Zuhanórepülésben az afrikai valuták - mi történik?

Cserearány romlás

Dél-Afrika, Nigéria, Angola és Ghána ugyanazzal a gonddal küzd: az általuk exportált nyersanyagok ára a mélybe zuhant, vagyis jelentős cserearányromlást szenvedtek el. Ilyenkor a nemzeti valuta esni kezd, megjelenik az infláció, visszaesik a gazdasági növekedés. Ismerjük mi ezt a helyzetet jól még a 70-es, 80-as évekből: akkor pont a másik irányba mentek az árak, és az olaj-, és gázáremelkedés a mi cserearányainkat rontotta, és mi voltunk ugyanilyen pácban.

Az érintett országok központi bankjai meditálhatnak, hogy a különféle kellemetlen lehetőségek közül melyiket választják. Ez nálunk is így volt egykoron, de egész sokáig megúsztuk forintleértékelés nélkül, mert nyakló nélkül vehettük fel a nyugati hiteleket. Afrika viszont már nem fürdik a pénzesőben, hisz a befektetők épp menekülnek. A kormányoknak, jegybankoknak tehát intézkednie kell, amit mi leginkább megszorításoknak szoktunk nevezni.

Leértékelődés

Érthető módon mindegyik valutára leértékelődési nyomás nehezedik a dollárhoz képest. Legnagyobb mértékben a zambiai kwacha esett tavaly 43 százalékkal, őt követte az angolai és a malawi pénznem 35 százalékkal. A közismertebb dél-afrikai rand 30 százalékot gyengült, a tanzániai és ugandai shilling 20 százalékot esett.

A dél-afrikai rand árfolyama a dollárhoz képest

Nigériában más a helyzet. Ott a központi bank próbálja változatlanul tartani valutája, a naira árfolyamát, ami ilyenkor egy sokkal nehezebb megoldás. Tavaly márciusig hagyta esni, de akkor bekeményítettek, és a dolláronkénti 200-as szinten tartják. Ehhez most már 26 százalékos kamatszint és valutakorlátozások kellenek, amik sokat ártanak a gazdaságnak.

Monetáris szigorítás

A többiek nem dacoltak a lehetetlennel, és hagyták a valutákat leértékelődni. Ghána és Dél-Afrika így el is jutott az egyensúlyi árfolyamhoz, a nagy olajkitermelő Angola pedig többszöri leértékeléssel jutott egy elfogadhatóbb árfolyamhoz. A nagy leértékelődésnek persze megvannak a hatásai: Dél-Afrikában az infláció viszonylag ismeretlen fogalom volt a közelmúltban, de most 6 százalék közelébe emelkedett, ami ilyen nagy leértékelődés mellett tulajdonképpen még egy jó eredmény. A helyzetet a központi bank kamatemelésekkel próbálja kezelni.

A Bloomberg által megszólaltatott elemzők szerint a legjobb, amit ezek a központi bankok tehetnek, a további monetáris szigorítás, vagyis a kamatemelés. Ez rövidtávon rontja a növekedést, de elősegíti azt, hogy helyreálljon a makrogazdasági egyensúly, és azt ne a pusztító infláció kényszerítse ki, sokkal nagyobb károkat okozva. Nigéria erőlködése a fix árfolyammal pedig veszélyes: ha fenntarthatatlannak minősül, nagy robajjal omlik össze az árfolyam, mint történt ez már annyiszor hasonló esetekben.