Vízfakasztás

Az emberiség régi álma, hogy vizet fakaszt a sivatagban és hatalmas termőterületekhez jut. Ahol vannak csapadékos helyekről érkező sivatagi folyók, mint pl. a Szir-darja, az Amu-darja, vagy akár a Jordán, ott lehet öntözni, el is lehet locsolni a teljes érkező vizet, legfeljebb elfogy az Aral-tó vagy a Holt-tenger. De ahol nincs ilyen megújuló vízforrás, csak a földfelszín alatt az utolsó jégkorszak óta megbúvó víz, ott csak átmenetileg lehet zöldbe borítani a tájat.

Ez történt Szaúd-Arábiában: a hatalmas olajexportőr a 80-as és 90-es években hirtelen nagy búzaexportőr is lett, ellátta az Arab-félsziget összes környező államát. Ha valaki repülőről nézte a tájat, óriási búzaköröket látott: a kör kézepén egy locsolófej forgott körbe, és ellátta az általa elért kör alakú területet.

Kör alakú búzamezők Szaúd-Arábiában

Kiszáradt

Ez azonban véget ért, a zöld körök eltűntek, a víz elfogyott, és jövőre Szaúd-Arábia már ismét teljes mértékben importra szorul. Így az ország visszatér a klubba, ahol, ahogy tréfásan emlegetik, szénhidrogént adnak el, és szénhidrátot vásárolnak. A 8 éve kezdődő folyamatnak persze roppantul örülnek a világ gabonatermesztői és kereskedői.

A gabonaimportot koordináló szaúdi állami ügynökség elmondta, hogy jövőre 3,5 millió tonnát fognak venni, ami 10-szer annyi, mint 2008-ban, az első évben, amikor már nem ment az önellátás. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy 2016-ban már teljesen importfüggő lesz az ország, az utolsó sivatagi búzaszár is elszárad. Ez az adat ráadásul 2025-re várhatóan 4,5 millió tonnára nő a népességnövekedés miatt.

Óriás importőrök

A búzaexportőröknek ez most mennyből az áldás, mert a 2008-ban 13 dolláron tetőző ár most 5 dollárra zuhant, és a szaúdi óriásvétel kissé enyhíti a túlkínálatot. Szaúd-Arábia 1984-ben lett búzaexportőr, 92-ben 4,1 millió tonnát termelt, és bekerült a világ 10 legnagyobb búzaexportőre közé. Most viszont rövidesen be fog kerülni a 10 legnagyobb importőr közé. A tündérmese véget ért.

A Közel-keleten csak Törökország, Egyiptom, Irak, Irán és Szíria termeszt érdemi mennyiségű búzát, de ők sem önellátóak. Ez érdekes annak fényében, hogy Mezopotámia ill. a Nílus völgye voltak a történelem első mezőgazdasági területei. Azóta viszont egyrészt szárazabb lett az éghajlat, másrészt népességrobbanás zajlott le a területen. Különösen Egyiptom helyzete kritikus: az ókorban az országot bőségesen ellátó keskeny Nílus-völgy ma a 85 milliós lakosság szükségleteinek igen kis hányadát fedezi, így Egyiptom a világ legnagyobb búzaimportőre lett.