Előző anyagunkban megvizsgáltuk, hogy 1997, azaz a Buda-Cash probléma feltételezett kezdete idején és ezt követően milyen piaci események zajlottak, hol keletkezhettek nagy veszteségek, mi okozhatta a brókerház gondjait. Eljutottunk 2004-ig, amikor is a feltételezett hiány 20 milliárd lehetett. Ez igen jelentős összeg, egy kis, vagy akár közepes brókerház ezt kigazdálkodni akkor már sehogy sem tudta volna.
Bizalomra épült
Hogy az első években a tulajdonosok megtehették-e volna, hogy a lyukat pótbefizetéssel, tőkeemeléssel tömik be, azt nem tudhatjuk. Mindenesetre egy másik informátorunk szerint a brókerház alapítója és vezérigazgatója az ezredforduló környékén büszkén hirdette, hogy 8 milliárdos vagyona van, ő már nem kockáztat. Nos, ha ez így lett volna, nyilván kipótolhatta a volna a cégnél a hiányt, és békés nyugalomban mehetett volna tovább a vállalkozás.
Nem kizárt, hogy ez az állítás inkább a bizalomkeltés eszköze volt. Többek elmondása szerint ugyanis a cég vezetői végig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy munkatársaik, brókereik, ügyfeleik bizalmát megnyerjék, és ez sikerült is nekik. A bizalom Madoffnál is fontos tényező volt: a befektetők szinte istenként hittek a guruban.
Rába nyerő és világválság
Visszatérve 2004-re: ekkor kezdődött a következő tőzsdei fellendülés, úgy a világban, mint nálunk. Az OTP ekkor kezdte meg 2 ezertől 11 ezer forintig tartó hegymenetét, és a Mol is ekkor törte át a korábbi, 7 ezer forintos tetejét, hogy előbb 18, majd az ÖMV felvásárlási kísérlet idejére 30 ezer forintig emelkedjen.
A tőzsde tehát remekelt, 2007-re már zajlott a lufifújás. Ennek egyik legjobb hazai példája a Rába volt, melyért, kis cég révén, 3 csoport indított kvázi felvásárlási harcot, melynek a végén aztán egymásra szerették volna rámérni a csomagot. Akkor ennek a jelek szerint a Buda-Cash volt a nyertese: a 3 ezer forint körüli tetőről több millió darab részvénnyel tömték ki a többieket, és ha minden igaz, összes részvényüket eladták, nagy nyerővel. Persze ennek nagyságrendje csak pár milliárdos lehet, hisz az ügylet 2-3 millió darab részvénnyel történt, amin lehetett 1000-1500 forint nyereség részvényenként.
Ezt követte a 2008-as összeomlás. A spekulánsok kedvence, az OTP 11 ezerről majdnem a tizedére hullott, óriási befektetői buktákat okozva. Mások Molon, BUX-on, sőt immár amerikai részvényeken vesztettek sokat. Hogy a Buda-Cash ezt hogy vészelte át, nem tudjuk, de ekkor sok ügyfélnél és brókercégnél keletkeztek komoly veszteségek.
A devizaüzletág
Eddigre azonban a Buda-Cash komolyan belefogott egy akkor új üzletágba, a devizakereskedésbe. Szerződést kötöttek online szolgáltatókkal, és ezeken keresztül bonyolították a kereskedést. Az üzletmenet hamar fellendült, a cég a legnagyobb lett a devizapiacon, az ügyfelek elégedettnek tűntek. A gond ekkor nyilván nem ebben az üzletágban volt, sőt ez hozhatta a cégnek a legnagyobb nyereséget, enyhítve az ekkor már ki tudja, mekkora hiány okozta gondokat.
A kegyelemdöfés végül ebben az iparágban érkezett. Ráadásul úgy, hogy a Buda-Cash gondosabb volt, mint több más cég: a svájci frank ügyletek alapletétjét még tavaly ősszel erősen megemelte. Ez sem volt azonban elég, hogy megmentse attól a pokoli kártól, amit a svájci jegybank és az online bróker partnerek okoztak neki. Január 15-én délelőtt keletkezett egy hiány, ami aztán másnapra jócskán megemelkedett, miután a Saxobank a visszaigazolt pozíciózárási árakat utólag lerontotta, több milliárd forinttal megemelve a bukót. Ha az információk helytállóak, akkor ez a Buda-Cashnél összesen 8 milliárd körül volt, melyből a Saxobank a rá jutó részt le akarta emelni a cég számlájáról. Ott már azonban nem talált eleget, a HVG értesülése szerint amit tudott, elvitt, a többi hiány már nála maradt.
Így a Buda-Cash likviditása végleg elapadt, az ügyfeleknél megjelenő 10 és 100 milliós lyukak pedig éktelen dühre gerjesztették az ügyfeleket, és az MNB-nél is panaszt tettek. Innen pedig már nem lehetett megállítani a lavinát. Már Karácsony Miklós nemlétező kisbefektető sem tudott segíteni. A bili borult, tartalma cunamiként zúdult végig a pénzügyi szektoron, kidőltek a csontvázak.
A vezető devizákkal szemben nagy amplitúdóval mozgott a hazai fizetőeszköz, de volt egy pont, amikor mindegyikhez olcsón lehetett hozzájutni. 
