Készüljünk a legrosszabbra: nyakunkon egy újabb összeomlás?

A vészmadarak

A szóban forgó szakértők nem akárkik, elég jó nevük van a piacon. Közülük az egyik, Mark Spitznagel arról híresült el, hogy a 2008-as válságban hatalmas shortokat nyitott, és degeszre kereste magát. Most azt mondja, nem szabad meglepődnünk, ha bekövetkezik egy váratlan összeomlás, sőt, szerinte kifejezetten számítanunk kell rá.

Marc Faber, a svájci alapkezelő is hasonló véleményen van: szerinte máris hatalmas eszközbuborék képződött, ami bármely nap kipukkadhat. Ő ezért az ultra laza monetáris politikát hibáztatja, mondván, a megtakarítók a 0 kamat miatt kényszerülnek részvény-, és ingatlanvásárlásra, ők fújják a lufit. A szakértő azt mondja, nem lett volna szabad ilyen hosszan fenntartani ezt az abnormális kamatmentes állapotot.

Ami meglepő, hogy még a konzervatív Warren Buffett is állítólag készül az összeomlásra. Az ún. Warren Buffett indikátor, ami a teljes amerikai részvénypiaci kapitalizáció és az amerikai GDP hányadát méri, most ad eladási jelzést, amivel szerinte elérkeztünk a veszélyzónába.

Hogy kezeljük?

Na de mit tehet az egyszeri befektető, ha jön a nyakonöntés? A legkézenfekvőbb, hogy mindent kiszór és zsebre rakja a nyerőt (bukóban lenni nehéz a csúcsokon, csak azoknak sikerül, akik rossz egyedi papírokba vettek bele). A másik lehetőség, hogy a befektető becsukja a szemét, befogja az orrát, és kiüli a vihart. Ezzel az a baj, hogy még a 2008-as körben is várni kellett 5 évet a gyógyulásra, de van, hogy ez sokkal hosszabbra nyúlik: az 1929-es krach után szerény 23 évet kellett békésen várakozni a korábbi szint meghaladásáig.

Persze azt is meg lehet tenni, hogy meghatározunk egy kicsit szélesebb stop szintet, és ezzel elérhetjük, hogy a kisebb piaci korrekciók ne rázzanak le, viszont a nagy krachban ne legyünk beragadva. A komolyabb indexek évek óta, pontosabban 2011 vége óta nem estek 10 százaléknál többet egy-egy korrekcióban. Reális, ha azt mondjuk, hogy 3 és fél év után nem kockáztatunk ennél többet, és mondjuk 12-13 százalékos S&P 500 esésre tesszük a stopot.

S&P 500 index, 1 év

Persze ez csak arra az esetre vonatkozik, ha valamilyen indexkövető instrumentumunk, vagy több részvényből álló kosarunk van. Ha speciálisan 1-2 részvényben ülünk, akkor szigorúan csak az adott papírokban kell meghatározni, hol legyen a stop, hisz előfordulhat, hogy egy részvény akár a felére is leesik, míg a fő indexek csak 15 százalékot gyengülnek.

Nincsenek még előjelek

Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy egy tőzsdei korrekció vagy akár összeomlás időpontja meghatározhatatlan, még akkor is, ha néhány komoly, elismert piaci szakértő emlegeti. Bekövetkezhet napok alatt, de az is lehet, hogy csak évek múlva kerül rá sor. Ráadásul 2008-ban volt idő felkészülni: az ordító jelek már közel másfél éve mutatkoztak. Egyrészt az amerikai lakáspiacon fújt lufi már 2007-ben vadul eresztett, és a bankok már kezdték érezni az ebből adódó hitelproblémát. Másrészt 2007 nyarán-őszén tetőzött a piac, utána csorogni kezdett, és 2008 januárjában is egy nagyot esett. Őszre már több, mint egy éve volt eső trendben a piac, így bármikor bekövetkezhetett ennek gyorsulása.

Most a csúcson vagyunk, így tényleg derült égből érkezne a villámcsapás. Ráadásul, és itt kissé ellentmondanánk az említett szakértőknek, az esetek többségében nem a tetőn omlanak össze a piacok, hanem először esnek, sokan megveszik az esést mint korrekciót, és csak utána jön a haddelhadd. Így azt mondhatjuk, hogy a komolyabb vészharang kongatást 1900 pontos S&P 500 alatt lehet megkezdeni.