Bár óriási nemzetközi érdeklődés és várakozás kísérte, jelen állás szerint semmilyen érdemi és látható eredményt nem hozott az alaszkai Anchorage egyik katonai bázisán, európai idő szerint péntek éjjel tartott orosz-amerikai csúcsértekezlet. (Ehhez eredetileg Zelenszkij elnök is szeretett volna csatlakozni, de ezt Putyin ellenezte.)
Már a felvezetés sem a legjobban sikerült amerikai szempontból: miközben az orosz elnök a repülőgépből kiszállva határozottan és nyílegyenesen masírozott végig az előtte kiterített vörös szőnyegen, addig Trump alig bírta tartani az irányt, és iskolából hazasiető diák módjára csalinkázott végig a kijelölt pályán.
Putyin láthatóan duzzadt az önbizalomtól, és bár ebből a szempontból Trumpot sem kell félteni, az első kézfogásnál és a közös vonulásnál is az a benyomásunk támadt, hogy az orosz vezető uralja a pillanatot.
Fotó: MTI/AP/Jae C. Hong
Bár a Kreml előzetesen arról beszélt, hogy a találkozó 6-7 óráig is eltarthat, végül mindössze három órásra sikeredett. Ennyi idő alatt persze sok mindent meg lehet beszélni, de ennél azért hosszabb, akár több etapban megtartott, egész nap elhúzódó tárgyalást is el tudtunk volna képzelni – az utolsó orosz-amerikai csúcs több mint négy éve volt (még Joe Biden és Putyin között), és mégiscsak egy több százezer áldozatot követelő háború lezárása volt a tét.
Beszédes tény az is, hogy a csúcsot követő sajtótájékoztatón nem volt lehetőség kérdést feltenni, azaz elmaradt a szembesítés az elért „eredménnyel”. Előbb Putyin beszélhetett, aki hosszasan felolvasta a nagyjából már ismert orosz álláspontot, és ezt követően szólalt meg Trump.
Mi lett a csúcs eredménye? Semmi érdemleges. Vagy ha nagyon pontosan akarunk fogalmazni, semmi látható és érdemleges.
Bár a találkozó után Washington és Moszkva is előrelépésről beszélt, semmi konkrétumot nem közöltek. Lehet persze, hogy a háttérben született valamiféle egyezség, amit Trump megpróbál eladni majd Zelenszkij elnöknek hétfői találkozójukon Washingtonban – de erről Alaszkában a sajtónak nem mondtak semmi konkrétumot.
Bár Trump előzetesen arról beszélt, hogy szeretne tűzszünetről megegyezni Alaszkában, ebből semmi sem lett. „Nem jutottunk el odáig”, ismerte el az amerikai elnök a megállapodás hiányára utalva.
Sőt, minden jel szerint az amerikai elnök által korábban Putyinnak szabott ultimátum és az ehhez kapcsolódó újabb szankciók is lekerültek az asztalról, „el lettek halasztva”. Azaz 2:0 Putyinnak.
Sőt, igazából 3:0. Az orosz elnök ugyanis megint időt nyert, és miközben elérte, hogy fogadják őt Amerikában, és kiterítsék előtte a vörös szőnyeget, addig csapatai tovább araszolnak előre Kelet-Ukrajnában.
Csak a héten hat kisebb települést foglaltak el, és már arról is érkeztek hírek, hogy sikerült áttörniük a stratégiai jelentőségű Pokrovszk városánál.
Az orosz elnök ezúttal is megismételte, hogy a konfliktus gyökereit kell kezelni: figyelembe kell venni Oroszország szerinte jogos aggályait, és helyre kell állítani a „kiegyensúlyozott biztonságot” Európában. Nem nehéz kitalálni, hogy ez alatt főleg a NATO-terjeszkedés megállítását, valamint Ukrajna NATO-tagságának megtiltását érti.
Arról, hogy mi lesz a Trump által előzetesen belengetett területcserével, nem tudtunk meg semmi újat. Putyinnak láthatóan nem sürgős a megállapodás, amíg hadserege újabb és újabb területeket tud kiszakítani Ukrajnából.
Kijev szempontjából az egyetlen pozitívum, hogy nem született egyezség az ukránok feje felett, nem osztják fel a tárgyalóasztalnál az országukat. Legalábbis most nem. Trump majd beszámol Zelenszkijnek arról, hogy konkrétan mit szeretne Putyin – itt tartunk. A háború megy tovább.
És végezetül beszédes volt az a megjegyzés, amit az élőben közvetített „sajtótájékoztató” végén szúrt oda Putyin, a feketeöves ex-KGB-s Trumpnak, a mostani vizit viszonzására utalva, angolul: „Next time in Moscow”, azaz „Legközelebb Moszkvában”.
Nem Kamcsatkán, nem Vlagyivosztokban, nem egy Alaszkához hasonló, Isten háta mögötti helyen. Hanem az orosz birodalom szívében, ahol több mint egy évtizede nem járt amerikai elnök. Hogy Trump is érezze, ki most az úr a háznál.
Hazai és uniós forrásokból, illetve magántőke bevonásával valósulhat meg. 
