Venezuela, Kazahsztán, Románia, Oroszország és Kína – egy valami közös bennük. A hazai aranytermelést nem szívesen engedik ki a kezük közül. Inkább látnák a Föld mélyéről felhozott értékálló nemesfémet jegybankjaik trezorjában. Példájuk iskolát teremthet és hiányt a világpiacon, ami az árfolyam további emelkedését vetíti előre.
Venezuela példája máris követőkre talált. Az aranykitermelők rangsorában egyelőre nem túl jelentős Kazahsztánban augusztus végén szintén bejelentették, hogy a kormány határozata alapján a hazai aranytermelést az utolsó unciáig meg fogják venni a bányatársaságoktól. Az idei év első hét hónapjában 21,4 tonnára rúgott a közép-ázsiai ország aranytermelése, 2015-ig az évi 70 tonnás termelés elérése a cél. Az aranylelőhelyek hozamát tekintve eggyel magasabb súlycsoportba tartozó Romániában pedig Traian Basescu államfő érvel már hetek óta a médiát felhasználva a jegybanki aranytartalékok 200 tonnára való megduplázása mellett. A gazdaságosan kitermelhető román aranykészlet becsült volumene eléri a 700 tonnát. Ebből 300 tonna a verespataki lelőhely várható hozama, de hamarosan elindulhat a termelés a Hunyad megyei Felsőcsertés és Boica települések mellett is, ahol további 100 tonna nemesfém rejlik a föld mélyén. Az aranytartalékok növelésére a bányakoncessziós szerződések értelmében Romániát illető járadék formájában kerülhet sor.
Évek óta tartja magát a hír, hogy Peking is hasonló stratégiát követ, bár hivatalosan ez eddig sem megerősítést, igaz cáfolatot sem nyert. A színfalak mögött sokszor titokban munkálkodó Kína jelenleg a világ elsőszámú aranykitermelője, a statisztikák szerint 2010-ben bő 300 tonnás éves kitermeléssel és egyre növekvő belföldi fogyasztással. További olyan ország, amely a lokális termelés jelentős részére ráteszi a kezét, Oroszország. A kínai és orosz bányák egy év alatt együttesen 550 tonna nemes ércet hoznak fel a Föld felszínére. Ez nagyjából az ötöde a világ aranytermelésének, amely ily módon elvész a világpiac számára, miközben a globális kereslet egyre csak bővül.
Az Aranypiac.hu szerint az arany reneszánszát éli a jegybanki tartalékokban, míg a klasszikus tartalékdeviza, a dollár fokozatosan hitelét veszti. Már csak ezért is dönthet számos kitermelő ország úgy, hogy jobban jár, ha inkább a nemesfémet halmozza a kincstárában, mintsem a világpiacon érte kapható dollárt. Ennek az eredménye az lehet, hogy még jobban szétnyílik az olló a kereslet és kínálat között, márpedig ez óhatatlanul tolja tovább felfelé az arany árát.
Az arany sok évezredes történetében minden korszakban és állami berendezkedésben kedvelt kincsképző eszköz volt az országok számára. Különösen a pénzügyi válságok során fordult elő nem egyszer, hogy egyes kormányzatok radikális lépéseket is tettek a nemzeti aranyvagyon megszerzésére. A nemzeti ásványkincsek kisajátítása még a legártatlanabb ez irányú intézkedések egyike. Amennyiben ez a tendencia iskolát teremt, és a további nagy kitermelők, Ausztrália, Dél-Afrika, Peru, Indonézia vagy Üzbegisztán is élnek a monopolizálás eszközével, akkor az a világpiac számára komoly problémát jelenthet. Mindettől függetlenül is az aranyár további emelkedését valószínűsíti két, a napokban megjelent banki elemzés is. A kockázatkerülő nemzetközi befektetői környezetben a BNP Paribas francia befektetési bank 2.080 dolláros átlagárat vár 2012-ben, míg a kanadai TD Securities átlagosan 1.975 dollárral számol a jövő évben.
Privátbankár