A 12 napos izraeli-iráni háború egyik legmegdöbbentőbb mozzanata az volt, hogy Donald Trump elnök félresöpörte az amerikai hírszerzés információit. Márciusban ugyanis Tulsi Gabbard, a nemzeti hírszerzés igazgatója arról számolt be a Kongresszusnak, hogy Irán nem áll a nukleáris fegyverek építésének küszöbén, és semmi nem utal arra, hogy Irán politikája megváltozott volna.
Kösz, de nem érdekel!
Ez összhangban volt a George W. Bush-kormány idejére visszanyúló hírszerzési értékelésekkel, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy Irán leállította fegyverprogramját, bár továbbra is igyekezett fejleszteni a nukleáris üzemanyagciklus mentén végzett munkáját. Mint Gabbard a Kongresszusnak elmondta, a hírszerző közösség „továbbra is úgy értékeli, hogy Irán nem épít atomfegyvert, és Ali Hámenei legfelsőbb vezető nem engedélyezte a 2003-ban felfüggesztett atomfegyverprogramot”.
A hírszerzésről szóló összefoglalója nem hagyott figyelmen kívül más iráni nukleáris munkálatokat sem. Gabbard valóban megjegyezte, hogy Iránban a nukleáris fegyverek megvitatását tiltó normák erodálódtak, és hogy „a dúsított uránkészlet az eddigi legmagasabb szinten van, és ez példátlan egy atomfegyver nélküli állam esetében”.
Fotó: Depositphotos
Trump azonban Gabbardnak az iráni atomprogrammal kapcsolatos kijelentésével kapcsolatban tett kérdésre válaszolva a két közel-keleti állam ütésváltása közepette elhárította a kérdést: „Egyáltalán nem érdekel, hogy mit mondott. Szerintem nagyon közel álltak hozzá”.
Trump laza megjegyzése az amerikai hírszerzés megállapításai iránti közömbösség mintáját követi, amely már az első ciklusában megkezdődött. Minden aggodalom ellenére, hogy Trump politizálná a hírszerzést, úgy tűnik, inkább hajlik arra, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt. Első hivatali ideje alatt hírnevet szerzett a hanyagságáról, csökkentette a hírszerzési tájékoztatók gyakoriságát és figyelmen kívül hagyta a hírszerzési értékeléseket. Fogyasztási és döntési szokásai ma is ugyanilyeneknek tűnnek.
Újra rajtavesztett
Az elnöknek jogában áll figyelmen kívül hagyni a hírszerzési információkat. A politikai döntéshozók nem kötelesek odafigyelni a hírszerzésre. Az elnökök különösen fenntartják maguknak a jogot, hogy a saját információforrásaik és meglátásaik alapján hozzanak döntéseket.
A saját hírszerző közösséggel szembeni közömbösség azonban súlyos következményekkel jár. A legnyilvánvalóbb, hogy egy potenciálisan fontos hangot vesz ki a politikai folyamatból. A hírszerző ügynökségek egyedi forrásokat ellenőriznek – olyan részletes részleteket szolgáltatnak a folyamatban lévő konfliktusokról, amelyek segíthetnek megerősíteni (vagy aláásni) a politikai döntéshozók feltételezéseit.
A tiszta szemű stratégia megköveteli a katonai műveletek kimenetelének értékelésére való képességet. A hírszerzés figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy elvágjuk az értékelők útját.
Hírszerzés barátok között
A jó hírszerzés a háborús diplomáciában is segít, ami a jelenlegi konfliktusban különösen fontos. Érdekes, hogy az amerikai hírszerzés más következtetésekre jutott, mint Izrael.
Az egyes államok a hírszerzést stratégiai döntéseik megalapozására – és barátaik befolyásolására – használják. Izrael már régóta ad át titkos hírszerzési információkat az Egyesült Államoknak annak érdekében, hogy elnyerje a támogatását, és több jelentés szerint ismét megpróbálta – amely Trump esetében most nyitott fülekre talált.
