Privátbankár: Orbán Viktor kormányfő nemrég szokásos pénteki rádióinterjújában megint nekiment a bankoknak. Azt mondta, hogy meg fogják védeni a pénzügyi rezsicsökkentést, ha a bankok esetleg megpróbálnák átterhelni költségeiket az ügyfelekre. Az OTP-ben mire készülnek?
Wolf László: Csak annyit tudok mondani, hogy egy banknak kötelessége, hogy betartsa a szabályokat. Ugyanakkor természetesen a döntéseket úgy kell meghoznunk, hogy nekünk a készpénz-kezeléssel, az ATM-ek üzemeltetésével sokmilliárdos költségeink vannak, ezért valahol valamilyen megtérülést biztosítanunk kell.
PB: Hogyan, ha nem hárítják át?
WL: Még nem tudjuk, hogy mit lépünk. A legfontosabb szempont, hogy be kell tartanunk a jogszabályt. És a költségek egy jelentős részét le kell nyelnünk, ez is világos.
PB: Az azért nem péntek óta tudható, hogy februártól bevezetik a havi két ingyenes készpénz-felvételt 150 ezer forintig. Csak volt idejük számolni, sőt, novemberben az Origónak azt mondta: "a kieső bevételünket kompenzálnunk kell, magyarul más díjak, például a folyószámlák díjai emelkednének".
WL: Hadd pontosítsam: a havi kétszeri készpénzfelvétel nem ingyenes, hanem díjmentes, hiszen a banknak költségei is vannak vele, és a tranzakciós illetéket is befizeti utána. Mivel az elfogadott jogszabály kimondja, hogy nem háríthatjuk át az ezzel járó többletterheket, ez átírja a korábbi állításomat. De még egyszer mondom: nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nekünk sok milliárdunkba kerül ez a szolgáltatás. A díjmentes készpénz-felvétel 10 milliárdos kiesést jelent, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül a termékfejlesztéseinknél, a szolgáltatásainknál.
PB: A fejlesztések rovására mehet az ingyenes készpénzfelvétel?
WL: Erről sem döntöttünk. Az világos, hogy bővíteni nem fogunk. De az intézkedés nemcsak bennünket, az egész bankszektort érinti. Az, hogy mindig van egy olyan lépés, amivel 10 milliárdokat vesznek el tőlünk, hosszú távon nem tartható.
PB: A kormányfő szerint meg az nem volt tartható, hogy a Növekedési Hitelprogram meghirdetése előtt nem adtak a vállalatoknak olcsó hitelt. Miért nem adtak?
WL: Azért, mert korábban a pénzpiaci kamatok lényegesen magasabbak voltak a mainál. Ne felejtsük el, hogy egy évvel ezelőtt az alapkamat még 5-6 százalék volt, ennyibe került a bankoknak a kihelyezhető forrás. Ha ehhez hozzávesszük a 2,5 százalékos mostani marzsot, az 8,5 százalék. A bankok hozzáállása a hitelprogram megindulásával nem változott, a jó ügyfeleket eddig is finanszíroztuk. Az változás, hogy számos vállalkozás, amelyik 6-8 százalékos kamatot nem tudott kitermelni a felvett hitel segítségével, 2,5 százalékot ki tud, így hitelképessé vált. Sokaknál azonban továbbra sem elegendő 2,5 százalék kamat a kockázatok lefedésére, erről viszont nem a bankok tehetnek. Tudomásul kell venni, hogy az ügyfelek a hitelüket időnként nem fizetik, a bank viszont igyekszik kezelni ennek a kockázatát és az árazásába beépíteni.
PB: Kik érdeklődnek most a második körben? Kiknek adnak olcsó hitelt?
WL: Jellemzően ugyanazokból a szektorokból jelentkeznek az ügyfelek, mint korábban: az igénylők között vannak beszállítók, és ingatlanosok is jönnének, csak kiadási céllal fejlesztendő ingatlanra nem lehet pénzt felvenni. Az érdemi kihelyezések még előttünk vannak, egyelőre főleg a hitelkérelmek vizsgálata folyik.
