Az ismertetett támogatási koncepció szerint akkor is igénybe vehető a kamattámogatás, ha valaki olyan lakást vásárol, amely lényegében árverés előtt áll − 180 napon túl nem tudja törleszteni a felvett hitelét a tulajdonos. Sőt, a tervezet azt sem korlátozza, mennyi lakást vehet valaki - a további feltételeknek pedig nem nehéz megfelelni, vagy valaki olyat találni, aki megfelel.
A Napi Gazdaság hívja fel rá a figyelmet, hogy a kormány kamattámogatási tervei remek befektetési lehetőséget teremtenek a spekulánsoknak, hiszen a koncepcióban szereplő értékhatár nem jelenthet akadályt - aki rendelkezik tőkével, tulajdonképpen annyi lakást vehet, amennyit csak akar. Az ingatlanpiaci tranzakciók 80%-ának értékhatára ma is a tervezetben szereplő 15 millió forintos plafon alatt van, könnyen lehet, hogy a kormány által kalkulált 4000 igénybe vevő többszöröse akar majd élni a lehetőséggel.
Nem befektetőknek szól a javaslat
A kamattámogatás "futamideje" 5 év, rövidebb mint a korábbi támogatott hiteleke esetében, ezután a tulajdonos adómentesen adhat túl a kedvező kondíciók mellett megszerzett ingatlanokon. Ráadásul 5 év múlva vélhetően az ingatlanpiac is magához tér majd.
A kamatkedvezmény az állampapírhozamok meghatározott százaléka, ennek mértéke 50 százalékról 30-ra csökken öt év alatt. Ez egyéves állampapírhozamnál 3,05−1,9 százalék, ötévesnél 3,6−2,2 százalék kedvezményt jelent. Ez a − nem a mostani, csúcsra járatott, hanem korábban megszokott − lakáshitel kamatát akár 6,5−7 százalékra is csökkentheti. Ez a svájcifrank-hitelek kamataival is versenyképes lehet − ráadásul árfolyamkockázat nélkül.
A kormány célja a kamattámogatott hitelek újbóli felélesztésével az otthonteremtés támogatása, főleg a fiatalabb generációk számára. A költségvetésből 6,5 milliárd forinttal támogatott program célja nyilván nem az, hogy kedvező üzleti lehetőséget teremtsen azok számára, akiknek van tőkéje ingatlanba fektetni, így könnyen elképzelhető, hogy a kormány tovább finomítja a javaslatot és fékeket épít a rendszerbe.
Privátbankár
Kína szankciókat vezet be amerikai kongresszusi képviselőkkel, kormánytisztviselőkkel és civil szervezetek vezetőivel szemben. 
