A mai napon a tervek szerint szavaz a Parlament a forintosítási törvényről. Tegnap a Parlamentben Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető arra szólította fel az ellenzéket, hogy támogassák a frakció módosító javaslatait, amelyek a kötelezően alkalmazandó kamatfelárak mértékét a korábbiaknál alacsonyabb mértékben húznák meg a bankok számára. Az összegző módosító indítvány szerint a kamatfelár mértéke a forinthitelek esetén a törvényjavaslatban szereplő 5,5 százalék helyett 4,5 százalék lenne lakáshitel- és 7,5 százalék helyett 6,5 százalékos szabadfelhasználású lakáshitelek esetén. A módosításnak semmi akadálya nincs, hiszen a kamatfelár mértékéről az NGM és a Bankszövetség között a forintosítás részleteiről szóló megállapodásban semmiféle kitétel nem található.
| A minimálisra húzott kamatfelárra történő átállás két másik érintett körben is érdekes lehet. Az egyik csoport azon banki dolgozók lehetnek, akik nyomott áron kaptak kölcsönt bankjuktól, míg a minimálisra húzott kamatfelár egy harmadik körben, a jenhitelesek esetében is változást hozhat. Esetükben ugyanis a kezdő kamatszintre való visszaállás mellett történő forintosítás az eredeti javaslatban szereplő marzsok mellett szinte bizonyosan kamatemelést okozott volna. A törvény szerint azon ügyfelek, akiknek a forintosítás után magasabb lenne a törlesztőrészletük, mint az eredeti szerződésben fizetett kamat, kérhetik, hogy a bank ne forintosítsa hitelüket. Ugyanakkor a bizottsági összegző módosító szerint az érintetteknek tudomásul kell venniük, hogy az így megmaradt devizahitelt a jövőben nem védi az árfolyamgát. |
Ugyanakkor érdekes színfolt, hogy az elfogadásra váró törvényben kicsi ismét maguknak kedveznek a politikai, társadalmi elit képviselői. Sokan lehetnek ugyanis közülük olyan ügyfelek, akiknek a deviza(alapú) hitelt folyósító bankjuk egyedi döntéssel, rendkívül alacsony kamatozással nyújtotta anno a devizahitelt. Bár az érintettek jó része amikor lehetőség adódott, élt a végtörlesztés – ma már tudjuk – példátlan kedvezményével, de akik benne maradtak a hitelben, most ajándékot kapnak a Parlamenttől.
Ugyanis a Fidesz-frakció módosító indítványa nem csak a maximális, de a minimális kamatfelár mértékének meghatározásánál is élne a 100 bázispontos kamatcsökkentéssel, azaz az induló – és a hátralévő futamidő függvényében 3-5 évre beégetett – kamatfelár akár 1 százalékos is lehet esetükben. Ezt a csökkentési mértéket még az sem indokolhatja, hogy az eredeti - 2 százalékos mérték - alkalmazása esetén a 2007. végéig hitelt felvevők jelentős része lett volna kénytelen magasabb kamatot fizetni, mint az induló kamatszintje. (A Portfolio.hu elemzése szerint az érintett hitelesek harmada járhatott volna így.) Ugyanakkor a helyzet rendezéséhez a 100 bázispontos csökkentés helyett ésszerűbb lett volna 1,5 százalékos minimumszintet meghúzni, mert 100 bázispontos felár mellett még akkor sem igen hiteleztek a bankok, ha az akkori gyakorlat szerint sokszor 2-2,5 százalékos kezelési költségen kerestek igazán sokat. 2007-ben a svájci frank Libor 2,1 és 2,9 százalék között mozgott - a CHF-hitelek áltlagkamata ugyanezen időszak alatt 3,35-4,47 százalék között mozgott. Az ezt követően felvett hitelek esetében pedig egész egyszerűen a közelébe sem fért a kamatmarzs a mostani törvényi minimum-értéknek - legfeljebb a "csókosoknak". (Persze az más kérdés, hogy a bankokat sem kell azért sajnálni, mert kedvezni akartak az ilyen hitelekkel és most rajtavesztenek.)
Azt, hogy mennyi ilyen hitel lehet a rendszerben, természetesen a bankok saját üzleti titkukként kezelik, így az állományra vonatkozó adatot sehol nem lehet találni. Ugyanakkor az bizton állítható, hogy nem rendszerszintű tételről van szó - már csak azért sem, mert az érintettek köre egész bizonyosan jelentős mértékben megcsappant a már említett végtörlesztéskor.
.
2021 óta a felére zsugorodott. 
