Szemtanúi voltunk egy, a régiónk deviza mozgásaitól elszakadó forint gyengülésnek. Mindezt olyan volatilitás mellett, ami devizaválságok első fázisában szokott előfordulni. Ez teljesen szokatlan és új jelenség volt, ami viszont nem volt teljesen váratlan.

Többször írtam róla, hogy a magyar gazdaságot olyan alacsony kamatszint mellett üti meg a korona vírus járvány, hogy az újraárazódó kockázati prémium miatt kamatemelést kell majd a jegybanknak végrehajtania, ha nem teszi, akkor ez a feszültség a deviza árfolyamában fog lecsapódni.

Természetesen a monetáris politika fő küldetése az infláció elleni küzdelem, illetve manapság mindig hozzátesszük, és ha az infláció megfelelő szinten van, akkor a növekedési célok támogatása is. Ugyanakkor legalább ilyen fontos, vagy talán még fontosabb egy ország fizetőeszközének az értékmegőrzése, a mi esetünkben a forint stabilitásának a fenntartása.

Nem arról van szó, hogy a forint nem gyengülhet. Gyengülhet, alakítsák annak árfolyamát a piaci erők, amit a jegybank a kamat politikáján keresztül befolyásolni tud. De a gyengülés maradjon "orderly", ahogy a tőkepiacokon mondják, azaz a piac intézményei működjenek. Legyen árjegyző, a vételi-eladási ajánlatok közötti spread a szokásos szinten legyen, a volatilitás az adott gazdasági környezetre jellemző legyen, más hasonló devizákhoz képest ne legyen a forint piacán rendkívüli helyzet, stb.  Az elmúlt hetekben sajnos a forint piacán "disorderly" mozgások és tendenciák alakultak ki.

Miért?

Mert a jegybank tényleges lépésekkel nem üzente meg a piacnak, hogy a forint árfolyama hogyan viszonyul a monetáris politikához. Talán kicsit több mint egy hónapja még érzékelhető volt, hogy 340 fölé nem szívesen engedi a jegybank a forintot az euróhoz képest. Aztán jött a koronavírus válság, és új helyzet keletkezett. Nem volt világos üzenet, hogy ebben az új helyzetben milyen fogódzok alapján tekintsenek a piaci szereplők a forintra. Persze nem is volt könnyű helyzetben a jegybank, hiszen a nagy- és fejlett tőkepiacokon is több eszközosztályban is szétesett a piac, hatalmas volatilitás mellett rángatóztak az árfolyamok. A "disorderly" azt jelenti, hogy a piac ármeghatározó képessége megszűnik, jelentősen romlik. Az árjegyzők a megkapott tételeket forró krumpliként dobják tovább, tehát nem működik az árjegyzés intézménye. A forint esetében a bid/offer spread a szokásos 5-15 fillérről kitágult 1-2 forintra, és láttunk napi 5-8 forintos gyengülést is. Nem lehet tudni, csak megközelítőleg, hogy ilyenkor hol van a valós ár. Hasonló folyamatok futottak le a magyar kötvény piacokon is.

Ebben a helyzetben a jegybank kénytelen valós lépéssel mutatni, hogy érti a piaci folyamatokat. Ilyenkor már a "verbális intervenció" kevés.

Ennek köszönhetően a jegybank március végén megemelte a betéti kamatszintet 0,9%-ra, az addigi -0,05%-ról, az 1 hetes betéti termék bevezetésével. Ez fontos lépés és üzenet volt, hiszen nagyon sok évig azt mondta, hogy nem lesz olyan helyzet Magyarországon, hogy kamatot kelljen emelni. Ennek ellenére meglépte, a piac pedig megkapta a maga üzenetét. Azonban ez megkésett volt, és nem nagyon történ más, mint hogy kb. a lengyel rövid kamatszintet állította elő az MNB Magyarországon. A forint gyengült tovább, ez a lépés nem volt elég a piacnak, hogy a volatilitás és a régiótól elszakadó forint esése megálljon.

