A világ különböző jegybankjai által fenntartott nemzetközi szervezet, a Bank for International Settlements (BIS, nemzetközi elszámolások bankja) kivizsgálta az októberi font-összeomlás körülményeit. Arra jutottak, hogy nem volt egy jól körülhatárolható ok (pl. nem egy kereskedő vitt be tévesen egy számot), hanem különböző okok összessége váltotta ki az eseményt, amit azért találtak meglepőnek, mert a font viszonylag nagy valuta, és ezért kevesen gondolták, hogy ilyen elmozdulás történhet benne.
A fránya svájci
Ugyanakkor épp két éve, hogy a svájci frankkal hasonló történt, csak sokkal nagyobb mértékben. Persze ott megvolt a jól körülhatárolható ok: a svájci jegybank esküdözött, hogy nem engedi 1,20 eurónál erősebb szintre frankot, hanem ott megveszi a világ összes euróját, ha felkínálják neki, hisz annyi frankot teremthet és adhat el, amennyit csak akar, legalábbis elméletben. Nos, mégsem kellett neki a világ teljes eurókészlete, január 15-én délelőtt hirtelen kihátrált az egészből, és a piac összeomlott: néhány perc alatt szinte kereskedés nélkül 15 százalékot mozdult el az ár, és aztán ott kezdett kialakulni a stabil kereskedés.
Két óriás van csak
Ezáltal lett példa a közelmúltból arra, hogy egy viszonylag likvidnek tartott valuta elképesztő mértékűt mozduljon, így ezek után benne volt a levegőben, hogy máskor is történhet hasonló, még akkor is, ha nincs előtte jegybanki beavatkozás, mint a svájci franknál. Sokan nem vették korábban figyelembe, hogy a nagy valuták fogalma megváltozott. Amióta bevezették az eurót, a világon két gigantikus valuta van (ha a mögöttük lévő GDP alapján nézzük), a dollár és az euró. Minden más valuta kicsi hozzájuk képest (talán a jüan nem, de azt még nem tekintik teljesen szabad és likvid valutának, nincs is nagy piaca).
Így az egyetlen valutapár, amelyben lényegében kizárhatók az ilyen extremitások, az euró-dollár. A többi, úgy tűnik, jóval érzékenyebb. Ebben nem kis szerepet játszik, és ez a mostani megállapításban is szerepel, hogy a valutákkal folyamatosan, lényegében 24 órán át kereskednek, míg a piac likviditása nyilván nem egyforma a nap különböző részeiben. A font piaca értelemszerűen akkor a leglikvidebb, amikor Angliában munkaidő van, és nyitva vannak az ottani piacok, ezzel szemben amikor Ázsiában reggel van (mint az adott esetben is), akkor Európában még az éj honol, szinte senki nem kereskedik. Így a piac likviditása, forgalma lecsökken, ami teret enged a hirtelen, nagymértékű árfolyam-elmozdulásoknak.
Trenderősítő hír
A konkrét esetben volt egy hír, ami eladásokat generálhatott, még pedig a Financial Times hozta le, hogy a francia elnök a brit EU-kilépés kemény változatáról beszélt, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság kikerülne az európai egységes piacról. Normális körülmények között egy ilyen nyilatkozatra nem omlik össze egy valuta, de figyelembe kell venni, hogy a font már egy hónapja szakadatlanul esett. Idegesek voltak tehát a kerekedők, de főleg a font emelkedésére játszó alapok és spekulánsok. Az ő veszteségeik már tetemesek voltak, és eljött a szint, ahol nem tudták vagy nem akarták tovább finanszírozni a pozíciókat.
|
| Angol font/euró. A hosszú kanóc az összeomlás |
Megindultak tehát az automatikus veszteséglimitáló zárások (font eladások), amik a csendes ázsiai piacon nagyot nyomtak az áron. Erre újabb stop megbízások generálódtak, és létrejött egy spirál, amelyet a gépesített rendszer pár másodperc alatt le is bonyolított. Amikor az utolsó stop megbízás is teljesült, nem nagyon akadt eladó a hirtelen jött nagy mélységben, így az ár elkezdett visszakapaszkodni, de persze a kiindulási szintet nem érte el, hisz jól kitömték a vevőket.
A trend vége: begyorsulás
Meg kell jegyezni, hogy ilyen eseményt sok piacon láthatunk, ahol egy gyors, nagy trend zajlik. Valamely instrumentum hirtelen sokat elmozdul, amire sokan ellenirányú pozíciót nyitnak, mondván, jön a korrekció. Azonban nem jön, hanem a trend folytatódik, sőt egyre gyorsabb. Ez egyre jobban fáj a vesztes pozíciókban ülőknek, akiknek tőkeáttételes ügyleteknél (a devizapiacon ezekből rengeteg van), elfogy a pénzük, másoknak pedig elfogy a reményük, és úgy döntenek, hogy most már sosem lesz vége a rossz iránynak. Ez az a pont, ahol nagyon sokan egyszerre zárnak, kiváltva a felgyorsult mozgást.
Macron is támogatja az ötletet. 