A történelem segít megvilágítani a hírszerzés, a stratégia és a titkos diplomácia kapcsolatát. 1967-ben izraeli tisztviselők megkeresték a Fehér Házat, hogy anyagi támogatást kérjenek az Egyiptom, Szíria és Jordánia elleni közelgő háború előtt. Az ügy érdekében megosztották az erőviszonyok pesszimista hírszerzési elemzését, valamint az Izraelt minden oldalról körülvevő, szovjet támogatású szövetség elleni harc veszélyét. Lyndon B. Johnson elnök retorikai támogatást ajánlott fel, de ennél sokkal többet akartak.
Bár a kormánynak megvoltak az okai arra, hogy elkerülje a közel-keleti háborúba való belekeveredést, Johnson eléggé aggódott ahhoz, hogy a CIA-tól kikérje a fenyegető konfliktus értékelését. Az ügynökség azt jósolta, hogy Izrael határozottan és gyorsan győzni fog.
Ezzel az elemzéssel felfegyverkezve Johnson elhárította az izraeli kéréseket. „Minden hírszerzőnk egyöntetűen azt állítja, hogy ha Egyiptom támad” – mondta az izraeli külügyminiszternek – „akkor az agyagba döngölitek őket”.
A CIA-nak igaza volt. A híresen egyoldalú háború izraeli meglepetésszerű támadással kezdődött, és hat nappal később átfogó izraeli győzelemmel ért véget. Johnson korlátozta a katonai támogatást, és elkerülte az amerikai beavatkozást, így sikerült megkímélnie az országot egy újabb háborúba való belekeveredéstől egy olyan időszakban, amikor a közvélemény egyre jobban ellenezte Vietnamot.
Trump a szövetségesnek hitt
Hasonló történet játszódott le az elmúlt napokban is. Izraeli tisztviselők baljóslatú nyilatkozatokat tettek Irán nukleáris képességéről. Benjamin Netanjahu miniszterelnök a Holokausztot idézve kijelentette, hogy átfogó támadásra van szükség Irán nukleáris infrastruktúrája ellen, hogy elhárítsuk a katasztrófát: „Nem hagyhatjuk ezeket a fenyegetéseket a következő generációra” – mondta – „ha most nem cselekszünk, nem lesz következő generáció”. És ahogy 1967-ben is történt, Izrael a jelentések szerint megosztotta a Fehér Házzal az iráni nukleáris kutatásokkal és a bomba felé vezető úton tett előrelépésekkel kapcsolatos hírszerzési információkat.
Az izraeli tisztviselők is megpróbáltak szót érteni Washingtonnal: az amerikai részvétel segítene megelőzni Izrael diplomáciai elszigetelődését, és enyhítené az esetlegesen elhúzódó háborúban a készletek fogyatkozásával kapcsolatos aggodalmakat. Továbbá az amerikai légicsapások olyan mélyen eltemetett célpontokat is célba vehetnének, mint például Fordo, az iráni urándúsító létesítmények, amelyek egy hegy alatt találhatók, közel Qom városához. Izrael abban reménykedett, hogy a 15 tonnás amerikai GBU-57 bunkerpusztító képes lehet megrongálni, vagy megsemmisíteni a létesítményt.
Párbajozó értékelések
Izrael érve az amerikai beavatkozás mellett ugyanarra az állításra támaszkodott, mint Izrael indoklása az iráni katonai infrastruktúra és a biztonsági vezetés elleni megsemmisítő csapások megindítására: mármint, hogy Irán a nukleáris fegyverek kifejlesztésére készül. Az amerikai hírszerző ügynökségek viszont ezzel nem értenek egyet.
Mint tudjuk, Trump végül az izraeli érveket fogadta el. Az amerikai elnök számára viszont felettébb kellemetlen a CNN által kedden megszerzett amerikai katonai hírszerzési értékelés, miszerint az Irán három nukleáris létesítményére mért amerikai katonai csapás nem rombolta le az ország nukleáris programjának alapvető elemeit, és valószínűleg csak hónapokkal késlelteti a fejlesztéseket.
