Az utóbbi időben sokszor elhangzott, hogy a hazai tőzsde korábbi, főleg 90-es évekbeli pezsgését, a sok részvényt, sok befektetőt, nagy izgalmakat milyen jó lenne visszahozni a piacra. Ez részben nehezebb amiatt, hogy az elmúlt 20 évben a tőzsdék gyakorlatilag a világ bármely pontjáról elérhető elektronikus nemzetközi hálózatok lettek, így a nemzeti tőzsdék szerepe óhatatlanul csökkent, főleg a kisebb országokban.
Van, akink jól megy
Ugyanakkor van jó példa is: a lengyel tőzsde érdemben nem veszített jelentőségéből a folyamat során, sőt ott a tőzsde alapvető lett a cégek számára. Szalay-Berzeviczy Attila, a BÉT korábbi elnöke elmondta, hogy Lengyelországban egy cégvezető számára kifejezetten presztízs, másként kifejezve menő dolog, ha cége a varsói tőzsdén van. Kétségkívül a miénkhez képest négyszeres lakosságú és gazdaságú országról van szó, ahol könnyebb ezt megvalósítani.
Kit célozzunk?
Ezek után felmerült a kérdés, hogy lehetne a cégeket hasonlóképp ösztönözni nálunk is, illetve mely cégeket érdemes a tőzsdére vonzani. Az egyik a tartósan állami tulajdonban lévő cégek csoportja lehet, de ehhez a kormány és az adott cég meggyőzése is szükséges. Ennél lényegesebb lehet Szalay Attila szerint, hogy az olyan sikeres magánvállalkozásokat, mint például a Wizz Air, sikerüljön a hazai börzére csábítani. Ugyanakkor ugyanilyen lényeges a befektetők visszahozatala a tőzsdére, és erre az ilyen sikeres vállalkozások, mint a Wizz Air, igen alkalmasak lennének.
Mit hozott a 26 év?
A tőzsde eddigi sikereiről Korányi G. Tamás, a Napi.hu főszerkesztője elmondta, hogy a BÉT az elmúlt 25 év alatt adott a piacnak 4 regionális multit: ezek a Richter, a Mol, az OTP és a Telekom. A négy közül ráadásul három befektetésként is rendkívül sikeres volt hosszú távon: az OTP árfolyama 60-70-szeresére, a Richteré 30-40-szeresére, a Molé 15-16-szorosára emelkedett tőzsdére jövetelük óta. A Telekom e tekintetben kilóg a sorból, de ott tekintetbe kell venni, hogy a céget ma már a piac inkább úgy árazza, mint egy közszolgáltatót, míg a bevezetéskor épp zajlott a technológiai, ezen belül telekommunikációs cégekre is kiterjedő piaci mánia, amely 2000-ben tetőzött.
Barlai Róbert, az OTP ügyvezető igazgatója, a BÉT igazgatóságának tagja szerint az említett cégek sosem jutottak volna ilyen magasra a tőzsde nélkül, miután a transzparencia és a nyitottság kikényszeríti a szervezeti hatékonyság megnövekedését. A tőzsdén kívüli cégek esetében sokkal nehezebb ezt elérni (hozzá kell tennünk, a Wizz Air is tőzsdei cég, csak nem a BÉT-en van bevezetve, hanem Londonban). A jelenlegi helyzetben az OTP helyzete viszonylag egyedi: a cég papírja adja sokszor a tőzsde forgalmának 50-70 százalékát, így gyakorlatilag az ország megítélését is a bankpapír árfolyammozgása reagálja le leginkább.
Ki jöjjön tőzsdére?
Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója szerint a tőzsdére jövetel végső soron annak a függvénye, hogy egy adott cégnek szüksége van-e tőkebevonásra és így a tőzsdei jelenlétre. A tőzsde végül is azért alakult ki 3-400 évvel ezelőtt, hogy azok a vállalkozó szellemű emberek, akik merész ötletekkel, elképzelésekkel rendelkeznek, tőkéstársakra lelhessenek az ötlet megvalósításához, és ezt cégük tőzsdére vitelével érik el.
Ugyanakkor célszerű elkerülni, hogy egy adott cég azért jöjjön a tőzsdére, hogy a fő tulajdonos ott drágán kiszórja részvényeit, és kiszálljon a cégből. Barlai Róbert még hozzátette, hogy türelemre van szükség, mert 10 év lejtmenet után nem lehet 1-2 év alatt ismét pezsgő részvénypiacot felépíteni.
Az Egyesült Államok 50 legnagyobb egyeteme közül már 34-ben kezdtek tiltakozó akciót. 