Így futottunk bele a keddi MNB Monetáris Tanács döntésekbe és sajtótájékoztatóba, ahol sok mindenről volt szó. A talán legfontosabb főcímmel, hogy "kamatot emelt jegybank" én csak nagyon kevéssé tudok egyet érteni.

A saját és szerintem a piac logikája szerint, érdemi kamatemelést tegnap nem jelentett be a jegybank.

A bankrendszer szintjén, különösen egy likviditás bő helyzetben a jegybanknak valamilyen instrumentumban sterilizálni kell, ki kell csapatni a fölös likviditást. Ahol ennek az eszköznek a megállapított kamatszintje van, ott van a bankrendszerben a rövid kamatszint, hiszen nem az a szűk korlát, hogy milyen kamaton tudok pénzhez jutni, hanem hogy hol tudom a fölös likviditást kihelyezni. Ahol pedig a rövid kamatszint van, abból kiindulva árazzák a bankok és a piac szereplői az 1 hetes, 1, 3 hónapos, stb. pénzek árát. Így árazódnak a deviza swapokban is a rövid forint kamatok, aminek a szintje meghatározó a deviza, a forint árfolyamára.

A tegnapi napon kamatemelést a jegybank az aktív repo, azaz a hitel termékeinek az esetében jelentett be (ott se mindegyik futamidőre), mintegy kamat folyosót (ténylegest) nyitva az aktív (hitelezés) és passzív (betét elhelyezés) oldal számára.

Nagy Márton a mai sajtótájékoztatón megerősítette, hogy: rendkívüli módon zavarta őket a forint extra volatilitása, a régiótól elszakadó forint mozgás, és ha szükségét látják, a 0,9%- os betéti termék kamatát is emelhetik. Ugyanakkor hozzátette, hogy bízik abban, hogy a bankrendszer mind a Bubor árazásánál, mind a betéti tender használatánál megérti, hogy a jegybanki szándék 0,9% körül van.

Nem történt tehát eddig más, minthogy a jegybank úgy alakította át eszközrendszerét, hogy bizonyos hiteltermékei árát megemelte 1,85%-ra és pont. A rövid kamatszint szempontjából pedig a legfontosabb instrumentum, az 1 hetes betéti tender árazásához pedig nem akar még hozzá nyúlni, de ha szükség lesz rá, élni fog az árazási szabadságával is.

Ennek az árazási szabadságnak a bejelentése volt talán a legfontosabb a monetáris politika és a forint szempontjából. Megteremtett egy rugalmas eszközt, amivel Monetáris Tanács ülés nélkül hetente tud a valós kamatszinten változtatni.

Ez önmagában is egy fontos üzenet, hiszen eddig ilyen rugalmas eszköze nem volt az MNB-nek, de tényleges passzív oldali kamat intézkedés nem lett tegnap bejelentve.

Mire lehet elég az eddig bejelentett intézkedés sorozat?

• A piac világos jelzést kapott, hogy kontroll nélküli és a régiótól leszakadó deviza gyengülést a jegybank tevőlegesen is megakadályozza.
• A világgazdaság és ezen belül is az EU és a CEE régió gazdasági kilátásai miatt ingadozó forint ellen nem kíván az MNB fellépni. Megjegyzem ez szinte „mission impossible„ lenne és adott esetben olyan költségek merülhetnek fel, ami össztársadalmilag megkérdőjelezhető.
• Tehát, ha a régiónk devizái gyengülnek, akkor gyengüljön a forint is, de kontrolláltan, "orderly" módon.
• Az EURHUF lehet 380 is, ha ez a világ gazdasági és piaci folyamataiba is beleillik, azaz egy további és lehetséges forint gyengülés ellen nem (vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy még nem) húzott fel a jegybank kínai falat.
• Az MNB hitelességét és a transzparenciát nem segíti, hogy az MNB-nek most az eddig meghirdetett eszközök mennyiségre és árazásra vonatkozóan teljes szabadsága lett. Ez ugyanis pont akkor növeli a bizonytalanságot, amikor a piacnak fix kapaszkodókra lenne szüksége az árazásban.