Válaszút előtt a takarékszövetkezetek: a lét a tét

„Ha versenyben akarnak maradni, akkor ne egymáshoz, hanem a bankokhoz mérjék teljesítményüket a takarékszövetkezetek” – javasolja Chornitzer Péter, a Scale Consulting ügyvezető partnere a nemrég készített Bankindex felmérés eredményei kapcsán.

A kutatás ma még jelentősnek mutatja a takarékszövetkezeteknek a hazai pénzügyi szférában elfoglalt pozícióját. A megkérdezettek közül csak az OTP-t tekintik ennél többen elsődleges bankjuknak, a válaszadók egyszerűnek, rugalmasnak és gyorsnak tartják a takarékszövetkezeti ügyintézést, olcsónak vélik a szolgáltatásokat. A takarékszövetkezetek további fejlődését azonban számos tényező gátolja. Amennyiben ezek a pénzintézetek nem tesznek a gátló tényezők elhárításáért, akkor várhatóan hátrébb szorulnak az éleződő versenyben.

A takarékszövetkezeti szektort éles ellentmondások jellemzik. Egyfelől a felmérés alapján az OTP után a takarékszövetkezeteket tekinti a legtöbb ember elsődleges bankjának, sőt az ő ügyfeleik a legelégedettebbek pénzintézetükkel. Emellett a takarékszövetkezetek ügyfelei általában is kimagaslóra értékelik azt, amit pénzükért kapnak. Népszerűek folyószámla szolgáltatásaik és megtakarítási termékeik és a megkérdezettek itt a legelégedettebbek a szolgáltatások rugalmasságával, sőt a banki költségekkel is.

Ugyanakkor a takarékszövetkezetek alig jönnek szóba ún. másodlagos bankválasztás során, vagyis az ügyfelek vagy első helyen választják a takarékszövetkezeteket, vagy elkerülik azokat. A takarékszövetkezetekről a megkérdezettek alig hallanak, az ügyfelek elvétve kapnak információt új termékekről vagy szolgáltatásokról, és a szövetkezetek a betétgyűjtésben elfoglalt helyükhöz képest alig nyújtanak hitelt. Messze elmaradnak a takarékszövetkezetek az új ügyfelekért folytatott versenyben is. Miközben a kereskedelmi bankok számos csatornán és folyamatosan tájékoztatják meglevő és lehetséges új ügyfeleiket, addig a takarékszövetkezetek többségének értékesítése ma még sokkal inkább a hagyományos fióki ügyfélkezelésben és a számlához kapcsolt DM levelek kiküldésében merül ki.

„Ez a kérdés különösen a nagyobb takarékszövetkezetek számára izgalmas. Hiszen amíg a kisebb szövetkezetek egy-egy helyi piacon korlátozott szolgáltatási körrel is meg tudnak élni, addig a városi hálózatot építő, piaci terveiket tekintve magukat „kis kereskedelmi bankként” definiáló legnagyobb szövetkezeteknek már „nyílt terepen”, erős versenyhelyzetben kell bizonyítaniuk” – véli Chornitzer Péter, a Scale Consulting ügyvezető partnere.

„Egy olyan időszakban, amikor a korábbinál többen hasonlítják össze az egyes bankok kínálatát, a szövetkezeti szektor sokat kockáztat azzal, hogy kínálata és értékesítése lényegesen egyoldalúbb, mint a versenytársaké. Ráadásul az a veszély is fennáll, hogy ha valaki például hiteligény vagy valamilyen bonyolultabb banki szolgáltatás miatt más pénzintézethez fordul, egy idő múlva teljesen átirányítja pénzügyeit a másik bankhoz, az új szolgáltató ugyanis „átcsábítja”, miközben visszafelé a takarékszövetkezetek sokkal kevésbé tűnnek vonzónak azok számára, akik ma nem ügyfeleik. A mai kiélezett helyzetben pedig nem szabad a versenytársaknak ilyen előnyt kínálni” – tette hozzá.

A pénzügyi szféra egésze szempontjából a takarékszövetkezetek súlya még összesítve is meglepően alacsony. Mérlegfőösszegük az egész szektor összesített mérlegfőösszegének kevesebb mint 6%-a, az ügyfélhitel-állományuk pedig az összes ügyfélhitel alig 4%-át tette ki. A kis- és középvállalkozások jelentik egyedül azt a piacot, ahol a szövetkezetek jelentősebb pozíciókat vívtak ki: az itt folyósított hitelek dinamikája nem kis részben az állami garanciáknak és az Európai Uniós támogatásoknak is köszönhető.

„Megítélésünk szerint a takarékszövetkezetek válaszúthoz érkeztek. Azok, amelyek az eddigi működési modellt, ügyfél- és tevékenységkört kívánják tovább vinni, már középtávon is lassú, de biztos visszaszorulásra számíthatnak. Egyre égetőbb problémaként jelentkezik majd az alacsony jövedelmezőség, a kínált termékek körének szűkössége és elavultsága, ügyfeleik egy része pedig elpártol tőlük. Ugyanakkor látunk arra utaló jeleket, hogy konszolidáció, fúziók és felvásárlások révén kialakult a takarékszövetkezetek egy szűkebb csoportja, amelyek akár a kisebb és közepes kereskedelmi bankok versenytársaivá válhatnak. Ezek a szövetkezetek érzékelik, hogy működésüket jövedelmezőbbé és hatékonyabbá kell tenniük, ehhez pedig korszerű marketing, értékesítési, termékfejlesztési és vezetési ismeretekre van szükségük. Ők azok, akik egyre nyitottabbak az új eljárásokra és módszerekre. Ráadásul a fiókhálózat és a munkatársi gárda révén a kapacitás rendelkezésükre állnak, csak éppen üzlettel kell megtölteni a hálózatot. A magunk részéről az előremenekülést tartjuk a takarékszövetkezetek versenyben maradása egyedüli lehetőségének” – mondta Chornitzer Péter.

Megnézik, mennyire erősek a hazai cégek
Kötvénykibocsátással segítik a bankokat 
Hazai bankok: mi lesz a 600 milliárd sorsa?
A Lehman Brothers szelleme kísért Kelet-Európában

Privátbankár