Pesszimisták lettek
A forint az euróhoz képest csak pár százalékot mozog rendszerint, vagyis sokkal kevésbé mozgékony, mint a legtöbb szabadon lebegő valuta, de ezt mégis soknak érezzük, talán azért, mert az elmúlt 1-2 évben tartósan hármassal kezdődik az árfolyam, ami stabil leértékelődésre utal. És ez így is van, a korábbi 280 körüli szintekkel szemben mostanában a 310 környéke volt a jellemző.
Ez pár év alatt mindössze 10 százalék leértékelődés, tulajdonképpen önmagában jelentéktelen, ha ez nem egy hosszabb folyamat része. És sokan pont ettől kezdtek tartani, hogy egy tartós folyamatról van szó, ami valamiért kedvező lenne a kormánynak vagy az MNB-nek. Ez a nézet az elmúlt hetekben már annyira elterjedt, hogy sokan a 320-as árat hirdették. Nos, tegyük fel, hogy egy részük meg is játszotta az elképzelést, ami majdnem be is jött, de 319-nél jött a fordulat.
Új helyzet
Aki várta a nagy gyengülést, gyorsan le kellett, hogy zárja a pozíciót, mielőtt a veszteség tetemes lett volna. Ilyet gyakran látunk, sokszor okoznak az ilyen folyamatok rövidtávon heves ármozgást. A pénteki azonban nem egészen ilyennek tűnt, annál nagyobb és hevesebb volt. A közvetlen ok talán az lehetett, hogy a kormány olyan célt említett, miszerint a forintban számolva csökkennie kéne az államadósságnak, aminek egyik eszköze lehet a forint erősödése, hisz ekkor a devizaadósság, még ha sokkal kevesebb is, mint pár éve, forintban kisebb összeg.
|
| Euró/forint, 2 hét |
Ezen a magyarázaton túlmenően a forint árfolyamára olyan tényezők hatnak, amelyek az erősödést indokolják. Ezt már többször említettük, és most lehet, hogy lassan eljön az igazság. A forint ugyanis alapvetően alulértékelt, és mint ilyen, normális körülmények közt erősödni kezd, amíg meg nem szűnik, vagy le nem csökken az alulértékeltsége.
A fundamentumok
Na de honnan is gondoljuk, hogy alulértékelt? Egy valuta reális értékét roppant nehéz meghatározni, önmagában az is csak kevés információt árul el, ha összehasonlítjuk az árszínvonalat más valutájú országokéval, bár ha ebben nagyon nagy az eltérés, valamit már jelenthet. A valuta értékeltségét sokkal inkább az határozza meg, hogy adott árfolyam mellett milyen az adott ország külkereskedelmi és fizetési mérlege.
Emellett lényeges lehet a munkaerő ára abban az esetben, a ha a munkaerő szabadon áramlik egy övezetben. Nos, ez nálunk nagyon is fennáll, és mint látni fogjuk, nagy is a jelentősége. De nézzük először az első, legfontosabb tényezőt.
Magyarország külkereskedelmi és fizetési mérlege egyaránt vastagon többletes, mégpedig hosszú ideje, vagyis kivitelünk jóval nagyobb, mint behozatalunk. Ebből adódóan több valuta érkezik hozzánk a külkereskedelemben, mint amennyit felhasználunk. Ha más tényezőket nem veszünk figyelembe, akkor ennek rendszerint az a következménye, hogy a sok többletvalutát eladják, ez csökkenti azok árfolyamát (a forintét pedig erősíti), és ez egész addig folytatódik, amíg az óriási mérlegtöbblet nem mérséklődik.
A devizahitelek
Joggal merül fel a kérdés, hogy ha ez így van, akkor eddig miért gyengült a forint? Nos, a magyarázat nagyon is logikus: átmenetileg óriási valutaigény keletkezett abból, hogy megszabadultunk a devizahitelektől és az államadósság devizában fennálló részének nem kis hányadától. Ez olyan óriási összeg, hogy az MNB rá is kell, hogy áldozza a devizatartalékok egy részét, a piac egy ekkora műveletet el sem bírna, illetve túl nagy árfolyam kilengést okozna. Az viszont logikus, hogy amíg ez a folyamat zajlott, addig gyengült a forint, hisz a váltás nem kis hányada azért a piacon zajlott le.
Most már azonban lassan lezajlik a folyamat, és az államadósságon belüli devizás rész is lassan eléri a kormány és az MNB által kívánatosnak tartott szintet. A nyomás erről az oldalról megszűnik a forinton, így a fundamentumok kezdenek hatni. Azok közül pedig a legfőbb, mint láttuk, a felértékelődés felé mutat.
Bérek, kamatok
És itt az a másik tényező, ami nyitott munkaerőpiacunkból adódik. Béreink igen alacsonyak néhány nyugat-európai országhoz képest, ezért a munkaerő odaáramlik. Ez a folyamat olyan mértéket ölt, hogy már munkaerőhiány fenyeget, vagyis a bérkülönbségnek csökkennie kell. Ennek egyik, és viszonylag kevés kárt okozó formája a forint felértékelődése. Szemben az általános és nagymértékű béremeléssel, inkább csak az exportőröket érinti, de pont a nagy exporttöbblet miatt ez egy szintig nem gond.
Befolyásolhatja még az árfolyamot a devizák eltérő kamatszintje, vagy a bizalom felbillenése valamelyik irányból (menekülés egy valutából, vagy éppen egy valutába, mint a svájci frankkal történt). Ilyen folyamatok nálunk nem nagyon vannak, ha voltak is, már lecsengtek, a forint és az euró közti kamatkülönbözet pedig pont megfelelő ahhoz, hogy egyik irányban sem indul túlzott pénzáramlás.
Maradnak tehát a fundamentumok, meg esetleg az óhajtott államadósság csökkenés forintban a választások előtti évre, és már mehet is a forint fölfelé. Hogy meddig? 10 százalékot nyugodtan, de legalábbis a kettessel kezdődő tartományig, ami most nincs is olyan messze.
Az irányadó ráta 5,5 százalékra csökkent. 
