|
| (Fotó: Eidenpenz József) |
Elég fontos mérföldkőhöz érkeztünk a forint- és a kamatpolitikában. Noha a monetáris politikának bevallottan nincs árfolyamcélja, az infláció elleni küzdelemben, a gazdasági prosperitás fenntartásában a megfelelő forint árfolyam fontos tényező.
A gyakorlatban a jegybank igyekezett minden forint árfolyamra vonatkozó kijelentést kerülni, a tényleges kommunikációban azonban a sorok között egyértelmű volt az üzenet: a gyengébb forint nem zavarja az MNB-t inflációs céljának elérésében, a gazdasági növekedés fenntartásában, támogatásában. Az üzenet mindig indirekt volt, a kamatpolitikán keresztül valósult meg. Ha gyenge az árfolyam és a jegybank tovább csökkenti vagy éppen nem emeli a kamatokat, akkor világos a döntésének a devizaárfolyamra vonatkozó üzenete.
A jegybankot eddig talán csak az késztette a leggyengébb fokozatú beavatkozásra, azaz a verbális intervencióra, ha olyan piaci momentumok épültek fel, mint például egy spekulációs „támadás”, és /vagy túl gyorsan túl sokat vesztett értékéből a deviza, illetve károsan nagy volatilitást okoztak ezek a mozgások.
Nem mindegy, hogy 2 vagy 4,7 százalékos infláció mellett beszélünk a forint árfolyamáról
|
| Barlai Róbert tőkepiaci szakértő |
Az évek alatt felépült jegybanki direkt vagy indirekt üzenetekből azt lehetett leszűrni, hogy évi 3-4% gyengülés alacsony volatilitás mellett nem zavarja a jegybankot - miközben ment a találgatás, hogy vajon ez milyen nominális EURHUF árfolyamig marad így.
Könnyű belátni, hogy egészen más forintgyengülést tolerálhat egy hiteles jegybank 2%-os inflációnál, mint 4,7%- os inflációnál. Mindezek mellett ismételten kezdett felépülni egy erős spekuláció a forint új szintekre való megtörésében.
Azt gondolom, hogy látva a spekuláció erősödését és a teljesen könnyen előre jelezhető inflációs emelkedést, azt a jegybankban is tudták, hogy a rendszert nem lehet érintetlenül hagyni.
Látható volt, hogy a jegybank januárban a forintlikviditást befolyásoló lejáró devizaswap-állományokat nem újítja meg, amivel elkezdte csökkenteni a rendszerben lévő fölös forintlikviditást. Ez már önmagában erős üzenet volt, amit azonban a piac pár órás erősödések után negligált.
Azért volt ez mégis erős jelzés, mert a forintlikviditás szűkítését abban az időszakban is folytatta az MNB, amikor az állam devizakötvényeket vásárolt vissza, és egy devizakötvény lejáratot is ki kellett fizetnie - ezek eredőjeként eleve 650 milliárd forint értékben csökkent a rendszer forintlikviditása.
Az inflációs adat elhozta a legjobb pillanatot a megszólalásra
Ilyen előzmények után jutottunk el a tegnapi inflációs adathoz, amit 340-es euróárfolyammal várt a piac. Valószínűleg az MNB-ben sokat tanakodtak azon, hogyan is kéne megszólalni úgy, hogy ne a devizát kelljen kommentálni direktben. Erre jó alkalom volt a publikált inflációs adat, ami még a jegybank várakozásait is felülmúlta. Koordináltan és tervszerűen jött az adatot követően Nagy Márton nyilatkozata, ami egy nagyon jelentős mérföldkőnek tekinthető.
Noha minden elemző azt várja, hogy tavasztól az infláció elkezd csökkeni, és visszatér a jegybank toleranciatartományába, Nagy Márton nyilatkozata nagyon „hawkish”-ra lett hangolva.
Szakmai körökben a jegybank monetáris politikáját folyamatos támadások érték, hogy nem kellően infláció-ellenes a jegybank, illetve már korábban el kellett volna kezdeni a bankközi kamatokat feljebb engedni és kifarolni az extra laza monetáris politikából.
Az eddigi jegybanki hallgatást és csendet a tegnapi nyilatkozat azonban nemcsak hogy megtörte, hanem kijelöl egy olyan mérföldkövet, ami a közeli negyedévekre vonatkozóan valószínűleg fordulópontot is jelent.
Miket szűrhetünk le a tegnapi Nagy Márton nyilatkozatból?
- Ilyen inflációs szint és felfelé ható nagyobb kockázatok mellett nem maradhat változatlan gyengülő pályán a forint.
- Felhívta a piac figyelmét arra, hogy a lejáró devizaswapok meg nem hosszabbítása nem cél nélküli. Erre egyébként eddig nem reagált a piac. (Egyébként a rövid devizaswapokba árazott forint implikált kamatok az infláció előtt már 0,5%-ra mentek fel, amit a BUBOR jegyzések is követni kezdtek emelkedéssel január második fele óta)
- Óvatosan üzent a forint-spekulánsoknak is, hogy látják őket és figyelnek.
- Egyértelmű az üzenet, hogy eddig és ne tovább – erre a kérdésre a piac nagyon régóta kereste a választ.
Az üzenet szakmai és higgadt volt, illetve az inflációs publikáció utáni üzenet egy hiteles pillanat volt falat mutatni a piacnak.
Amit azóta látunk a piacon, az egy erőteljes short-zárás, hiszen az világos, hogy csak a „spekuláns” flow-kkal lehetett ilyen szintre gyengíteni a forintot, reálgazdasági flow-k, a gazdaság egyéb fundamentumai bőven 300 alatti EURHUF árfolyamot indukálnának.
Mi következik most?
A várva várt fordulat és a viszonyítási pont tehát megvan. Mi jön ezután?
A következő inflációs riportban látnunk kell, hogy a jegybank mit gondol valójában az infláció alakulásáról - Nagy Mártonnak az az üzenete, hogy „erősödtek a felfelé ható inflációs kockázatok”, hogy jön majd át a konkrét előrejelzésekbe, mit kommunikál majd teendőként a jegybank, illetve kíséri-e ezt majd rögtön bármilyen kamatváltoztatás, előretekintő kamatpálya-kommunikáció. (forward guidence).
Meglátjuk, a short-zárások és a jövőkép átárazódása milyen szintre engedik erősödni az árfolyamot és a bankközi kamatok hol állnak be. Ha 330 környékén vagy az alatt beáll az árfolyam, akkor annak adok nagyobb valószínűséget, hogy az MNB „dovishabb” lesz a mai várakozásoknál, az addigra közel 1%-ig felmenő bankközi kamatok ismét elkezdenek lefelé csorogni.
Ha az árfolyam nem tud megnyugodni és a spekulánsok tovább akarják tesztelni a jegybank hitelességét, akkor durvább beavatkozásra lesz szükség, mint egy jól eltalált verbális intervencióra.
Az első forgatókönyv lenne üdvösebb, hiszen az biztosan kisebb kamatoldali áldozattal fog járni. Sokan érvelnek amellett, hogy a jegybankot nemhogy nem zavarta eddig a gyenge deviza, hanem egyenesen örült is neki; én úgy gondolom, hogy a kamatok emelése, emelkedése nagyobb fájdalom az MNB küldetésében, mint hagyni visszaerősödni valamennyit az árfolyamot.
Baka András lett Magyarország új köztársasági elnöke. 
