Senki sem tudja, hogy mikor omlik össze a bitcoin?

(Fotó: Eidenpenz József)

Robert Shiller professzor, Nobel-díjas közgazdász, aki 2000-ben és 2007-ben is jól előre látta a közelgő tőzsdei összeomlást, interjút adott a Der Spiegel német hetilapnak, amelyben a kriptovalutákról kérdezték. A tudós úgy tartja, hogy a bitcoin teljesen összeomolhat, de az is lehet, hogy még száz év múlva is létezni fog.

Szerinte ugyanis a tőkepiaci buborékok vagy lufik akár több ezer évig is fennmaradhatnak. Erre legjobb példa az arany, amely szerinte csak egy érdekes kinézetű fém, amelyet valójában a sztori tesz értékessé, amelyet hozzá kötnek. Az arany csodálata szinte vallásos jellegű. A Bibliában például a tudós szerint több mint 400 alkalommal fordul elő az arany szó.

A bitcoin-mánia magját is az adja, hogy az emberek elkezdtek beszélni róla, és ez valósággal fertőző, mint egy vírus. Ráadásul a bitcoin ravasz konstrukció, és pontosan illik egy bizonyos fajta politikai beállítottsághoz, amelynek lényege, hogy a kormányok és bankok nem tudják ellenőrizni.

Sztorit vesznek az emberek

Jelenleg a világban magas fokú a kormányokkal szembeni bizalmatlanság, emiatt sokan a bitcoint is már-már vallásos áhítattal veszik körül. Ehhez jön még a bitcoin létrejöttét övező rejtély.

Emellett a tudós úgy gondolja, hogy a bitcoinnak nincsen valódi belső, fundamentális (“intrinsic”)  értéke, csak annyi az értéke, amelyet az emberek neki tulajdonítanak. Csakhogy ez az aranyról is elmondható, amely a szakember szerint jóval nagyobb csereértékkel bír, mint belső értékkel. “Az arany, akár a bitcoin, egy sztorinak köszönhetően értékes” – mondja Shiller.

Egyszer már összeomlott

Arra a kérdésre, hogy a bitcoin spekulációs buborékban van-e, a szakember azt mondja, hogy a buborékoknak nincsen rendes definíciója. Ám a bitcoin már egyszer átment mindezen, a 2013-es felfutás után összeomlott az értéke, majdnem úgy látszott, hogy teljesen vége.

(A 2013 decemberi bitcoin csúcs 1100 dollár körül volt, innét nagyon gyorsan 600 környékére esett. 2015 elején 180-190 dollár körül volt egy mélypont, majd pár évig inkább stagnált, illetve lassan felfelé kúszott.)

Mánia, de mekkora?

A Der Spiegel a Forbes és a Financial Times nyomán bemutat egy ábrát, egy Jean-David Rodrigue nevű kutató munkáját, amely a tőkepiaci buborékok és mániák tipikus áralakulását mutatja be. Hatalmas, egyre gyorsuló drágulás, komoly visszaesés, átmeneti felpattanás, végleges összeomlás – avagy médiafigyelem, mánia, pánik nevű szakaszokkal (lásd az ábrát). Ám ez a 2013-2014-es és a mostani áralakulásra egyaránt szépen ráilleszthető. Így kevés fogódzót ad ahhoz, hogy mikor is várható az összeomlás.

(Jean-David Rodrigue, Wikipedia)

Nem tudjuk, miért volt a Fekete Péntek

Mi készteti a buborékokat kipukkadásra? – tették fel a kérdést a tudósnak. Szerinte ez sokszor megmagyarázhatatlan, talán egy további pszichológiai tényezővel, az emberi figyelemmel, a gondolatok terjedésével függ össze. Az 1987-es nagy tőzsdei összeomlásnak máig nem találják a magyarázatát, kutatások szerint egyszerűen az lehetett, hogy túl széles körben terjedt el: az árfolyamok már túl magasak. De az 1929-es Fekete Péntek kiváltó okára sincsen a mai napig sem megnyugtató magyarázat – mondja a Nobel-díjas.

Okosabb vagy, mint egymillió másik?

Megint csak az ötletek fertőzésszerű terjedése tehát, amit a mániánál említettek. Aki szerint a média hatása is fontos, de a szájtól szájig terjedő élőbeszéd, a kollégák, barátok információi még fontosabbak a mániák és összeomlások kialakulásában.

Erős érzelmi alapot ad a hasonló spekulációkhoz az a jelenség, hogy az emberek többsége többre tartja magát másoknál, és meg van győződve róla, ő jobban ért hozzá, okosabb, mint a többség. Így jobban fog teljesíteni a befektetéseknél. (Ez néha igaz is, van, hogy nem a tömegnek lesz igaza.)

Irigység-faktor

A tavaly év végi kriptodeviza-őrület kapcsán sok elemző emlegette a FoMO-jelenséget, a félelmet a kimaradástól (Fear of Missing Out). Ilyenkor az emberek megijednek, hogy kimaradnak a lehetőségből, így balekokká válnak. Irigykednek másokra, a szomszédokra, ismerősökre, akik már kerestek rajta, és úgy gondolják, ezt ők is meg tudják csinálni. (Hiszen okosabbak.)