Lámfalussy élete első 20 évét töltötte itthon, majd 1949-ben Belgiumba települt, ott végezett közgazdasági egyetemen. Utána komoly karriert futott be, 1976-1993-ig a Nemzetközi Fizetések Bankjánál dolgozott Bázelben, 1985-től vezérigazgatóként. A bank a gyakorlatban egyfajta európai bankfelügyeleti szerv. Ezután lett 1994-től az euró bevezetés gyakorlati megvalósítását intéző EKB elődszervezet elnöke.
Az euró ötlete
A híres magyar származású közgazdász-bankár halála okán felidézzük, hogy is jött létre az európai közös fizetőeszköz, hogy üzemelt a gyakorlatban, és mi a jövője.
A kontinens valutáinak összehangolására már korábban is voltak kísérletek, de komolyan nem kerülhetett szóba a kérdés, amíg egy erős gazdasági közösség létre nem jött. Ez volt az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség. Azért jött létre, mert a szabad európai államok az 50-es évektől rájöttek, hogy gyarmataikat fokozatosan elveszítve gazdaságilag egyre inkább egymásra vannak utalva.
A gazdasági együttműködés bevált, és már a 60-as években felmerült egy közös valuta ötlete, de 1968-tól repedezni kezdett a 2. világháború óta fennálló, Bretton Woods-i valutarendszer, elsősorban Amerika túlköltekezése miatt. 1971-ben Amerika feladta a dollár aranyfedezetét, majd 1973-ban végleg megszűnt a Bretton Woods-i rendszer. Innentől a valuták szabadon lebeghettek, a dollár végre leértékelődhetett.
Alighogy túljutottak a piacok ezen a változáson, jött az 1973-as első olajválság, ami inflációs sokkot okozott a fejlett világban. Ekkor kisebb baja is nagyobb volt az EGK tagországoknak, minthogy a közös valutával foglalkozzanak. 1979-ben jött a második olajsokk, de az már hamarabb lecsengett, a nyugati gazdaságok már könnyebben alkalmazkodtak, majd 1982-től megindult a 2000-ig tartó gazdasági és tőzsdei fellendülés.
A megvalósulás
Ez már lehetővé tette, hogy újra terítékre kerüljön a közös valuta, miközben a gazdasági integráció egyébként is gyorsan mélyült a tagállamok között. 1989-ben a Jacques Delors vezette Európai Bizottság kezdett neki a közös valuta kidolgozásának, és ennek volt tagja Lámfalussy. A munka gyorsan haladt, 1992-re elkészültek és aláírták a híres Maastrichti szerződést, ami a közös valuta bevezetését szabályozza.
A szerződést a tagországoknak jóvá kellett hagyniuk: Dánia elutasította, Nagy-Britannia viszont eleve ódzkodott tőle, pláne, hogy a font 1992 szeptemberében összeomlott a német márkával szemben, így ki is alakult, mely tagok maradnak távol a valutauniótól. A következő gyakorlati lépés 1994 elején jött: létrehozták az Európai Monetáris Intézetet, Lámfalussy elnökletével. Sokáig elmélkedtek, mi legyen a közös valuta neve, aztán nagy nehezen az euró elnevezés mellett döntöttek 1995 decemberében, és az 1999-es bevezetési időpontot is meghatározták.
Innen jöttek a gyakorlati lépések: stabilitási és növekedési paktum, ERM-2 rendszer a valutaárfolyamok stabilizálására, végül az első körben résztvevő országok meghatározása. 1998-ban a Monetáris Intézet átalakult az Európai Központi Bankká (ekkor már nem Lámfalussy volt az elnök), majd 1999. január 1-én indulhatott a valutaunió, egyelőre számlapénzként.
Az éles próba és a jövő
2002-ben aztán jöttek a bankjegyek is. A rendszer remekül működött, még a 2008-as válságot is jól vette, de utána jelentkeztek azok a gondok, melyeket a tervezők elmulasztottak megoldani. A közös pénzügyminisztérium, azaz a fiskális politika összehangolásának elmaradása megbosszulta magát: a költekező országok bajba kerültek.
Végül sikerült megoldani a problémát, most már sokkal nagyobb fegyelmet tart az Eurogroup, a zóna pénzügyminisztereinek tanácsa, amely egyfajta gazdasági kormányzati szerepet tölt be az eurózónában, miközben az EKB függetlensége megmaradt. A rendszer jól is működik, egyedül a görögökkel nem bírnak, akik képtelenek együttműködni. Ha ez fennmarad, az országnak óhatatlanul távoznia kell az övezetből, de ez ma már nem lenne akkora tragédia. Ugyan a tervezők nem készültek fel arra, hogy a zónából távozni is lehet, de egy szuverén országok alkotta valutaövezet csak úgy működhet, ha mindenki betartja a szabályokat, a renitens pedig távozik.
Az első 15 év alapján megkockáztathatjuk a feltevést, hogy az euró sok évtizeddel, vagy akár évszázaddal élheti túl most távozott atyját.
Sokan attól tartanak, hogy Donald Trump elnök átfogó vámintézkedései, amelyek kereskedelmi háborút robbantottak ki, tovább növelik az árakat és gyengítik a gazdaságot. 
