Gyorsan, keményen és veszteségek nélkül csapj le, kényszerítsd az ellenséget megadásra, majd arasd le a babérokat: Trump elnök gyors győzelmet akar Iránban. Eddig Izrael harcolt a teheráni vezetés ellen, de vasárnap óta ez Trump háborúja. Ez a konfliktus meg fogja változtatni a Közel-Keletet – de valószínűleg másképp, mint ahogy azt az amerikai elnök szeretné.
Trump délibábot kerget
Az amerikai elnök biztonságos és egyértelmű győzelmet remél az Iszlám Köztársaság felett. Ez azonban minden bizonnyal csak egy délibáb: az iráni atomprogramot nem lehet egyetlen amerikai bombázó-csapással megsemmisíteni. Ráadásul maguk az irániak szerint is fontos nukleáris anyagokat vittek biztonságba a támadás előtti napokban. Trumpnak most attól kell tartania, hogy Irán vagy a jemeni húszik megtorló csapásokban amerikai katonákat ölnek meg; az Egyesült Államoknak pedig akkor újra támadnia kellene, és még mélyebben belekeveredne a konfliktusba.
Az iránihoz hasonló agresszív és fanatikus rezsimekkel nehéz megbirkózni.
De Izrael és az Egyesült Államok nem tudja egyszerűen lebombázni Iránt. Még ha a légicsapások el is pusztítják az iráni nukleáris létesítményeket, az iráni szakértelem nem fog eltűnni.
Még ha az iráni teokrácia meg is bukik, az új teheráni vezetés nem lesz automatikusan a Nyugat barátja.
Fotó: Az izraeli kormány sajtószolgálata
Teherán új következtetései
Az iráni rezsim valószínűleg inkább arra a következtetésre jut, hogy hatékonyabban meg tudják védeni magukat egy atombombával, mint az Egyesült Államok által többször megtorpedózott szerződésekkel. Irán 2015-ben alávetette magát egy nemzetközi nukleáris megállapodásnak (JCPOA), amelyet Trump aztán egyoldalúan felmondott – most az amerikai elnök arra panaszkodik, hogy már nincsenek hatékony korlátok az iráni atomprogrammal szemben. Múlt héten Trump azt mondta, hogy kéthetes időtartamú esélyt akar adni a diplomáciának – néhány nappal később azonban megtámadta Iránt.
Ha a teheráni vezetés az ilyen szintű etikátlanság és képmutatás miatt értelmetlennek tartja a további tárgyalásokat, az nem lenne meglepő.
Az iráni politikusok feltehetik maguknak a kérdést, hogy Észak-Koreát miért nem támadják meg a nukleáris fegyverkezése és számos rakétakísérlete ellenére, Iránt viszont igen. És ők ezentúl annál inkább megpróbálkozhatnak a bomba megszerzésével.
Ez pedig olyan államokat, mint Szaúd-Arábiát és talán a NATO-tag Törökországot is arra késztetné, hogy az atombombához nyúljanak. Ők eddig elfogadták a térségben fennálló nukleáris egyensúlyhiányt, mivel Izrael az egyetlen atomhatalom a Közel-Keleten – az Egyesült Államokkal való partnerségük miatt. Viszont joggal nem fogadnának el két atomhatalmat a régióban; az eredmény nukleáris fegyverkezési verseny lenne a Közel-Keletet jelentő puskaporos hordóban.
Trump hebehurgya lépései
Semmi nem utal arra, hogy Trump átgondolta volna, milyen következményei lehetnek annak, ha Amerika háborúba megy. Az ukrajnai háborúban tanúsított magatartásának tapasztalatai azt mutatják, hogy inkább előbb, mint utóbb elveszíti az érdeklődését, és más konfliktusokat – vámviták, migrációs politika, Kína – indukál, hogy a támogatóit összetartsa.
Európa pedig túl gyenge ahhoz, hogy ezt ellensúlyozni tudja. Trump ráadásul még az európaiakat is megalázta azzal, hogy az iráni kezdeményezésüket értéktelennek minősítette, és kevesebb mint 48 órával az európai-iráni tárgyalások után beküldte az amerikai bombázókat.
Trump akár holnap is nyithat egy új frontot, ha azt reméli, hogy ez politikai előnyökkel jár a számára. Ezzel szemben a Közel-Keleten élő embereknek még évekig vagy évtizedekig együtt kell élniük az amerikai beavatkozás következményeivel.
Amikor az amerikaiak 2003-ban megszállták Irakot, demokráciát ígértek. Amikor majdnem egy évtizeddel később kivonultak, félmillió holtat és egy polgárháborús, bukott államot hagytak hátra.
Bibi számára sem egyértelmű a lefutás
Még Netanjahu miniszterelnök számára is, aki rábeszélte Trumpot az Irán elleni beavatkozásra, az amerikai katonai csapás Iránban visszafelé sülhet el. Teherán ugyanis minden jel szerint fokozni fogja az Izrael elleni rakétatámadásait – miközben médiajelentések szerint Izrael már most kifogyóban van az elfogó-rakétákból.
Ráadásul Trump sem megbízható szövetségese Izraelnek. Amikor márciusban amerikai támadásokat rendelt el a jemeni húszik ellen, gyors sikert akart, ahogyan most Irán bombázásával is. De a húszik kitartóan küzdöttek, és az amerikai hadművelet milliárdokba került.
Két hónappal később Trump Netanjahu megkérdezése nélkül tűzszünetet kötött a lázadókkal. Azóta a húszik ismét rakétákat lőnek Izraelre. Trump háborújában senki sincs biztonságban.
Kína a nemzetközi jogot kéri számon
Peking mindenesetre tombol és a központi pártlap így ír szerkesztőségi állásfoglalásában:
„Az amerikai bombák a nemzetközi biztonsági rend alapjaira gyakoroltak hatást. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) felügyelete alatt álló nukleáris létesítmények megtámadásával Washington veszélyes precedenst teremtett. Ez az akció lényegében megkerüli mind az ENSZ Biztonsági Tanácsát, mind a NAÜ keretrendszerét, és megpróbálja egyoldalúan, erőszakkal „megoldani” az iráni nukleáris kérdést. Ez súlyosan sérti az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog céljait és elveit, valamint elutasítja a nemzetközi közösség – köztük Kína és az Európai Unió – elvi álláspontját, amely évek óta többoldalú tárgyalások útján kezeli az iráni nukleáris kérdést.”
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Négyből két bluechip pluszban jár csütörtökön délben – ez elég is volt a 100 ezres lélektani határ újbóli áttöréséhez. 
