Milliárdos bírság: miért perelnek a magyar bankok, és miért nem?

Összességében csak az UCB Ingatlanhitel Zrt. és a Citibank nem élt jogorvoslattal, azaz nem támadta meg bíróság előtt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2013. november 20-án hozott kartell-döntését – derült ki a Privátbankárnak adott válaszokból.

Juhász Miklós, a GVH elnöke a Napi Gazdaságnak adott nemrég interjút, ebben elmondta: hogy a bankok – ellentétben a GVH-nak tartozó sok más szervezettel - határidőre befizették a kiszabott közel 9,5 milliárd forintos bírságot, egyedül egy pénzintézet kérte a végrehajtás felfüggesztését – mondta az elnök. Miután a hiányzó összeg 580 millió forint, kitalálható, hogy a Raiffeisen kért felfüggesztést. (A kinnlevőségek gyenge behajtása miatt egyébként a közelmúltban rótta meg az Állami Számvevőszék a GVH-t.)

Miért törődtek bele?

A perelni nem akaró bankok közül a Citibank esete az érdekesebb, hiszen a társaságot úgy bírságolták meg a végtörlesztés akadályozásáért, hogy előzőleg a fogyasztási hitelekkel foglalkozó társaságnak nem is volt jelzáloghitel-terméke. Tény azonban, hogy a Citi 800 ezres bírsága nem számít komolynak a többiek esetenként milliárdos büntetései mellett  - valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a bank nem perelte be a GVH-t.

A másik, az ítéletbe belenyugvó társaság, az UCB lapunknak küldött válaszában jelzi: továbbra is megalapozatlannak tartja a GVH határozatában foglaltakat. A társaság már 2011. júniusában felfüggesztette jelzálog alapú hitelek kihelyezését, és azóta a tevékenységét kizárólag a meglévő hitelek kezelésére korlátozza. Az UCB szerint azt, hogy jogszerűen járt el a végtörlesztések lebonyolításában és mindent megtett ügyfelei kiszolgálása érdekében, az is mutatja, hogy a társaságnál végtörlesztő ügyfelek aránya meghaladta a teljes bankszektor átlagát.

Mivel védekeznek a bankok?

A perre menő hitelintézetek szinte kivétel nélkül hangsúlyozták a Privátbankárnak, hogy a  jogvitáknak jogi fórum (hatóság, bíróság) előtt kell eldőlnie, nem a sajtóban. Ugyanakkor miután a GVH érvei már nyilvánosságra kerültek, néhány pontban a bankok is rögzítették álláspontjukat.

A legkomolyabb bizonyíték a rendszeresen megrendezett úgynevezett retail risk reggelik sorozata volt, ahol a bankok kockázatkezeléssel foglalkozó munkatársai kétszer - a 2011. szeptember 15-én és a 2011. október 3-án - megvitatták meg a végtörlesztéssel járó kockázatokat is. Fontos tudni, hogy az első esemény három nappal követte 2011. szeptember 12-ét, amikor Orbán Viktor a Parlamentben bejelentette a végtörlesztéssel kapcsolatos kormányzati terveket, ám a szabályozás részletei ekkor még nem voltak nyilvánosak. (A második esemény megtörténtekor a törvény már hatályba is lépett.)

Ezeken a reggeliken több okból sem jöhetett létre semmiféle „átfogó terv” a végtörlesztések korlátozása tárgyában a bankok szerint. Egyrészt a jelenlevők semmilyen felhatalmazással vagy (beosztásuk folytán) lehetőséggel nem rendelkeztek arra, hogy az érintett bankok üzleti magatartását - sem általában, sem konkrétan a végtörlesztés kapcsán – meghatározzák. (Az árazási döntéseket rendszerint külön testület hozza, ahol legfeljebb egy szavazattal bírnak a kockázatkezelők.)

Az átfogó terven alapuló egységes/folyamatos jogsértéshez – amely a minősítés alapja - a két kifogásolt találkozó aligha elég, ráadásul az összehangoltságot meglehetősen nehéz értelmezni olyan helyzetben, amikor a bankok eltérő időpontban, ráadásul a jelzáloghitelek esetén igen széles sávban - 50−200 bázispontos mértékben - emelték a kamataikat.

A bankok szerint téved a hivatal

A bankok szerint a versenyhatóság nem vette figyelembe döntésének meghozatalakor, hogy a vizsgálat megállapításai egy egyedi, a normális piaci viszonyokat jelentősen megzavaró – az érintett bankoknak nagy (összességében 330 milliárd forintos) kárt okozó – állami intézkedéshez kapcsolódnak. Ezzel szemben Juhász Miklós GVH-elnök egy interjúban azt mondta: kétségtelen, hogy a végtörlesztés veszteséget okozott a bankszektornak, ezt a bírság kiszabásakor a versenytanács enyhítő körülményként értékelte.

A pénzintézetek általános következtetése az, hogy a GVH nem tárta fel teljes körűen a bizonyítékokat, a megismert tényeket és információkat szelektíven használta fel döntésének meghozatalakor, az ügy megítélése szempontjából lényeges körülményeket figyelmen kívül hagyva értékelte azokat, valamint téves következtetéseket vont le belőlük.

Több bank is hangsúlyozta, hogy a rendelkezésére álló kapacitások teljes kihasználásával, (pl. meghosszabbított nyitva tartással) biztosította, hogy az arra jogosultak végtörleszteni tudjanak, illetve, hogy devizahitelüket kiváltó forinthitelt tudjanak felvenni. Más kérdés, hogy az ügymenet lassítása, a későn érkező hiánypótlások miatt akkoriban számos panasz is érkezett a felügyeletre a bankokkal szemben, amelyek nyomán a PSZÁF szankcionált is. Ezek ugyanakkor a felügyelet megállapításai szerint is egyedi esetek voltak, s eljárása során ezt a GVH sem cáfolta.

Van másik milliárdos ügye is a bankoknak

A GVH elleni „össznépi” fellépés annak fényében lehet érdekes, hogy vajon hasonló lépésre szánják-e el magukat a március közepén megbírságolt pénzintézetek az MNB számlakondíció-módosításokkal kapcsolatos bírsághatározatával kapcsolatban. Hasonlóképp a GVH-határozathoz, a jegybanki határozatokkal szembeni fellépés sem bír halasztó hatállyal, azaz a bírósági eljárást fontolgató hitelintézeteknek is be kell fizetniük a bírság összegét, s április 30-ig vissza kell utalniuk az MNB szerint jogtalanul beszedett díjakat az ügyfeleknek.