PB: Sok kritika éri a program második körét, hogy olyanok is szeretnének most olcsó hitelhez jutni, akik nem éppen jó adósok. Ön is tart ettől?
WL: Nem tartok tőle. Sőt, kevésbé tartok tőle, mert most nem szorít úgy a határidő, mint az első körben. A bankoknak több idejük van rá, hogy az ügyfeleket és a projekteket megvizsgálják. Az első szakasztól sokkal jobban tarthatnánk, ahol azért volt nyomás a bankokon, hogy itt a vissza nem térő alkalom, adjátok ki a pénzt, augusztus végéig szerződni kell, szeptemberben pedig folyósítani. Ott sokkal inkább fennállhatott volna az a veszély, hogy felületesek leszünk, erről természetesen sem akkor, sem most nincs szó.
A 2,5 százalékos marzs miatt viszont továbbra is óvatosnak kell lennünk, mert ha 20 kiadott hitelből csak egy bedől, gyakorlatilag nem kerestünk semmit, hiába dolgoztunk rengeteget.
PB: Kié a veszteség ilyen esetben, ha bedől egy hitel, a kereskedelmi banké vagy a jegybanké?
WL: Egyértelműen a kereskedelmi banké. Biztosítékot is kell adnunk a Nemzeti Banknak.
PB: Milyen a visszautasítási arány most ezeknél a hiteleknél?
WL: Egyelőre nincs annyi ügyletszám, hogy statisztikai számot mondjunk a visszautasításról.A 20 milliárdot sem éri el az eddigi hitelkérelmek összege, aminek az egyik oka, hogy a vállalkozók tudják, hogy sokáig rendelkezésükre áll a pénz, és a beruházások előkészítése is hosszabb időt vesz igénybe.
PB: Ha már a pénzt említi, mennyi kockázat van abban a 2000 milliárd forintban, amit most a piacra engednek?
WL: Ha kihasználnák a bankok, lenne benne bizonyos makro-kockázat, akár egyensúlyi kockázat is, de én nem gondolom, hogy ennyi pénzt ki lehet adni. Becslésem szerint a 600-800 milliárdos kihasználtság lehet reális jövő év végéig, jóval kisebb, mint amekkora a keret.
PB: Ezt mire alapozza?
WL: Az eddigi tendenciákra, a piacismeretre, az ügyfélkörre. Én már örülnék, ha az OTP Bank 70-80 milliárdot el tudna hozni a második szakaszban másfél év alatt. Ha a mi aktivitásunk mellett is ennyire számítunk, akkor a piacon valószínűleg a többieknek sem sikerül sokkal többet kiadni, mint az első szakaszban.
PB: Milyen éles a verseny a kereskedelmi bankok között a programban?
WL: A jó ügyfelekért megy a verseny. Látszik a piacon, hogy még a problémás bankok, amelyekről tudjuk, hogy kevés a tőkéjük, sok volt a veszteségük, azok is nagyon ragaszkodnak a kulcsügyfeleikhez. A forrásért nincs harc, mert az rendelkezésre áll.
PB: Mi kellene még Ön szerint ahhoz, hogy beinduljon a hitelezés, a növekedés?
WL: Az olcsó hitel önmagában nem elégséges feltétele a növekedésnek és a beruházásoknak. Ahhoz piac, fogyasztás, kiszámíthatóság is kell. Fejlesztést nem lehet csak hitelből megvalósítani, saját erő is kell, meg vállalati jövedelmezőség. Az elmúlt időszakban itt is tapasztaltunk negatív tendenciákat, a cégek jövedelmezősége az elmúlt 4-5 évben romlott.
PB: Született viszont egy határozat a Gazdasági Versenyhivatalnál, 11 pénzintézetet büntettek csaknem 10 milliárd forintra, amiért közösen dolgoztak azon, hogy minél kevesebben élhessenek a végtörlesztéssel. A bírságnak majdnem a felét az OTP-nek kellene fizetnie. Fizetnek?
