A vasérc ára – amely egy vezető indikátora a befektetéseknek az építkezéseken fölhasznált acél révén – az elmúlt napokban a kritikus tonnánkénti 70 dollár alá került, 50 százalékot szakadva az idei évben! Utoljára ilyen szinteket 2009-ben láttunk utoljára. A fő okot Kínában kell keresni, ahol már második hónapja esnek az átlagos ingatlanárak, ráadásul az esés gyorsul: míg szeptemberben 1, 2 százalékkal estek éves alapon, októberre ez már 2, 6 százalékot ért el.
Ráadásul még nő is a pesszimizmus a vasérc piacán, a gyenge kínai kereslet és a túlkínálat miatt a Citigroup 2015-re már 60 dollárra várja a tonnánkénti árat a mostani, már így is összeomlásnak nevezhető 70 dollár körüli árról. Az HSBC egy október 22-ei jelentésében pedig arról értekezik, hogy az idei globális termelés 100 millió tonnával haladja meg a keresletet, míg a túltermelés szintje tavaly "csak" 16 millió tonnát ért el.
Szorul a hurok az acélgyártók nyakán
Ez bizony komoly horderejű trendváltás a piacon. Az elmúlt évtizedben Kína minden egyes évben akkora addicionális, új kapacitásokat teremtett az acél-iparában, mint Németország - Európa legnagyobb acéltermelője - teljes éves termelése. Az elképesztő ütemű felfutás eredőjeként előálló óriási kapacitások Kínában fölszívták a világ vasérc-termelésének a felét és addig nem látott jólétet teremtett Ausztrália Pilbara régiójában és a brazil Amazonas medencében. Az üzlet, amelynek mértéke évi 160 milliárd dollárt tesz ki, most gyorsan hanyatlik.
A jegybankok zéró kamatláb politikája rózsaszínű álmokhoz és túlzott befektetésekhez vezetett. Az óriási bányavállalatok elhitték a főáramlatú propagandát, miszerint Kína acéltermelése csak valamikor 2030 körül fog tetőzni és emiatt 2009 óta 120 milliárd dollárt fektettek be új kapacitások létrehozásába. Ennek most, hogy a vasérc ára öt éves mélypontra esett, súlyos következményei lesznek olyan bánya-óriásokra, mint a BHP Billiton és a Rio Tinto Group.
Kína messze a legnagyobb felvevője a világon a réznek és a cinknek is, amelyek szintén meghatározó szerepet játszanak az építőiparban. A réz ára hasonló vesszőfutást szenved el az elmúlt időszakban, mert Kína fölhasználásának 61 százaléka a most visszaeső építőiparba kerül.
A tenger alatti villamosvezetket rongálta meg. 
