A Gazdasági Rádió Reggeli Monitor c. műsorának vendége ma Fellegi Tamás, a Privatbankar.hu újságírója volt. A fenti témákon kívül még Hillary Clintonról, mint lehetséges amerikai elnökről is szó volt. Mint leendő elnököt, leginkább saját eddigi politikai karrierje és férje volt elnöksége alapján lehet elképzelni. Szenátorként és külügyminiszterként sikeres volt, megítélése általában pozitív.
Bill Clinton elnökségének megítélése
Férje elnökségére nosztalgiával tekintenek az amerikaiak, de neki viszonylag könnyű dolga volt odahaza: 8 éves elnöksége jórészt a 90-es évek hatalmas gazdasági és tőzsdei fellendülése idejére esett. Ráadásul a kedvező körülményeket felhasználva az állam eladósodottságát igen alacsonyra csökkentette (ami azóta az egekbe szökött).
Külpolitikailag már kevésbé volt sikeres, de ez az amerikaiakban alig hagyott emléket. Egyrészt az ő elnöksége alatt szemtelenedett el az al-Kaida: akkor volt a később lerombolt World Trade Center első megsemmisítési kísérlete a ház mélygarázsába rejtett bombákkal, másrészt sor került a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségek felrobbantására, és ezek is megtorlatlanul maradtak. A terroristák azt hitték, mindent lehet, az ellenség gyenge, így került sor a 2001-es támadásokra, immár az ifjabb Bush elnöksége alatt, aki aztán le is számolt velük.
Másrészt Bill Clinton a volt Jugoszlávia területén többször bevetett Amerika haderejét, de nem túl sikeresen, hisz máig is egy rendezetlen feszültségforrás maradt a terület. Egyrészt Boszniában avatkoztak be: ugyan békét sikerült teremteni, de a jelenlegi államalakulat, amit létrehoztak, nem túl életképes. Majd következett Szerbia bombázása és Koszovó erőszakos elszakítása tőle. Egyrészt Koszovó, mint független ország nem lett eredményes, hisz lakosai elmenekülnek, másrészt Putyin Koszovó egyoldalú elszakításával példálózhat, amikor ő maga is oroszok által lakott területeket szakít el.
A következő elnökre is komoly világrendőri szerep hárul: valamit kezdenie kell a káoszba süllyedt arab országokkal (Líbia, Szíria, Jemen) és mindenekelőtt az Iszlám Állammal. Amíg nincs hatékony nemzetközi „világrendőrség”, addig Amerikára hárul a szerep.
Hazai tőzsderakéta
A BÉT hetek óta szárnyal, és felváltva húzzák a nagypapírok. Most a Richter lett a menő, leginkább talán azért, mert technikailag a legjobb állapotban van. Nincs messze történelmi csúcsától, ezért kevesen vannak bukóban, nincs eladói nyomás. Az orosz és ukrán visszaeséstől már nem fél annyira a piac, hisz a 98-as orosz válságot is remekül átvészelte a cég. Ugyanakkor jól terjeszkedik Amerikában, sok új terméke van, a befektetők optimisták.
Rubelspekuláció
Divat lett a magas kamatozású devizák vételével spekulálni. A török líráról nemrég írtunk, viszont az orosz rubel is népszerű eszköz. Sokan végigvették a tavalyi nagy esést és megégették magukat, viszont a közelmúltban az olaj erős korrekciójával együtt a rubel is erősödött, ebben már részt lehetett venni, és a kamat is segített. Felmerül a kérdés, hogy nincs-e extrém politikai kockázat a rubel esetében? Nyilván van, de az olajár ingadozás miatti mozgásokhoz képest ennek hatása nem olyan jelentős. Volatilis valuta, nagy körültekintéssel, óvatos pozícióméretezéssel szabad csak kereskedni vele.
A vámháború közepette is találni olyan témát, amiben az amerikaiak és az EU is talál magának pozitívumot – az oroszok viszont nagyot koppanhatnak a végén. 