WL: Pont az MNB növekedési konferenciáján ültem, dicsértük a Növekedési Hitelprogramot, és a gyönyörű kilátásokról beszéltünk, az MNB vezetői közölték, hogy a bankszektorra is hogy számítanak, amikor jött ez a hír. Mondtam is azonnal, hogy némi ellentmondást vélek felfedezni az MNB szándéka és a Gazdasági Versenyhivatal döntése között. Az egyik szeretné, hogy hitelezzenek a bankok, a másik meg vitatható büntetést ró ki arra a szektorra, ami ezáltal kevesebbet tud hitelezni.
|
Névjegy Wolf László 1983-ban végzett a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen. A diploma megszerzése után a Magyar Nemzeti Bank Bankkapcsolatok Főosztályán dolgozott 8 évig, majd 1991 és 1993 között a BNP-KH-Dresdner Bank treasury vezetője volt. 1993 áprilisától az OTP Bank Treasury Igazgatóságának ügyvezető igazgatója, 1994-től pedig a Kereskedelmi Banki Divízió vezérigazgató-helyettese. |
A kockázatkezelők rendszeres találkozója egyébként nem ütközött a versenytörvénybe, ezért jogorvoslatot kérünk. Nem volt olyan egyeztetés, ami akadályozta volna a hitelnyújtást. Arra a kockázatkezelőknek nincs rálátásuk, hogy hogyan értékesítünk hiteleket, ők azt nézik, hogy ha jön egy hitelkérelem, az megfelel-e a bank szabályzatainak. Azok, akik ezeken a találkozókon ott voltak, nem a bank csúcsvezetői, tehát nem ők hozzák a stratégiai döntéseket.
Az elmarasztaló döntésben kifogásoljuk az arányokat is, azt például, hogy a Takarékbankhoz képest nagyjából 3900-szoros a büntetési tételünk, miközben az üzleti aktivitásban ilyen mértékű különbséget nem látunk. Vagy mondok mást: 170 ezren végtörlesztettek, és a Gazdasági Versenyhivatal megállapítása szerint 6 ezer hitelest zártak ki a bankok a végtörlesztésből. Lehetnek ilyen ügyetlenek a magyar bankok?! Ha valóban tudatosan összehangoltuk volna a tevékenységünket, akkor nem 6 ezer ember kimaradása lett volna az eredmény, szerintem.
A hitelezési aktivitást is rontja, hogy most 10 milliárddal kisebb lesz a bankok tőkéje, és nem hiszem, hogy a kisebb bankok teljes mértékben pótolni tudják ezt. Nem látni, hogy a Gránit Bank, a Széchenyi Bank vagy akár a Takarékbank, amit alig büntettek, át tudná venni a jelentős ügyfélkörrel rendelkező közép- és nagybankok súlyát. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy ez a büntetés nem csak azért káros, mert nem igazságos.
PB: Azt olvasom, hogy Magyarországon a bankok működőképességük határán vannak, miközben például az OTP erősítene Szerbiában és Romániában. Így van?
WL: Mondtam volna ilyet?
PB: Ön nem, de Csányi Sándor igen.
WL: Differenciált a bankszektor helyzete. Az a baj, hogy azok, akik eddig fontos szerepet játszottak a piacon, a működőképességük határán vannak, nem tudnak növekedni, mert tőkekorlátjaik vannak. A bankszektorban ettől függetlenül vannak nyereséges bankok, ilyen például az OTP Bank, amelynek van elegendő tőkéje és likviditása akár a további terjeszkedéshez is. Ezért azt gondoljuk, hogy azokban az országokban, ahol kicsik vagyunk, muszáj lépnünk valamit, meg kell próbálni nagyobbá válni. Ez akvizíción keresztül lehetséges. Románia és Szerbia is ezek közé az országok közé tartozik, de máshol is nézelődünk.
PB: Tehát igaz a hír.
WL: Ez nem hír, mert korábban is így volt, de ettől még persze igaz.
PB: Februárban tett egy ígéretet, hogy egy éven belül sajtótájékoztatót tart, ahol bejelenti az akvizíciót. Tartható a dátum?
WL: Folyamatosan vizsgáljuk az akvizíciós lehetőségeket. Bonyolultak ezek a tárgyalások, mert a kockázatokat le kell fedni, de úgy látom, előbb-utóbb egyik lehetőség beérik, és akkor jelentkezünk.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
