6 életút, amely jól jellemzi a magyarokat – te melyikbe tartozol?

Ez már nem a szülők életútja

A 18-59 éves magyar lakosság körében végzett országos kutatás szerint jól elkülönülő modellekkel írható le a mai magyar társadalom. Attól függően, hogy életünk főbb eseményei milyen sorrendben következnek be, hat tipikus életutat járunk be, ezeket szemléletesen nevezhetjük Tradicionális, Vagyontalan, Páros, Értelmiségi, Építkező, illetve Eszményi életútnak.

A lakosság csaknem felét a csak megtakarítási képességeikben különböző – Tradicionális (28%) és Vagyontalan (21%) csoportok alkotják. Ezek az évtizedekkel korábbról ismert életmodellek inkább az idősebb korosztály sajátjai, és szinte csak anyagi lehetőségeikben térnek el egymástól.

A Tradicionális életutat járó 20 éves kora előtt befejezte a tanulmányait, 3-4 éven belül megházasodott és gyereket vállalt. A mai fiatalok többsége által irigylésre méltón korán, 27 évesen lett saját lakása, harmincas évei közepén pedig már elkezdte a takarékoskodást későbbi önmaga számára.

A Vagyontalan csoport tagja a jelentős életesemények sorrendjét tekintve jellemzően ugyanezt a tradicionális életutat járta be, ám jóval később, csak negyvenes évei közepére adódott alkalma megtakarítást felhalmozni. Köztük az átlagon felüli arányban vannak a kistelepülésen élők és az alacsony végzettségűek. A lakosság közel ötöde (19%) a Páros életutat járja be, ez a mai harmincasok útja, korai összeköltözéssel és közös egzisztencia-teremtéssel jár. A társadalom egy-egy tizede a szintén fiatalabb korosztályt képviselő Értelmiségi (12%) illetve az Építkező (12%) csoportjaiba sorolható.

Az értelmiségi út a tanulmányok későbbi befejezését, későbbi házasságkötést, gyermekvállalást, de jobb anyagi lehetőségeket jelent. Az Építkező típusúak nagyon korán képeznek tartalékot céljaik érdekében, ezzel párhuzamosan azonban kitolódik esetükben a nagy életesemények ideje. A legfiatalabbak (9%) életútját írja le az Eszményi életút (9%). Az elnevezés is utal arra, hogy ők még a legfontosabb történések előtt állnak, így csupán azt tudják elmondani, hogy szerintük mikor következnek majd be életük legfőbb eseményei: minden kicsit később, mit a ma elvárt.

Törekedés a  minőségi életre

Az életutak vizsgálata megmutatta, hogy 20-30 év alatt alapvető változások történtek: miközben a családalapítás fokozatosan kitolódik, az öngondoskodás egyre korábban veszi kezdetét. A legfiatalabb felnőttek csak a 30. életévük környékén tervezik a házasságkötést és az első gyermekük megszületését, ez az előző generációnál még jóval korábban, a 20-as éveik elején történt meg. Fordított a helyzet azonban a pénzügyi takarékoskodással: a 18-29 éves korosztály 8-10 évvel korábban kezd el pénzügyi tartalékot képezni, illetve nyugdíjcéllal takarékoskodni, mint szüleik tették.

„Az idősebb korosztály korábban házasodott, vállalt gyereket, előbb lett lakása, tagjai később tettek szert azonban megtakarításra. Nekik még nem is volt feltétlenül szükségük előrelátó takarékoskodásra, más időben, más rendszerben voltak fiatalok. Mára minden megváltozott, és ezt sokan fel is ismerik, hiszen minden 8. ember már relatíve fiatalon, tudatosan készül az időskorra, kényszerben van: nem lesz nyugdíja” – magyarázta az eredményeket Halasi Melinda, a Groupama Biztosító Értékesítés Támogatási Főosztályának vezetője.

A nemzedék, amelybe születünk, egyre kevésbé determinál

Érdekes eredménye a kutatásnak, hogy míg az idősebb generációk többsége a klasszikus Tradicionális vagy Vagyontalan életutat járta be, a fiatalabbak esetében a hat életút szinte egyforma arányban talál követőkre.

„Az, hogy a fiatalabbaknak jóval nagyobb a választási szabadsága, új jelenség, életkoruk már nem szabja meg egyértelműen, hogy milyen életutat fognak bejárni, saját döntéseikkel több lehetőség közül választhatnak, mint szüleik generációja” – hívta fel a figyelmet Halasi Melinda.

A fiatalok tehát változatosabb típusok szerint élik életüket, de a családalapítás kitolódása, illetve az öngondoskodás korábbivá válása mindenképpen tendencia.

„Egyre elfogadottabb, hogy sokféle életút lehetséges, többféle, mint néhány évtizeddel korábban. Az sem annyira meglepő már, ha valaki váltogatja az egyes életút-típusokat – ennek az egyik oka, hogy az egyes ember maga is változik, más lesz fontos a számára negyven körül, mint a pályája kezdetén.  Az életutak elemei ma gyorsan cserélődnek, sokan csak a karriercsúcs elérése után alapítanak családot, másokban fel sem merül, hogy hatvanéves koruk előtt nyugdíjba vonuljanak.  Azonban sokszor nem számolnak azokkal a krízishelyzetekkel – szülők betegsége, az állás bizonytalanná válása –, melyek jelentős mértékben befolyásolják az egyes életút-állomások alakulását” – vallja Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, társadalomkutató.

A magyarok 58 évesen szeretnének nyugdíjba menni

A kutatásban résztvevők azt is elmondták, hogy szerintük mikor lenne ideális az egyes események bekövetkezése. A válaszok alapján kirajzolódik egy ideálisnak tartott életút is, amiben jobbára konszenzus van: 21 és 24 éves kor közötti munkába állás, szülőktől való elköltözés, tanulmányok befejezése, tartós párkapcsolat; ezután a házasságkötés, majd gyermekvállalás nagyjából 27 évesen; a karriercsúcs 35 éves kor körül, nyugdíjba vonulás 58 évesen – ez lenne az ideális életút a mai magyar lakosság szerint.Kevesen élik azonban eszerint az életüket, a ma ideálja 10-ből 1-nek (lehet) valóság.

Nem követik tettek a szándékot

A megkérdezettek szerint 23 évesen már el kellene kezdeni pénzügyi tartalékokat képezni, a nyugdíjcélú megtakarítás megkezdésére pedig a 29 éves kor lenne ideális. A valóságban azonban jóval később vágunk bele: a lakosság egészét vizsgálva, 26 év körül kezdünk el félrerakni, a nyugdíjcélú takarékosság pedig átlagosan csak 35 év körül kezdődik. Talán ez is az oka annak, hogy ma, bár valamilyen céllal a lakosság háromnegyede takarékoskodik, a nyugdíjas évekre csupán negyede tesz félre. Biztató azonban, hogy a fiatalabb generációk tudatossága itt is tetten érhető: esetükben nincs ekkorra távolság az ideálisnak tartott és a valójában elkezdett takarékoskodási időpontok között.