Az 1990 elején elfogadott értékpapír-törvény alapján 1990. június 19-én tartotta alakuló közgyűlését a Budapesti Értéktőzsde. Előzményei voltak bőven, ugyanis már a nyolcvanas évek elejétől bocsátottak ki Magyarországon vállalatoknak, majd a lakosságnak kötvényeket, kezdetben állami garanciával, majd állami garancia nélkül. Olyan érdekes értékpapírokat lehetett akkor kapni, mint például a "Nagyrédei és Császári Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kötvénye", vagy az "Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt - Állami Fejlesztési Bank" papírja.

Gittegyletek kötvénykereskedelemre

Hogy az ilyen kötvényeket a lakosság el is tudja adni, a bankok jegyeztek rájuk árat, eléggé mesterséges módszerek alapján, piactól elrugaszkodott módon, ami egyes befektetőknek jó, másoknak rossz volt. Később ezek a bankok összegyűltek, és először néha-néha, majd hetente egyszer tőzsdenapokat tartottak, ahol egymás között kereskedtek a felgyülemlett készletekkel. Sőt magánbefektetőknek is nyitottak termet, ahol ők is kereskedhettek egymás között, valahogy úgy, mint a bélyeg- vagy érmegyűjtők.

Az egyik első értékpapír.

Érdekesség, hogy az 1987-ben kötött Értékpapír-Kereskedelmi Megállapodás "még kerülte az akkori szocialista piacgazdaság hibrid viszonyai között rosszul hangzó 'tőzsde' kifejezést, helyette Magyarországi Értékpapír Információs és Kereskedelmi Centrum létrehozását tűzte ki célul" - írja a Tőzsdekompasz 1991. című könyv (Ádám Zsigmond és Korányi G. Tamás munkája).

Tőzsdeelnök és medveidomár

A tőzsde 1990. június 19-ei megalapítását és 1990. június 21-i felavatását is megelőzte egy egyfajta előtőzsde, ahol az értékpapír-kereskedők (brókerek) úgynevezett telefonos kereskedésében már forogtak például a Novotrade (ma Hunmining néven töredékértéken tengődik) és a Skála-Coop részvényei is.

Az első tőzsdeelnök Bokros Lajos, későbbi válságkezelő pénzügyminiszter lett, akit egy későbbi, a medvepiacról írt cikkéért medveidomárnak is neveztek egy időben. Az első ügyvezető igazgató pedig Hardy Ilona neves értékpapír-jogász volt (a további elnököket lásd a táblázatban). Az 1990-es megnyitó nagy hírveréssel, ünnepélyes külsőségek között zajlott, a köztársasági elnök és sok politikus, díszvendég jelenlétében. Az első hivatalosan is bevezetett részvény, az IBUSZ, amit azóta alacsony áron kivezettek, pedig meredek emelkedéssel segített a hangulat emelésében, főleg a berlini fal leomlásától mámoros, Kelet-Európában nagy üzleteket szimatoló külföldi befektetők vásárlásai miatt.

Hosszú vegetálás után hosszú menetelés

Mivel az első fecske ilyen szép nyarat csinált, a további részvénykibocsátásokért általában sorban álltak az emberek. Némelyik jól sült el, de elég sok volt a kudarc, és a sok veszteség, átverésélmény, a nemzetközi befektetők lelkesedésének csökkenése, a rendszerváltás utáni durva gazdasági mélyrepülés, a 20-30 százalékot is elérő infláció mind-mind hozzájárulhatott, hogy a tőzsde több évig inkább csak vegetált. A BUX index például 1991. januártól 1993. végéig alig-alig mozdult el. Azután 1993-végén-1994 elején a külföldi befektetők érdeklődésének élénkülése miatt megkezdődött a tőzsde történetének első, szédítő árfolyamemelkedése, amikor pár év alatt mintegy ötszörösére emelkedtek az árfolyamok a BUX index tanúsága szerint.

Az egyik első nagy lecke. Avagy nagy átverés.

Annak ellenére, hogy volt olyan idő a kilencvenes évek első felében, amikor a Budapesti Értéktőzsde látogatótermében és sajtószobájában az is eseménynek számított, ha egyáltalán kötés született valamire, és később a 2000-es évek kilátástalannak tűnő lassú lecsorgással, stagnálással indultak a dotkom-lufi kipukkadása után, a tőzsde csak ritkán volt unalmas. A kilencvenes évek nagy részében számos privatizációs részvényeladás, kárpótlási jegyes csere tarkította a képet, akkor is izgalmakat okozva, ha tőzsdén kívül zajlottak. Akkoriban vezették be a mai nagy favoritokat is (OTP, Mol, Richter, Magyar Telekom, Egis, meg még amiket azóta kivezettek, mint például a Borsodchem).

