A két piac közti különbség

A legfontosabb tényező az, hogy míg a részvények 100 százalékban befektetési eszközök, azaz kizárólag ilyen okból veszik őket, addig az árupiaci termékek mindig csak átmenetileg befektetési avagy spekulációs eszközök, alapvetően termelik, valamint felhasználják őket. A gabonák és egyéb termények (kávé, kakaó stb.) kizárólag fogyasztási célokat szolgálnak, de ugyanez elmondható az olajról, a gázról és a legtöbb fémről is. Az egyetlen érdemi kivétel az arany: ennek ipari felhasználása kisebb jelentőségű, mint értékőrző, befektetési vagy akár spekulációs szerepe.

Vagyis míg egy részvényt vagy egy aranyrudat megveszünk is ücsörgünk rajta akár évtizedekig, és várjuk a profitot, addig ezt a legtöbb áruféleséggel sokkal kevésbé tesszük, illetve ott a rövidtávú spekulációs ügyletek jelentősebbek. Ezen termékeknél ráadásul a termelői kínálat ill. fogyasztói kereslet a döntő, míg a részvényeiknél ilyen értelemszerűen nincs. Az olaj árát alapvetően az határozza meg, hogy mennyit használnak fel áramtermelésre, járművek meghajtására vagy a vegyiparban, ugyanakkor az is, hogy a földben rejlő tartalékokból mikor mennyit tudnak kitermelni.

A gabonáknál, kakaónál, kávénál még döntőbb, hogy egy adott évben mennyi terem, és mennyi a fogyasztás a világban. Ezeknél a terményeknél ezért nem is lehetnek olyan mértékűek az áringadozások, mint egyes részvényeknél. A részvények alsó határa a 0, amit gyakran el is ér egy-egy papír, amikor csődbe megy az adott vállalat. A felső határ viszont a végtelen, főleg kisebb cégeknél, hisz a befektetők és elemzők átmenetileg majdnem bármekkora növekedést odaképzelhetnek egy adott cég mögé, de legalábbis azt mondhatják rá: ő lesz a következő Apple.

Így tehát a döntő különbség meg is van a két szektor között, és ennek alapján már érthetőbb, hogy időnként igen eltérően tudnak viselkedni. Ennek ellenére sokszor együtt mozognak, és az ilyen nagy eltérések, divergenciák, mint a mostani, ritkák, de annál beszédesebbek. Nézzük meg, hogy zajlottak ezek az elmúlt 20 évben.

A 90-es években

A 90-es évek elején már javában zajlott a fejlett piacokon a részvénypiaci hossz, de még normál tempóban. Ekkor az árupiacok is hasonlóan, békésen emelkedtek. A világgazdaságban egy fellendülés zajlott, melyet külön megnövelt a volt kommunista blokk országainak a világgazdaságba való integrálódása. A tőzsdei folyamat 95-ben begyorsult, és kezdtek egyensúlytalanságok jelentkezni a világban. Ennek következménye lett 1997-ben az ázsiai vírus: a túlértékelt ázsiai valutákat tömegesen kellett leértékelni, ez aztán kissé visszavetette a növekedést és így a nyersanyag igényt is. Ekkor fordultak le az árupiacok, mindenekelőtt az olaj.

Az S&P 500 és a Bloomberg Árutőzsdei Index alakulása

A tőzsdék kiheverték a rövid kis visszaesést, az olaj viszont zuhant, annyira, hogy 98-ban maga alá temette az olajexportra épülő orosz gazdaságot és válságot idézett elő. A részvénytőzsdék megint csak hamar kiheverték a válságot és még másfél évig zajlott a hossz. Végül az árupiacok bizonyultak jó előrejelzőnek: 2000-ben a túlhevült részvénytőzsdék is lefordultak, és három éves bessz következett.

Az elmúlt 15 év

Pénz ugyanakkor volt a világban, és egyes helyeken a gazdasági növekedés is újra felpörgött, különösen Kínában. Ez viszont óhatatlanul megnövelte az energiahordozók és ipari nyersanyagok iránti keresletet, így kisebb visszaesés után 2002-től erőteljesen növekedett az árupiac. 2003-ban aztán a részvénypiac is csatlakozott hozzá, így megint együtt, kéz a kézben haladtak, miközben sok országban, de főleg Amerikában felfújták az ingatlanpiaci lufit is. Ez 2007-ben véget vetett a részvénypiaci hossznak, de az árupiacokon, elsősorban az olajban, még hátravolt egy lufifújás.

2008 őszén aztán, amikor beütött a bankválság, hirtelen minden összeomlott: részvények és áruk egyaránt, mivel a bankpánik egy kvázi pénzhiányos helyzetet okozott. A kormányzatok, jegybankok azonban gyorsan léptek: pénzt borítottak a piacra, a kamatok 0-ig csökkentek. A hirtelen áradó pénz pedig természetesen rögtön felfelé indította az összes piacot. 2011-ben aztán a két piac ugyanúgy kettévált, mint 1997-ben. Miután a pénzesőt és a gyors tőkepiaci felfutást nem követte heves gazdasági növekedés, az árupiacok lefordultak. Megszűnt ugyanis bennük a fundamentális felhajtó erő, a spekulatív erő pedig önmagában kevés. Nem úgy a részvénypiacon, ahol ez azóta is töretlenül kitart.

Ha analógiát keresünk a mostanival, akkor leginkább az 1997-2000 közti helyzetet tekinthetjük mintának, azzal az eltéréssel, hogy most tovább húzódik és nagyobb méreteket ölt a divergencia. Ezt most a szokatlanul laza monetáris környezet és az ennek ellenére renyhe világgazdasági növekedés indokolja, mindazonáltal akkor a részvénypiaci hossz jóval előbb ért véget, mint hogy az árupiaci fellendülés megkezdődött volna.