|
| Buró Szilárd |
Miért éppen most érzett késztetést arra, hogy megírja ezt a könyvet?
Ez egy hosszabb folyamat eredménye, nem egy hirtelen ötlet vezérelt. Több mint húsz éve dolgozom a devizapiacon, az elmúlt 14 évben az Equilor Befektetési Zrt-nél, és sokszor keresnek az ügyfelek azzal kapcsolatban, hogy milyen szakirodalmat tudok ajánlani nekik e témában. Sajnos azonban többnyire csak angol nyelvű írásokat lehet fellelni, így ez a hiány volt az első számú oka annak, hogy tollat ragadtam.
Kinek szól alapvetően ez a könyv? Aki már kapott valamilyen pénzügyi képzést, egyetemen, esetleg középiskolában, vagy aki nem részesült ilyen oktatásban?
Igyekeztem úgy összeállítani a könyv tematikáját, hogy mindenki tudja használni: az is, aki még egyáltalán nem foglalkozott a devizapiaccal, csak érdeklődik iránta, vagy hallott róla, hogy ebben van lehetőség és szeretne valamilyen irányba elindulni. De az is jól használhatja, aki már esetleg elkezdett kereskedni, de voltak negatív tapasztalatai, netán veszteséges ügyletei, amit nehezebben tudott kezelni. Azaz az alapoktól épül fel a könyv tematikája és a második részben vannak olyan gyakorlati tanácsok, amelyeket azok is tudnak használni, akik már foglalkoznak ezzel a területtel.
A könyvben többször is felhívja a figyelmet arra, hogy a deviza az egyik legkockázatosabb befektetés. Az olvasást követően képesek lehetünk akár egymagunk, otthon, egy laptoppal az ölünkben is devizával kereskedni, vagy azt tanácsolja, hogy azért továbbra is szakértői segítséget vegyünk igénybe?
Ez alapvetően a személyiségtől, illetve a korábban megszerzett ismeretektől, tapasztalatoktól is függ. Nyilván, ha valaki teljesen a nulláról indul, akkor pusztán a könyv elolvasását követően nem lesz belőle profi devizakereskedő. A könyv azoknak szólhat, akik tisztában vannak azzal, hogy a deviza milyen kockázatos befektetés. De az olvasó találhat olyan kapaszkodókat, amelyek révén tovább tud lépni. Ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy a könyv befejezését követően azonnal kereskedővé válhat, de olyan lépcsőfokokat kínálok, amelyek révén el lehet jutni arra a szintre is.
Több mint húszéves devizapiaci pályafutása alatt sok mindent látott már, nagy nyereségeket és bizony, nagy bukásokat is. Mik voltak azok a legfőbb hibák, amelyeket a „más kárán tanul az okos” elve alapján érdemes elkerülni?
A devizapiacra is igaz, amit már sokan leírtak, nem én találtam ki, miszerint a legnagyobb hibák sokszor két tényezőből adódnak. A kapzsiságból és a félelemből, mint az ember döntéseit befolyásoló pszichológiai hatásokból. Fontos, hogy a devizapiacra, illetve a tőkeáttételes termékekre különösen igaz az alapvetés, hogy a tőkéhez mérve jól kell megválasztani a pozíció méretét, továbbá mindenképpen szükséges veszteségminimalizáló, angolul stop-loss, illetve egyéb kockázatkezelési eszközöket használni. Ez kulcskérdés, hiszen ha a befektető nem figyel oda, akár a teljes tőkéje is elveszhet.
Tapasztalatai szerint, aki nem használ ilyen kockázatkezelési eszközöket, miért nem teszi?
Van aki szimplán nem érzi át ennek fontosságát, mert még nem szenvedett el nagyobb veszteséget. Van aki kereskedik és használja a stop-losst, de valamiért mindig úgy érzi, hogy az neki rosszul jött ki és nem segítette, hanem adott esetben gátolta, vagy veszteséget okozott, egy idő után elkezdi úgy értékelni, hogy ez csak problémát jelent és elhagyja. Bizonyos piaci körülmények között, bizonyos árfolyammozgásoknál még működhet is a stop-loss nélküli kereskedés, viszont elég egyszer megégetnie magát valakinek, hogy az elvigye a teljes addigi nyereségét, vagy akár a befektetett tőke sérüljön.
Mik azok a tipikus mozgások, helyezetek, amelyeken a befektetők leginkább bukni szoktak és hogyan lehet ezeket kivédeni?