Hanyas vagy? Akkor hány válságot éltél át?

Mindezt aztán vadkapitalizmusra emlékeztető jelenségek kísérték, mint egyetemisták hajnali bérsorbanállása, fél kézzel sorozatban elkövetett magánokirat-hamisítások (mint az általánossá vált "határozatos kárpótlási jegy", azaz az eredeti kárpótoltak biankó meghatalmazásaival együtt forgó kárpótlási jegyek gyakorlata), vagy a már nyitás előtt házon belül szinte teljesen el is kelt részvénycsomagok. Vagy a mai napig sem, és feltehetőleg már soha meg nem számolható teljes kibocsátott kárpótlásijegy-mennyiség, gyanús privatizációs tranzakciók vagy nem bizonyítható, de nyilvánvaló bennfentes ügyletek, különböző trükkökkel megtizedelt részvényesek, hogy csak párat említsünk.

Aztán az izgalmakat fokozta jó néhány csúnya válság, a rendszerváltás utáni, az argentin, az ázsiai, az orosz, a dotkom, majd az utóbbi évek válsága, amelyről azóta sem tudjuk biztosan, hogy V, W, U, L, vagy &, valami más alakú lesz, csak az valószínű, hogy még korántsincs vége. A kilencvenes évek végén-évezredünk elején a válságok és kisebb-nagyobb bűncselekmények nyomán tönkrement több mint egy tucatnyi brókercég, milliárdos tartozásokat hagyva maga után. A régi fiatal kezdő brókerek közül sok lett igazgató, cégtulajdonos, bankár, jegybankár, sőt miniszter és ki tudja, mi minden más. Néhányat meg lecsuktak, egyet géppisztollyal lőttek szitává, egy pedig öngyilkos lett.

Bevezették, kivezették, elvezették

Az első pár évben bevezetett tőzsdei cégek közül szinte egyik sincs velünk (vagy amelyik igen, mint a Konzum vagy a Novotrade-Hunmining, abból az alacsony forgalom és árfolyam miatt nem sok köszönet van). A hosszú évek során bevezetett többi társaság közül is rengeteg távozott, általában felvásárolták vagy csődbe ment, vagy legújabban disszidált, mint az idén a Fotex. Egy ősrégi poén szerint végülis nem történt semmi, csak néhány papírt bevezettek, néhányat kivezettek, néhány brókert pedig elvezettek. Ebben az évezredben nagy privatizációs kibocsátások és igazán tőkeerős magáncégek híján a friss részvények kínálata alacsony volt itthon, a korábbi nemzeti sport, a részvényjegyzés egyre inkább háttérbe szorult, de kitágult a világ. A hazai részvényeken edződött, pénzügyi kultúrát szerzett befektetők otthonról, karosszékből az interneten keresztül bármely kontinensen elveszíthetik vagy megduplázhatják ma már akár teljes vagyonukat, vagy annál egy kicsit többet is.

Nem nagyon szeretnek osztalékot fizetni.

De ha körülnézünk a világban, nem látunk olyan gazdaságilag fejlett országot, ahol ne lenne jól működő tőzsde, és a Budapesti Értéktőzsde ma is fontos lázmérője a Magyarországon zajló folyamatoknak (újabban leginkább a forint árfolyamával együtt). Ha pedig egy háziasszony - mert a háziasszonyok is tőzsdéznek néha -, vagy egy magyar fiatalember egyszer elkezd részvényt vásárolni, ma is leggyakrabban magyar részvényekkel kezdik. Ami szomorú, hogy a tőzsde, a tőzsdére bevezetett cégek súlya a gazdaságban nálunk meg sem közelíti a gazdaságilag fejlett országokét. Itt az igazán sikeres vállalatok többsége, tisztelet a kivételnek, óvakodik a nyilvánosság elé lépni.

Nem véletlen, hogy Katona Zsolt a tőzsdei kereskedési rendszer zökkenőmentes cseréje mellett egyik legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy a gazdasági-politikai döntéshozókkal az eddigieknél szorosabb együttműködést tudjon kialakítani. A tőzsde új vezérigazgatója a Privátbankárnak adott interjúban nemrég elmondta: új kategóriákat vezetnek be, és hamarosan új vállalatok is érkezhetnek a parkettre. Szeretnének néhány állami mamutot is a BÉT-re csábítani.

Miből lesz a cserebogár?

Csőd.

Még több csőd. Emlékszel a reklámra?