Ma már nagyon távolinak tűnik, ami akkor volt, bár időnként még mindig divat hivatkozni a válságra és annak utóhatásaira. Az igazán nagy világvége még 2008 őszén volt, amikor kiderült, hogy világszerte sok bank tart lényegében semmit nem érő, rossz lakáshitelekből összeállított értékpapírokat, és sok közülük csődbe is mehet. A helyzetet felismerve végül sok országban meg kellett menteni a bankrendszert, rengeteg későbbi probléma alapjait megteremtve ezzel, és a megnyugvás sem azonnal jött: a bizalmatlanság miatt leállt a tőkeáramlás.
Pánik és lehetőség
Így nem csak az értékpapírpiacok zuhantak, de a befektetők az egyes országok adósságától is menekültek, így került például Magyarország is fizetésképtelenség közeli helyzetbe, melyet akkor az IMF hitelével hidaltunk át. A bankrészvények pedig teljesen elértéktelenedtek, hisz a befektetők nem tudták, melyik bankban bízzanak és melyikben ne, potenciálisan mindegyiket csődközelinek tekintették. Nem sokkal később a legnagyobb lehetőség is ebből adódott: olyan bankrészvényt volt érdemes megvenni, ahol a csőd veszélye már lényegében kizárható volt.
2009 februárjában már kezdett tisztulni a kép, a bankok közötti pénzmozgás megindult, a világgazdaság újra működött, bár a hosszabb távú hatások még nem jelentkeztek. A tőzsdék ugyanakkor még a teljes pánik állapotában voltak, az árfolyamok sokszor alulmúlták még a 2008 őszieket is, ami már nyilvánvalóan indokolatlan volt. Ráadásul, amelyik bank addig nem dőlt be, arról már lehetett sejteni, hogy nem is fog, hisz ekkor már senki nem tudta elrejteni a csontvázakat a szekrényben.
Ingyenebéd
A világ főbb piacai aztán decemberben el is érték mélypontjukat, csak az érdekesség kedvéért néhány index: az S&P 500 valamivel 700 pont alatt, a Nasdaq 1300 pont körül, a DAX 4000 pontnál, és mint minden indokolatlanul hosszúra nyúlt pániknál, jött a fordulat, a felpattanás, a nagyon erős vétel. Ez volt az a pont, ahol nagyjából érzékelni lehetett: szinte kockázat nélkül kínálkozik a nagy hozam. Elképesztően ritka állapot, közgazdasági ingyenebédnek is nevezik, ilyen azóta sem volt, és ki tudja, mikor lesz újra.
A magyar tőzsde lemaradva, pár héttel később érte el a mélypontját, nem tudni miért. Ilyen korábban is előfordult már, de ettől nem kellett megijedni, ilyen helyzetben csak idő kérdése, és minden megindul. Természetesen az OTP volt a legnyilvánvalóbb lehetőség, hisz mint bankpapírt, azt adták olyan áron, mintha fennállna a csőd lehetősége. Ez az ár 1240 forint volt, amit akár az 1-2 hónappal későbbi 3000, akár a mai 9000 forinttal hasonlítunk össze, mindenképpen remek lehetőség volt, bár az sem volt rossz döntés, ha valaki a BUX-ot, vagy más nagyobb részvényt vett (sőt akkor még a kisebbek között is érdemes volt mazsolázni.)
Hosszúra nyúlik
Akkor nehéz volt elképzelni hogy az induló emelkedésnek szinte sosem lesz vége, vagyis 8 évvel később is tartani fog még, különösen Amerikában. Az, hogy ez így alakult, nem teljesen a véletlen műve: pont a válság utóhatásaként sok ország jegybankja soha nem látott mélységbe vitte a kamatokat, a történelemben először 0-ig, esetenként még negatív tartományba is.
Emellett még kötvényeket is vásároltak fedezetlenül, vagyis szokatlan pénzbőséget teremtettek. Ebből azonban nem lett az infláció: a pénz nem kis hányada a tőzsdére vándorolt, és azóta is fűti az emelkedést, hiszen a kamatok eddig csak Amerikában emelkedtek, de még ott sem sokat. Így lehet az, hogy 8 év alatt az S&P 500 index a 3,5-szörösére, a Nasdaq 4-szeresére nőtt, a DAX háromszorozódott, és a BUX is nagyjából ilyen ütemben nőtt.
Az elárasztott parajdi sóbányát már nem lehet megmenteni, de a térségben újabb sóbányákat és sóba vájt turisztikai létesítményeket lehet kialakítani. 