Tapasztalataim szerint a devizapiacon az oldalazó mozgásból való trendbe váltás égeti el leginkább a befektetőket. Vegyük például a forintot, amely képes nagyon sokáig 3-5 forintos sávban mozogni, ezért a befektetők beállnak arra taktikára, hogy a sáv tetején eladnak, az alján vesznek, és ez a stratégia folyamatos nyereséget termel számukra. Gond akkor adódik, hogy ha nem használnak ehhez a módszerhez stop-losst és egyszer az árfolyam kimozdul a sávból, s akár egy teljesen új sáv alakul ki, vagy elindul egy trend és beleragadnak a veszteséges pozícióba. Egy ideig hitegetik magukat, hogy majd úgyis visszatér a régi sávba a deviza, de aztán már akkora lehet a veszteség, amit görgetnek maguk előtt, hogy az már nagyon nehezen kezelhető.
Mennyire jellemző a hazai devizabefektetőkre, hogy ha megy a szekér, és sorra zsebelik be a nyereséget, akkor azt nem teszik el, hanem újra és újra kockáztatják?
Ez az egyik legsúlyosabb emberi hiba, ami ezen a piacon kialakul és nagyon sokszor találkoztam már vele. Főleg akkor jellemző, ha valaki viszonylag friss szereplőként megjelenik és az első kereskedései tényleg sikeresek, ezért úgy érzi, itt most nagyon könnyű meggazdagodási lehetőség kínálkozik. Emiatt egyrészt folyamatosan növeli a kötési mennyiséget, mondván, ha mindig jókat köt, akkor miért ne kössön nagyobbat, azzal még többet tud nyerni. Másrészt elmaradnak azok a kockázatkezelési lépcsőfokok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy probléma esetén az ember védve legyen. Ilyenkor előfordul akár olyan számlaegyenleg-változás is, amelynek során a nyereség először megduplázódik, majd hirtelen lemegy nullára.
Az ilyen befektetőnek mit tanácsol ebben a könyvben, mit csináljon?
Leginkább azt szoktam ilyenkor javasolni, hogy mindenképpen próbáljon a földön maradni. A legfontosabb, hogy a devizakereskedésre is, mint befektetésre tekintsünk. Ha tehát sikerül azzal mondjuk éves szinten 20-25 százalékos hozamot elérni, akkor annak nagyon kell örülni. Hiszen nulla-fél százalékos kamatkörnyezetben ez egy rendkívül jó eredmény és nem kell feltétlenül az egy hónap alatt összejött 50 százalékos nyereségre rámenni. Értelemszerűen ugyanis a rendkívüli hozam lehetősége rendkívüli kockázatot is hordoz magával. Fontos, hogy meg tudjuk tartani azt az egészséges arányt, és egy-egy jó lehetőség kisebb összegekkel megjátszva is jó százalékos hozamot eredményez. Viszont, ha valami nem jön be, akkor mégsem az egész tőkénket kockáztatjuk.
Ez azt jelenti tehát, hogy ha elérünk mondjuk egy 25 százalékos nyereséget, akkor azt vegyük ki és a tőkével menjünk tovább?
Igen. Ez a másik, amit javasolni szoktunk, hogy ha valakinek nagyon sikeres időszaka volt, akkor érdemes a kezdeti tőkét vagy a nyereséget kivenni és úgy folytatni, hogy ne legyen a kereskedési számláján a teljes összeg, amit kockáztat.
De hol kereskedjünk devizával? Volt idő, amikor rengeteg online devizaplatform közül lehetett választani, ma viszont jóval kisebb a kínálat. Mi történt?
Ezek jó része azért tűnt el, mert a szabályozás nagyon sokat szigorodott az elmúlt időszakban, pont azért, hogy a befektetőket védjék. Sok olyan cég hirdetett az interneten, amelynek a háttere, a jogi státusza nem teljesen volt tisztázott. Egyre inkább felhívták a hatóságok a figyelmet arra, hogy ezeket érdemes elkerülni. Számos ilyen vállalkozás nem tudta visszafizetni a befektetők pénzét és ahogy ennek a híre terjedt, egyre óvatosabbak lettek az emberek, így szerencsére tisztult a piac. Még most is sok szolgáltató verseng a befektetők kegyeiért, de valóban nincs olyan dömping, mint négy-öt évvel ezelőtt. Szerintem a legjobb és legbiztonságosabb, ha a befektetők stabil, komoly hátterű magyar szolgáltatót választanak, ahol akár telefonon vagy személyesen is kérhetnek segítséget, útmutatást nem csak a kezdő lépések során, hanem később is.
