámiában.