Lengyelország: nem buborék ez, de lehet meglepetés
A Privátbankár.hu Tőkepiac 2014 konferenciájának panelbeszélgetésén Jaroslaw Derylo, a Wood & Co Befektetési Diviziójának igazgatója arra felvetésre, hogy sokak szerint a lengyel tőzsdén éppen egy buborék fújódik, azt mondta: a helyzet nem ilyen drámai, a probléma messze nem ilyen nagy. A szakember szerint kifejezetten jó a befektetési bázis, ami stabil alapot ad a növekedésnek.
Persze lesz majd meglepetés, amikor a piacról az új szabályozásnak köszönhetően egyszer csak eltűnik az egyik nagy szereplői kör: a magánnyugdíjpénztáraknak ugyanis mérsékelni kell a részvénykitettségüket. Azt egyelőre ugyanis nem lehet tudni, fokozatos lesz a kivonulásuk, vagy hirtelen tűnnek el a piacról – ez még okozhat zavarokat.
|
A konferenciáról készül anyagainkat itt olvashat illetve nézheti meg: Ha a válság földrengés volt, most jön a cunami Ki lesz a gyorsabb, a bróker vagy a magánbefektető? |
Magyarország úttörő a piac tönkretételében is
A panelbeszélgetésen Jaksity György, a Concorde Értékpapír vezetője elmondta: Magyarország úttörő volt a tőkepiacok régiós történetében. Az országban nyílt az első tőzsde, nálunk volt az első nyilvános tőzsdei kibocsátás, és az első nyugdíjreform is – sajnos azonban úttörők vagyunk abban is, hogy hogyan tesszük tönkre a piacot.
A nyugdíjpénztárak államosítása ennek egy nagyon fontos mérföldköve volt – Jaksity György szerint ez a vég kezdete, úgy látja: nem visszafordítható a folyamat, a likviditás folyamatosan szűkül a piacon – ezt pedig nagyon nehéz megállítani. A nyugdíjpénztárak kivonása mellett egy másik tényező is terheli a magyar piacot: egy globális jelenség, melynek keretében bizonyos, korábban fontos szereplők eltűntek a piacról. A hagyományos befektetési banki, brókeri modellek kezdenek ugyanis kikopni: a vállalatcsoport bevételi struktúráját vizsgálva azt látják: a brókercégek szinte eltűntek a budapesti tőzsdéről, aminek legnagyobb szereplőjévé vált a Concorde
Nem csoda, hogy ilyen körülmények között nincs nyilvános tőzsdei kibocsátás: nincs meg a szükséges likviditás, nincs lehetőség brókercégként a forgalmi jutalékból megélni. 2012-ben a Concorde 3 nagyon jó vállalattal dolgozott együtt a tőzsdei kibocsátáson, de végül csak egyet sikerült eljuttatni a tőzsdére, azt is nagyon nagy nehézségek árán. Az elmúlt évtizedben ide jutottunk, és a helyzet várakozásaik szerint nem is nagyon fog javulni.
Tudja-e a kkv, hogy hogyan fejlődhet?
Katrin Herrling, a Brain & Co igazgatója szerint amikor azt kérdezzük, a közepes méretű vállalkozások tőkéhez jutását hogyan segíthetnénk, azt is meg kell nézni: eléggé élő az európai kkv-piac? Egy tanulmány szerint az elmúlt 6-7 évben a kkv-k szenvedtek a legjobban Európában, és bár minden országban vannak sikersztorik, nem sikerült létrehozni azt a színes kkv-szektort, ami a tőkepiac alapját adja. Márpedig ha ezt nem sikerül felpörgetni, nem tudunk választani arra, miért nem fejlődnek gyorsabban a kkv-k – amelyek között gyakran előfordul, hogy egy családi vállalkozás vezetése nem hajlandó kiadni a kezéből az irányítás egy részét - , akkor a régiónk nem tud olyan szintre jutni, mint Európa többi része.
Probléma az is, hogy sokszor maguk a cégek sem értik a folyamatokat: nem tudják, hogy egy tőkeinjekcióval hogyan működhetnének jobban. Nem ismerik azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül tőkéhez juthatnának.
Kérdés az is: van-e elég befektető? Sokszor visszafogja a őket a bonyolult szabályozás, a kemény tőkekövetelmények és a befektetésre alkalmas vállalatok szűkössége ezeken azonban lehetséges lenne javítani. Ha azonban nincs meg a kkv-kat előrevivő lehetőségek halmaza, nem áll össze a finanszírozási struktúra – ha pedig nincs elég finanszírozható kkv, nem jöhet létre az egészséges az ökoszisztéma.
Sok cég megijed a tőzsdétől – kicsik kíméljenek?
Peter Koblic, a prágai tőzsde vezéigazgatója elmondta: a cseh tőkepiac speciális eset: a '90-es évek privatizációs hulláma idején volt olyan nap, amikor 2 ezer cég került tőzsdére. Közülük sok csődbe ment, de azért volt, ami fel tudta venni a lépést. Az orosz válság, kínai válság idején pedig megnőtt a jelentősége az átláthatóságnak, a befektetők a transzparensen működő cégeket kezdték favorizálni.
1000 vállalatot fél év alatt kiszórtak a tőzsdéről – jellemző, hogy az ő papírjaikkal összesen 5 tranzakció született. A következő években még 400 vállalatot vezettek ki, amelyekkel gyakorlatilag nem volt kereskedés.
Mostanában Csehországban is nehéz tető alá hozni új kibocsátásokat: a cégek gyakran megijednek a követelményektől, a befektetők sem tolonganak. A brókercégek szerveznek időnként ipo-kat is, de ezekből gyakorlatilag nem lehet megélni. Koblic úgy látja: náluk sokkal inkább egy közvetítés nélküli, speciális piacra lenne szükség, de az EU ezt nem igazán támogatja, inkább a szigorúbb felügyeletet erőltetik a brókercégekre.
Jaksity György hozzátette: egy tőzsdei kibocsátás megszervezése olyan, mint egy hadsereget mozgatni egy éven át, miközben még nyereséget akarunk elérni: jogászok, a cégvezetés, kutatók, kereskedők, szabályozók hadát kell folyamatosan koordinálni, miközben még arra is figyelni kell, hogy a költségek alacsonyak legyenek. A tapasztalatok szerint a cég kapitalizációjának legalább 50 millió dollárosnak kell lennie ahhoz, hogy elérje a kritikus méretet, ami a tőzsdei bevezetéshez szükséges.
Drága dolog tőzsdére menni?
Katrin Herrling szerint: a vállalat mérete valóban korlátozó tényező. A tipikus ipo-nak pedig vannak költségei, de vannak olyan cégek, amelyek innovatív megoldásokat kínálnak erre: egy holland példát említett, amikor egy főleg középméretű vállalatokkal foglalkozó brókercég a teljes átvilágítás helyett csak a a cashflow-generáló eszközöket világítja át – a tőkepiacokat így kevesebb mint 50 ezer eurós költséggel is el lehet így érni.
Petr Koblic szerint kérdés, hogy ez elég-e a befektetőknek: egy sörfőzde például megkereste őket, céljuk az volt, hogy nem teljes dokumentációt állítanak össze, csak a cseh szabályoknak megfelelő átvilágításon esnek át (nemzetközi sztenderdek helyett). Kiderült azonban, hogy a megkeresett befektetők inkább nemzetközi szabályok szerint összeállított adatokkal, minden információ birtokában, teljes transzparencia mellett hajlandóak befektetni egy cégbe.
Erről is vitatkozott az Ez Viszont Privát e heti adásában Wéber Balázs vezető szerkesztő, valamint Király Béla és Vég Márton újságíró. 
