Attól tartanak, a következő lufit a termőföldeken fogják fújni

Ki a legnagyobb termőföld-tulajdonos Amerikában az államon kívül: talán valamelyik élelmiszeripari konszern, mint a McDonald’s, vagy valamely híresen gazdag család, mint a Rockefellerek? – tette fel a kérdést a Financial Times. Mint kiderül, egyik sem, ehelyett a TIAA-CREF jelzésű nyugdíjalapé a legtöbb ilyen földterület, igaz, a mormon egyház is eléggé előkelő helyen áll a sorban.

A nyugdíjalap 3,4 millió tagjának 470 milliárd dollárját kezeli, ebből kétmilliárd dollár van közvetlenül amerikai termőföldben, további jelentős összegek közvetve más mezőgazdasági érdekeltségű vállalkozásokban és külföldi, főleg brazil és ausztrál földterületekben fekszenek. Nem ez az egyetlen ilyen, az OECD egyik jelentése szerint ugyanis 54 befektetési alap 7,44 milliárd dollárt tart mezőgazdasági befektetésekben világszerte, aminek a duplázódására számítanak.

Az okok közé tartozik, hogy az élelmiszerkereslet rohamosan nő, a föld lakossága most érte el a hétmilliárdot, és a feltörekvő országok gyors gazdasági fejlődése miatt újabb és újabb tömegek képesek többet költeni élelmiszerekre. A válsághangulat, a recesszió szele ellenére az élelmiszerárak viszonylag magas szinten mozognak. Ám van ennél komolyabb ok is: az általános válsághangulat, bizalmatlanság a pénz, devizák, kötvények, részvények iránt értékálló befektetések felé tereli az embereket. (Hasonlóan ahhoz, ahogy német lapok rendszeresen beszámolnak róla, amint a polgárok mohón vásárolják befektetési céllal a lakásokat Németországban.)

A Business Week szerint Nebraskában 30 százalékkal voltak feljebb a földárak a második negyedév végén, mint egy évvel korábban. Robert J. Shiller, a Yale egyetem közgazdásza, aki már 2005-ben megjósolta az amerikai ingatlanpiaci buborékot, idén márciusban a következő évtized buborékjelöltjének nevezte a termőföldet. Úgy tűnik, a Fed is komolyan veszi a szavait, és árgus szemekkel figyeli a jelenséget. A szeptember 7-én kiadott híres Beige Book szerint a Kansas City-i Fed 20 százalékos, a chichagoi 17 százalékos, a minneapolisi pedig 22 százalékos földár-emelkedésről számolt be.

 

A Morgan Stanley kalandja az ukrán sztyeppével Voltak, akik korán ébredtek, de rossz helyen. A The Washington Post oknyomozó riportja szerint a Morgan Stanley már 2006 körül a föld- és élelmiszerárak emelkedését prognosztizálta, és az Enselco nevű leányvállalatán keresztül 2007-ben komoly földterületekben szerzett részesedést Ukrajnában, Odessza közelében. Az üzlet azonban nem ment jól, bürokrácia, korrupció, lopások nehezítették a gazdálkodást. Végül 2009-ben - bizonyára nem függetlenül a pénzügyi válságtól sem - a Morgan Stanley kiszállt. Egy részvénycsomagja azonban megmaradt, amelynek értéke a 2007. júniusi 74 dollárról idén október elejére ötödére, 14 dollárra esett.

 

Németországban a Foodwatch nevű fogyasztóvédelmi szervezet az ország legnagyobb bankját, a Deutsche Bankot célozta meg legutóbbi, október 18-án indult kampányával, és követelte tőle, hogy vonuljon vissza az élelmiszerspekulációktól – írta a Wirschaftswoche. (A dolog pikantériája, hogy elnökének, Josef Ackermannak vezetékneve földművest jelent, az Acker pedig szántóföldet, így igen érdekesen hangzik németül, hogy “el a kezekkel a szántóföldtől, Ackermann”.) A cikk szerint az élelmiszerek csak 2010-ben harmadával drágultak, ami 40 millió embert taszított mélyszegénységbe. A 2000. év óta pedig már 150 százalékos az áremelkedés.

Bankok, befektetési alapok és más pénzügyi befektetők egyes becslések szerint 400, mások szerint 600 milliárd dollárt fektettek be már az árutőzsdéken élelmiszerekbe. A Wirtschaftwoche szerint az élelmiszerárak a novemberi Cannes-I világgazdasági fórumon is szóba kerülnek majd. Az USA árutőzsdei hatósága, a CFTC pedig úgy készül újraszabályozni az árutőzsdei ügyleteket (nem csak az élelmiszerekre, hanem például az olajra is), hogy korlátozná az egy kereskedő által tartott kontraktusok számát, ezzel mérséklendő a vételi nyomást.

Privátbankár