Afrika népessége 1,2 milliárd, és gyorsan növekszik. Mindössze ötödük fér hozzá a normál banki infrastruktúrához, a többieknek bankszámlájuk sincs, megtakarításuk sincs, készpénzt kapnak borítékban fizetéskor, mint nálunk 40 éve, már ha van munkájuk. Mobiltelefonja ezzel szemben egyre több afrikainak van, sokkal többnek, mint bankszámlája. Így aztán ott vannak a Facebookon és egyéb közösségi hálózaton is, vagyis szó sincs arról, hogy aki kiszorult eddig a bankolásból, az a kőkorban élne.
Modern hitelképesség
Így aztán mobil-, és webalapú szolgáltatók jelentek meg, hogy kiaknázzák a lehetőséget, elérjék a lehetséges ügyfeleket. Ilyen például a BBC szerint az M-Pesa nevű mobilbanki platform, amely 2007 óta van jelen Kenyában és Tanzániában, és azóta töretlen a sikere. Hozzá kell tenni, hogy Kenya és Tanzánia messze nem a legszegényebb afrikai országok, így van már ott mit keresni a pénzügyi szektornak. Egy problémát ugyanakkor nem tudtak eddig megoldani: az ügyfelek hitelképességének vizsgálatát.
Nos, erre most egy nigériai társaság talált egy kompromisszumos megoldást. Az ügyfelek netezési szokásai alapján próbál képet kapni az illetőről, főleg a közösségi média oldalakon. Ez persze nem olyan egyszerű, hisz bárki megpróbálhat úgy viselkedni, ahogy ezt a bank elvárná, és már jöhet is a pénz, de ennél a rendszer azért bonyolultabb. Eleve van egy algoritmus, ami az ügyfeleket figyeli, ráadásul szükség van kezesekre is, csak itt nem a fizetésre vállalnak kezességet az illető ismerősei, hanem arra, hogy ténylegesen olyan ember, ami a netes tevékenysége alapján vélelmezhető.
Kis összegek
Persze itt nem nagy összegű hitelekre kell gondolni, azt fedezet, vagy elég stabilnak tűnő jövedelem nélkül nem lehetne nyújtani. Európai értelemben véve kis összegekről van szó, amelyek azonban afrikai viszonyok között életmentőek lehetnek: például elég arra, hogy valakit egy távoli faluból mentők vigyenek kórházba és ott ellássák, vagy például egy kisvállalkozónak, ha pár száz dolláros összeg kell ahhoz, hogy készletét feltöltse, akkor ez tökéletes megoldás.
A mobilos szokások elemzése úgy zajlik, hogy az algoritmus megnézi, mennyit telefonál az illető, mennyit használja a netet, hogy használja mobil tárcáját (kvázi mobil bankszámláját). Az adatszolgáltatásban együttműködnek a mobilszolgáltatók, tehát rendszerint olyan pénzügyi vállalkozásokról van szó, amely beveszi a mobilszolgáltatókat is. Ilyen például a dél-afrikai Jumo partners, amely Kenyában, Tanzániában és Zambiában nyújt szolgáltatásokat. A Jumo 2015-ben indult, de már 3 millió ügyfele van, és napi 50 ezer hitelnyújtást bonyolít.
Hazautalás: nagy összegek
Ami még egy nagy üzlet, az a külföldön dolgozó afrikaiak hazautalásainak leegyszerűsítése, illetve annak megszervezése, hogy a pénz hatékonyan eljusson a családtagokhoz. 30 millió afrikairól van szó, akik évente összesen 40 milliárd dollárt küldenek haza, ami már egész tekintélyes összeg. Viszont ha hagyományos módon küldik, mondjuk Western Union által, akkor közel 10 százalék is lehet a költség, mire a pénz eljut a szegény rokonhoz. Az új mobilos vállalkozások viszont lehetővé teszik, hogy kártyás fizetéssel olcsón és gyorsan a célszemély mobiltárcájába kerüljön az összeg. Az illető ebből mobilon fizetheti számláit, de akár az erre szakosodott mobilügynöknél fel is vehet készpénzt.
Ezek a vállalkozások látszólag a bankok konkurenciái, de a valóságban inkább segítik majd elterjeszteni a normál banki infrastruktúrát, hisz nagy volumenű hitelezést csak a bankok tudnak nyújtani, viszont az ügyfélkör már meglesz, amiért a bankok esetleg szép összeget fizetnek majd ezeknek a vállalkozásoknak. A banki infrastruktúrát viszont csak akkor érdemes kiépíteni, ha már a jövedelmi szint elég magas egy országban ahhoz, hogy megérje ezt a beruházást. Addig is a kicsi és rugalmas „telefonbankok” szolgálják ki a fekete kontinenst, mindenki megelégedésére.
Ha a kormány nem teljesíti a követeléseiket. 
