A 6 éve tartó hossz természetesen meghozta sok cég kedvét a tőzsdére lépéshez, hisz ilyenkor sokkal könnyebb ezt megtenni. Az első óriás a Facebook volt, de mivel akkor még nem jutott el a piac a mánia szakaszba, még óvatosan kezelték a túlárazott kibocsátást. Kudarc is lett belőle: az árfolyam a kibocsátás után rögtön összeszakadt, és gyakorlatilag a feléig esett. Ott már reális volt az árazás, az okosak be is zsákoltak belőle. Ezt már visszaigazolta a piac, és az innen kezdődő hosszt már az táplálta, hogy a cég nem csak hogy megfelelt a várakozásoknak, hanem jóval túl is teljesítette azokat. Így aztán az ár először a kibocsátási szintig emelkedett, majd azt jóval túllépte, most már közel a 3-szorosáig jutott.
Megjött a kedvük
Nos, ez az utólagos siker meghozta a befektetők kedvét az újabb kibocsátásokhoz. Innentől kezdve nem gondolkoztak azon, hogy milyen a kibocsátás árazása: abból indultak ki, hogy minden úgy fog teljesíteni, mint a Facebook. Ez pedig kissé könnyelmű hozzáállás, hisz a siker távolról sem garantált. Ennek jó példája a Twitter, ahol a 19 dollárosra tervezett kibocsátási árat 26-ra tolták fel, a kereskedés pedig 45-ön indult, miután a piacon mesterségesen kevés papír volt: lényegében csak az új kibocsátású részvényekkel lehetett kereskedni. Ekkor megjelentek a shortosok, és az extrémen drágának tűnő papírt shortolni kezdték. Igen ám, de nem volt elég papír, így kényszerű zárásaikkal ők maguk kergették fel az árat 75 dollárig.
A shortosok kihalása után visszaesett az ár, aztán amikor piacra engedték az addig kirekesztett részvényeket, lezuhant 30-ig. Utána hosszú ideig 30 és 50 között tartózkodott, viszont most már látszik, hogy a cégnek egyáltalán nem megy jól, nem lesz belőle Facebook. Ez aztán az árfolyamban is mutatkozik: 30 dollár alá esett, így mindenki bukóban van, aki a tőzsdén vett. Sőt, aki a kibocsátáskor jegyzett, és még nem adta el, annak is már csak elenyésző nyeresége maradt.
Ugyancsak őrület jellemezte a GoPro kibocsátását: a 25 dolláron piacra érkező papír hamar 50 dollárig száguldott, sőt később 100 is volt. Ez persze túlzás volt, az ár vissza is tért a kibocsátási ár közepébe, de azóta már érvényesül a cég kiváló teljesítménye, így az ár újra stabilan 50-60 dollár környékén áll.
A teljes őrület
Végül tavaly ősszel jött az Alibaba: addigra már totális őrületben zajlott minden kibocsátás. Így ennél a papírnál már senki semmin nem gondolkodott: bármilyen áron venni akartak belőle. Voltak olyan elképzelések, hogy nem kéne az égig engedni a kibocsátási árat, de aztán ezzel senki nem törődött: hagyták, hadd vigye a nép bármennyiért. Végül 90 dollár fölött indult a kereskedés, a cég tőzsdei kapitalizációja kapásból 250 milliárd dollár körül alakult. Elég szokatlan, hogy egy újonnan tőzsdére lépő cég mindjárt a világ egyik legnagyobb vállalata legyen: óriási növekedést áraztak bele a befektetők, pedig ilyen nagy cégnél már nehéz nagy ütemben tovább nőni.
|
| Alibaba, tőzsdei szereplésének 11 hónapja |
A mánia egyik szakaszában még 120 dollárig is eljutott az ár, utána viszont jöttek az eredmények, és nem igazolták ezt. Így szép lassan lecsorgott az ár 80 dollárig, és a mostani negyedéves eredmény hatására 72-ig is leöntötték, vagyis tőzsdei történetének mélypontjára, kibocsátási ára közelébe került. Technikailag ugyanott tart, mint a Twitter.
Mit is érhet?
Nézzük, mit is tud a cég, és ez milyen árat indokol? Mindenekelőtt a növekedéssel vannak gondok, leginkább ugyanaz okból, ami a kínai gazdaság egészére érvényes: olyan nagy már, hogy nehéz tovább növekedni. A webáruház 100 milliárd dolláros forgalmat bonyolít: hogy várjunk még ennél is többet? A cég árbevétele 3,6 milliárd dollár volt, ha ezt éves szinten nézzük: kb. 14-15 milliárd, ami a most 180 milliárdos kapitalizáció mellett meglehetősen kevés, ebből a szempontból igen drága a papír.
A nyereséget tekintve már jobb a helyzet: most részvényenként 59 cent lett, éves szinten 2-3 dollár. Az árfolyam ennek 30-szorosa, ami már nem annyira kiugró érték, ha a profit duplázódna, már reális is lenne. A bökkenő azonban az, hogy egy ilyen óriási cégnek már nehéz megduplázni a profitját. Márpedig ha ez nem sikerül, akkor teljesen jogos a további áresés. Technikailag is kedvezőtlen a kép: a papír tőzsdei történetének mélypontján van, tehát mindenki bukóban ül. A tavaly őszi őrület után most itt kijózanodás, a reálisabb értékelés ideje.
Pete Hegseth azt mondta, hogy lezárult a korszak, amikor az Egyesült Államok támogatta a tehetős országok védelmét. 
Jobban fogják ezentúl keresni a forintot, mint a devizát? – interjú
„Nem hagyhattuk ki a magyar sztorit, vonzóbbá válhatnak a hazai eszközök” – Interjú
„Nem hiszem, hogy a vagyonadó akkora veszteség lenne a gazdagoknak” – az utca emberét kérdeztük
Korábban soha nem látott elköteleződés kell a magyar euróhoz – Interjú
