|
| A Budapesti Értéktőzsde februárban költözött új székhelyére, a Bank Centerbe. 110 év után tért vissza a tőzsde a Szabadság térre. |
A legfőbb oka ennek nagyjából ugyanaz, mint tavaly lett volna. A cégeket külön sújtó unortodox gazdaságpolitika kezdett el változni, és ehhez kormányváltás sem kellett. Ahogy a kormány bejelentette a bankadó és az egyéb különadók csökkentésének és esetleges kivezetésének tervét, rögtön beindult a rakéta. Természetesen más, kedvező tényezők is szerepet játszottak, de enélkül ilyen őrületet nemigen láthattunk volna, mint ami pár hét, sőt pár nap alatt lezajlott a börzén.
Papíronként
A legnagyobb rali az OTP-ben volt, teljesen ésszerűen. Ez a papír volt a legjobban meggyepálva, miután a bankokat érte a legtöbb csapás, és a kommunikáció is erősen bankellenes volt korábban. Ráadásul a befektetők között a túlzott pesszimizmus is felütötte a fejét, sokan a 2009-es mélységeket vizionálták, és shortolni kezdték a papírt. A sok short pozíció és a hirtelen javuló körülmények aztán megtették a hatásukat: pár hét alatt közel 50, év eleje óta pedig 60 százalékot emelkedett a papír.
A Molban nem volt ilyen extrém a helyzet, de az év eleji mélységekből így is 40 százalékot erősödött, ebből kb. 25 százalékot az utolsó pár hétben. Itt is egy csapásra szűnt meg az alulértékeltség. A Telekomnál ez a folyamat sokkal hamarább, már 2013 végétől elindult, miután a kormány akkor kötött stratégiai megállapodást a céggel, ami alapján nyilvánvaló volt, hogy csökkenni fognak a terhek. Ekkor a 300 forint alatti árfolyamról elrugaszkodott a papír. Idén év elején 340 körül volt, azóta szakadatlanul emelkedik, most 430. Ez csak idén bő 25 százalék, de a tavalyelőtti mélyponthoz képest már 60.
Végül a Richter: itt nem volt különösebb alulértékeltség, miután a gyógyszeripart nm sújtották olyan terhek, mint a pénzügyi, energetikai vagy a távközlési szektort. Mindazonáltal a januári 3400 forintos árhoz képest itt is 25 százalékot meghaladó a nyereség.
Értékeltség
Nézzük ezek után, milyen most a részvények értékeltsége, lehet-e további szárnyalásra számítani. Azt lehet mondani, hogy a papírok kirívó alulértékeltsége megszűnt. Ha fundamentálisan, ill. a szektortársak árához viszonyítva elemezzük őket, már nincs bennük az ingyenebéd lehetősége.
Az OTP elérte, sőt meghaladta könyv szerinti értékét. Ugyanakkor ehhez az árfolyamhoz már részvényenként 500-600 forintos nyereség is dukálna bankpapír esetében, ami 150 milliárd körüli adózott eredményt igényelne a banktól. Ezt, vagy akár ennél többet nehéz előrejelezni a következő évekre, bár lehet, hogy optimista elemzők megpróbálkoznak vele. Hozzá kell tenni, hogy a mostani hosszban amúgy sem a bankok a vezetők, sőt az égbe törő német piacon kifejezetten lemaradók. Igaz viszont, hogy nálunk az OTP a legkomolyabb papír, sok befektető az országot azonosítja vele, ezért ha Magyarországot súlyozzák feljebb a portfóliókban, főleg OTP-t zsákolnak.
A Molnál még nem múlt el minden zavaró tényező, nevezetesen az Ina-ügy, valamit az a tény, hogy a cég vezetőjét az Interpol körözi. Ha ezek megoldódnak, valószínűleg még ugrana egy kisebbet a papír. Mindazonáltal, fundamentálisan alapon, 15 ezer fölötti árhoz egy olajipari papírnál is kellene papíronként 1500 forint fölötti nyereség, ami a cég szintjén 150 milliárd körül lenne. Ennyi még csak el tudunk képzelni nyugodt időszakban, de sokkal többet már nehézkesen. Emellett az olajpapírok most ugyancsak nem a felkapott kategóriában vannak.
Nem lufifújós szektorok
Tulajdonképpen kár, hogy mind a négy nagypapírunk olyan szektort képvisel, melyekben rendszerint alacsonyabb árazással forognak a papírok. Ha lenne valami komolyabb ipari, kereskedelmi, esetleg technológiai, pláne netes cégünk, abban indulhatna a lufi. Bármilyen árazás beleférne, ha az úri közönség elhiszi a végtelen növekedést. Ez most a világ sok piacán zajlik, leginkább Kínában.
Így viszont be kell érni konzervatívabb papírjainkkal, amelyek az égig nem tudnak menni, de ha nagy az öröm, esetleg sok a short, természetesen meghúzhatják még őket. De nem alulértékeltek már, még egy ugyanilyen menetre, mint amit most láttunk pár hónap alatt, már kevés az esély.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
