Angolul fridgenomicsnak nevezhetnénk azt a módszert, amellyel egy befektető már az előtt meg tudja mondani, hogy egy fogyasztó hogyan fog viselkedni, mielőtt az illető megváltoztatná a szokásait.

„Jégszekrényfüggő vagyok” – mondta a Wired magazinnak Tassos Stassopoulos, a londoni Trinetra befektetési cég alapítója és vezető partnere. A szakember különös módszert fejlesztett ki ahhoz, hogy előre jelezze az emberek fogyasztói szokásainak változását, és erre alapozva hozza meg befektetési döntéseit. Bekukucskál jégszekrényeikbe, amelyek tartalma mindent elárul róluk.

Mielőtt 15 évvel ezelőtt kidolgozta volna ezt az összefüggést, már hírnevet szerzett magának azzal, hogy másként informálódik, mint befektetőtársai. Mások jellemzően a piaci adatokat figyelik. Végigböngészik a fogyasztói termékeket gyártó nagyvállalatok mutatóit annak érdekében, hogy megsaccolják, mit fognak vásárolni az emberek a jövőben. Erre alapozzák befektetési döntéseiket.

Stassopoulos ehelyett napokat töltött azzal, hogy körbeutazza azokat az országokat, amelyek piacán cége befektetéseket akart végrehajtani. Szegény és középosztálybeli családokhoz kopogtatott be, hogy elbeszélgessen a szokásaikról, kérdezősködjön a terveikről. Ez azonban nem hozta meg azt az eredményt, amit várt.

Tulajdonosa helyett mesél a hűtő

A gond az, hogy ha azt kérdezzük, miként változtatná meg valaki az étkezését, ha többet keresne, akkor jellemzően az a válasz, hogy sehogyan. Ugyanakkor a magasabb jövedelem általában más étkezési szokásokat eredményez. Végül egy indiai városban megkért egy asszonyt, hogy elmehessen vele vásárolni, miutánadott neki némi készpénzt.

A nő egyebek mellett márkás csokoládét és kólát vásárolt, valamint néhány előre elkészített ételt. Saját jövedelméből nem engedhette volna meg ezt magának. Ugyanakkor ezek az élelmiszerek mind olyan termékek, amelyek otthon a jégszekrénybe kerülnek. A befektető ebből azt a következtetést vonta le, hogy a családok hűtőgépének tartalma elárulhatja, hogyan változott a jövedelmük. Ez az iránytű akkor is eligazítja, ha a családtagok észre sem vették még fogyasztói szokásaik megváltozását.

Strassopoulos elkezdte összepasszítani a jégszekrények tartalmáról készült fotóit a csalások jövedelmének alakulásával. A legalsó szint a szegényeké. Amikor megveszik első jégszekrényüket, akkor étkezésük költséghatékonyságának javítására használják fel. Ételalapanyagokat és maradékokat tartanak benne. Ahogy feljebb emelkednek a középosztályba, megjelennek a nemzetközi élelmiszermárkák termékei, illetve a pusztán az élvezet kedvéért fogyasztott árucikkek, például a fagylalt.

Persze megint a skandinávok vannak a csúcson

A következő szint a családtagok egyéni ízlését kiszolgáló élelmiszerek beszerzése és fridzsiderben raktározása. Többféle jégkrém, többféle üdítő és hasonlók. A jégszekrény-hierarchia csúcsán az organikus ételeket, az újrafelhasználható csomagolásokat tartalmazó hűtőszekrények állnak. A befektető szakember szerint itt tartanak a skandináv országok lakói.

Stassopuolo megsaccolta, mit fognak vásárolni az indiaiak jövedelmük emelkedésével és az ezeket a termékeket gyártó vállalatokba fektette cége pénzét. Szépen kaszált az üzleteken. Emellett a fridgenomics ötletet adhat arra is, hogy mit érdemes elkerülni. Például amikor megjelentek a boltokban a jófajta olcsó előre elkészített ételek, a befektető eladta a gyorsétteremláncok részvényeit. Borítékolható volt ugyanis, hogy ezek fogyasztása gyorséttermi látogatásokat fog kiváltani.