A számok magasak
Az S&P 500 folyamatosan csúcson van, ami egyébként roppant egészséges dolog az emelkedő trend szempontjából, de állandóan felmerül a kérdés, hogy nem túlértékeltek-e már annyira a papírok, hogy bármikor jöhessen az összeomlás. Az S&P 500 részvényeinek átlagos P/E értéke 18, ráadásul a várható jövőbeni cégeredményekkel. Ez a szám kétségkívül viszonylag magas, általában a tetőző szakaszokban szokott előfordulni, de volt már ennél sokkal több is: 2000-ben. Ha az akkori esetet nézzük, még akár a duplájukra is emelkedhetnének az árak, bár ennek kicsi a valószínűsége, miután a többi korábbi tető azért messze nem volt ilyen durva.
Ami még érdekes lehet, az a cégek eredményeinek tényleges alakulása. Ha egyszer csak kisebbek lesznek, mint az elemzői várakozások, akkor ez a 18-as szám változatlan árfolyamok mellett hirtelen megugrik, és ez már önmagában megindíthatja a lavinát. De lássuk, mit mondanak a guruk.
Az aggódó guru
Az egyik guru a Nobel díjas professzor, Robert Shiller azt állítja, hogy van olyan általa követett mérőszám, amely szerint máris a 2000-es évi állapotban vagyunk. Ez a szám egy nagyon egyszerű módszer szerint jön ki: a professzor nagyszámú egyéni befektetőt kérdez meg folyamatosan arról, hogy szerintük alul-, vagy felülértékelt a piac. Azt figyelte meg, hogy az utóbbi egy évben egyre kevesebben tartják túlértékeltnek, vagyis egyre többen optimisták, ráadásul az optimisták aránya 2000 óta nem látott magasságba szökött.
|
| Wikimedia Commons/ Felhasználó: Puramyun31 |
Ebből ő azt a következtetést vonja le, hogy veszélyzónába kerültünk, és itt már nem lehet sok hátra az összeomlás méretű korrekcióig, a következő egy évben bekövetkezik, ezért mindenkit nagyfokú óvatosságra int.
A halál nyugodt guru
A másik guru, Jeremy Siegel egészen más véleményen van. Ő azt mondja, hogy az értékeltségek valóban magasabbak a szokásosnál, de olyan extrém alacsony a kamatszint, hogy ez teljesen indokolja a helyzetet. Ezért ő vidáman ül a részvényeken, és azt tanácsolja, hogy a befektetők tartsák fele pénzüket amerikai részvényekben, a negyedét más fejlett piaci papírokban, az utolsó negyedet pedig feltörekvő piacokon.
|
| Fotó: www.jeremysiegel.com |
Ha igaza van Siegelnek, akkor viszont nagyjából tudjuk, hol jön a feketeleves. Miután a jelenlegi árazást a 0 kamat indokolja, ha a kamatszint érdemben emelkedni kezd, akkor ez az ok megszűnik, és a piacnak óhatatlanul korrigálnia kell. Siegel meg van győződve arról, hogy a kamatszint még nagyon sokáig ilyen alacsony marad.
A kérdés az, hogy valóban így lesz-e, és a közeljövőben csak egy-két szimbolikus kamatemelés lesz, vagy egy komolyabb emelési sorozat kezdődik, melynek folyamán a normálisnak tekinthető 2-3 százalékos szintre, vagy akár e fölé emelkednek a kamatok. Ha az utóbbi következik be, vagy akár csak erre kezd számítani a piac, jobb, ha fedezékbe vonulunk.
Amiben egyetértenek
Shiller és Siegel egyébként közeli barátok, de ez nem gátolja őket abban, hogy ennyire eltérő véleményt fogalmazzanak meg a tőzsdékről. Abban viszont egyetértenek, hogy a kötvények túl drágák, viszont nem gondolják, hogy hirtelen omlana össze a kötvénypiac, miután ott nem is szoktak olyan heves folyamatok zajlani, mint a részvénypiacon. A kötvénypiacon kevesebb a résztvevő, és az árazásban is sokkal fontosabb a fundamentumok szerepe, sokkal kisebb az a zóna, amit az árfolyam bejárhat (kivéve a csődbe menő vállalatok vagy államok kötvényeinél, azok természetesen elveszthetik teljes értéküket).
A Fehér Ház egyelőre kivár. 