Ha valaki lát az interneten hirdetést egy devizakereskedési lehetőségről, akkor mik azok a szempontok, amelyek alapján érdemes elgondolkodni azon, hogy belevágjon-e?
A legfontosabb, hogy magát a céget vizsgáljuk meg, mielőtt az ajánlatot megnéznénk, vagy abba beleszeretnénk. Jöhetnek nagyon kecsegtető, olcsó ajánlatokkal, de mindenekelőtt muszáj megnézni, ki van mögötte, milyen cég, hol van bejegyezve, mekkora tőkével rendelkezik, mely piacokat szolgálja ki. Az is fontos kérdés, hogy a magyar piacon hogyan van jelen. Ha egy külföldi szolgáltató csak határon átnyúló befektetési szolgáltatást végez és fizikailag nem tudunk vele találkozni, az nem ördögtől való, lehet így is jó szolgáltatást kapni. De azt mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy megfelel-e neki az, ha nem tud se panasszal, se egyéb célból bemenni egy kirendeltségre, vagy akár csak megnézni, hogy a cégnek milyen irodája van, vagy hogy néz ki az üzletkötő, akivel beszélni szokott. További szempont, hogy ha valakinek nincs olyan szintű német vagy angol nyelvtudása, ami az ügyintézéshez szükséges, akkor fontos, hogy olyan szolgáltatót válasszon, amelynek van magyar ügyfélszolgálata vagy Magyarországon bejegyzett irodája. Csak ezek után érdemes megnézni, hogy maga a kereskedési ajánlata mennyire vonzó. Itt is vigyázni kell, hiszen sokan nagyon olcsón kínálják a szolgáltatásaikat, de ezeknek számos esetben megvan a hátulütője.
Feltehetően az adózási szempontokat is érdemes figyelembe venni.
Az Európai Unión belüli cégek esetén az adózásnál nincs különbség. Viszont a tengerentúli vagy offshore szigeteken bejegyzett vállalkozások esetén lehet. Nem szabad azonban, hogy elvakítson minket az esetleg rendkívül vonzó adókulcs, meg kell nézni, hogy milyen lépéseket tud tenni a befektető, ha panasza merül fel, vagy vissza szeretné kapni a pénzét.
Gyakran hallani, hogy a tőkepiacok trendszerűen mozognak. Igaz ez a devizapiacokra is?
A devizapiacoknak is nagyon fontos eleme a trendek kialakulása, illetve folyamata. Bizonyos kereskedési stratégiák alapeleme, hogy az ember a trendeket figyeli, ezért ez nagyon fontos. A hosszú távú, befektetési szemléletű kereskedésnél az egyik legjobb stratégia – ami a könyvben külön fejezetet is kap –, hogy a trendek hogyan alakulnak. Most olyan világban élünk, hogy gyakorlatilag minden befolyásolja a trendeket. Ha Donald Trump ír egy tweet-bejegyzést, vagy Theresa May elhalasztja a Brexitről, vagy annak feltételeiről a szavazást egy hónappal, ez mind-mind hatni fog a devizák árfolyamaira. S az is megfigyelhető, hogy a devizák közötti korreláció is egyre erőteljesebb. Míg régen a forint jóformán csak a zlotyval, a cseh koronával és a feltörekvő piacok pénzeivel mozgott együtt, addig most bármi történik a világban, az hat a hazai fizetőeszközre. Nyilván más mértékben, mint egy hazai esemény, de alapvetően az összefüggések nagyon felerősödtek a devizapiacon az utóbbi időben.
Egy könyv írója értelemszerűen abban reménykedik, hogy a műve nagy siker lesz, abból minél több példányt sikerül eladni, azt minél többen forgatják. Ön mivel lenne elégedett?
Engem és az Equilort sem az üzleti siker motiválta a könyvvel kapcsolatban. Abban bízunk, hogy a példákkal és érdekességekkel fűszerezve sikerül olyan hasznos információkhoz juttatni a devizapiacokon befektetni szándékozó olvasót, hogy meg tudja ítélni, a pénzügyi helyzetéhez és lehetőségeihez mérten mekkora az a kockázat, amit bevállalhat. Ha ennek eredményeként kevesebben lesznek, akik megégetik magukat ebben a kétségtelenül kockázatos műfajban és még többek lesznek sikeresek, azzal tökéletesen elégedett leszek.
